Salah Abdeslam a brüsszeli közlekedési cégnél kezdett dolgozni, ahol apja villamosvezető volt. De hamar bűnözők társaságába került – ekkor barátkozott össze Abdelhamid Abaaouddal is. A munkahelyéről akkor rúgták ki, amikor kirabolt egy bárt, és börtönbe került.
A molenbeeki bárt közösen üzemeltette a bátyjával. Barátai szerint ő is ugyanúgy
ivott, drogozott és bulizott, és folyton lányokat próbált felszedni.
Bátyjával együtt változott meg ő is. Arról egyelőre nincs hír, hogy ő is megpróbált volna Szíriába menni, a propagandavideón sem szerepel. Az viszont biztos, hogy
2015 nyarától fél Európát bejárta a dzsihádisták sofőrjeként.
Bérelt autókkal járt Görögországban, Olaszországban, Németországban, Szlovákiában és Magyarországon is.
Először augusztus 30-án jött Magyarországra, amikor Chakib Akrouh-t és Bilal Hadfit vitte el Belgiumba. Szeptember elején visszatért, ekkor a Keleti pályaudvarhoz ment, ahol Mohamed Belkaidot és Najim Laachraouit vette fel – hogy nekik milyen szerepük volt a terrortámadásokban, arról cikksorozatunk egyik következő részében olvashatnak majd.
Harmadszor szeptember elején tért vissza, ekkor a Bataclan három támadóját vette fel, akik szintén a menedékkérők közé vegyülve érkeztek a Keleti pályaudvarhoz szeptember elején. Sajtótájékoztatóján Majoros Csaba azt mondta, hogy valószínűleg már a második fuvar idején találkoztak, de ekkor Abdeslam nem tudta elvinni őket, mert nem volt elég hely a kocsiban.
A következő hónapokat Brüsszelben töltötték, és a támadásra készültek.
November 11-én Abdeslam több autót is bérelt, köztük azt a Renault Cliót és Seatot, amelyeket aztán a támadások estéjén is használtak.
November 12-én reggel a Clio és a Seat is Molenbeekben állt, az Abdeslam testvéreket is látták az autóknál. Szemtanúk szerint a két kocsi Charleroiban is járt, méghozzá azon a környéken, amely hírhedt a fegyver- és drogkereskedelméről. Itt is volt egyébként a terroristáknak egy bérelt lakása. Délután négy körül aztán elindultak Párizsba.
A támadás estéjén Abdeslam beült a Renault Clióba, majd nem sokkal 9 előtt a stadionhoz érkeztek. Itt a három másik terrorista kiszállt, ő viszont
továbbhajtott, pedig rajta is volt egy bombamellény. A 18. kerületbe ment, ahol ezt eldobta, és elmenekült.
11 óra körül vett egy SIM-kártyát, és felhívta egy brüsszeli barátját, Mohammed Amrit, hogy lerobbant a kocsija, és menjen érte Párizsba. Amri és egy másik barát, Hamza Attouh hajnalban el is indult. Chatillonban találkoztak reggel hétkor, vagyis a város másik végén. Abdeslam állítólag órákig gyalogolt, hogy átszelje Párizst.
Hazafelé háromszor állították meg a kocsit, egyszer reggel 9 körül, Cambrai-nál, de
mindig továbbengedték őket.
A két barátot nem sokkal később Brüsszelben letartóztatták. Azt állították, hogy semmi közük a terroristákhoz, de mindkettőjüknek voltak gyanús útjaik a támadás előtt. Guy van Vlierden belga újságíró szerint Amri például összesen hétszer járt Isztambulban 2013 és 2014 májusa között – abban az időben, amikor rengetegen mentek Törökországon keresztül Szíriába.
Miután kiszállt a kocsijukból, Abdeslam a Newsweek szerint egy másik barátjával találkozott egy metrómegállóban: Ali Oulkadival. Egy ideig egy kávézóban beszélgettek, majd Oulkadi a kocsijával elvitte Schaerbeekbe.
Abdeslam ezután eltűnt.
Végül márciusban fogták el Molenbeekben, nem messze gyerekkori otthonától.
Kihallgatásán Francois Molins ügyész szerint azt mondta, hogy neki is a stadionnál kellett volna felrobbantania magát, de mégsem tette. Az ügyész szerint viszont arra nem adott megfelelő magyarázatot, hogy miért dobta egy kukába a bombamellényt.
A stadionnál a három terrorista közül az egyik az akkor mindössze 20 éves Bilal Hadfi volt. Ő a Paris Match szerint Franciaországban született, de Belgiumban lakott. Ő is marokkói származású volt. Tipikus tinédzser volt ismerősei szerint: főleg a foci érdekelte, de 2014-ben ő is radikalizálódott,
a Facebookon Nyugat elleni támadásokra szólított fel mindenkit,
aztán Szíriába ment harcolni, ahol Abdelhamid Abaaouddal is találkozott.
Chakib Akrouh-val együtt jött vissza Európába, Magyarországon keresztül, Abdeslam vitte őket Belgiumba.
Hadfit később megtalálták a stadion környéki térfigyelő kamerák felvételén, amelyen az látszik, ahogy telefonon beszél valakivel.
Összesen négyszer próbált bejutni a stadionba, de mindig elküldték, mert nem volt jegye.
Végül feladta, és ő volt az, aki fél órával a többiek után robbantotta fel magát, a McDonald's közelében.
A másik két terroristának továbbra sem tudni a valódi nevét, az Ahmed al-Mohammad és a Mohamed al-Mahmúd álnevek voltak, ezek a hamis szíriai útlevelükben szerepeltek. A dzsihádisták által adott harci nevük a propagandavideóból derült ki: Ukasa al-Iraki és Ali al-Iraki – vagyis
mind a ketten irakiak voltak.
A 10 merénylő közül ők ketten voltak azok, akik nem Európában nőttek fel.
„Ahmed al-Mohammad" volt az első, aki felrobbantotta magát a stadionnál. Ujjlenyomata alapján derült ki, hogy ő is a migránshullámot kihasználva érkezett Európába, Lerosz szigetén regisztrálták, ahol szíriai menekültnek adta ki magát, itt használta a hamis útlevelet.
Már itt is vele volt a másik iraki, akivel együtt aztán Horvátországban is regisztrálták őket. Innen, ahogy Majoros Csaba elmondta, Magyarországra jöttek, a határról a magyar hatóságok vitték őket Ausztriába. Novemberben már Párizsban voltak.
A támadás estéjén Mohamed al-Mahmúdon egy Bayern München-melegítő volt (ne feledjük, a franciák a németekkel játszottak), így próbált bemenni a stadionba. Neki sem sikerült, ő volt a második, aki felrobbantotta magát.
Magyarországon keresztül jött vissza Európába a Bataclan három merénylője is.
Szeptember elején érkeztek, Salah Abdeslam először még nem tudta elvinni őket, mert nem volt elég hely a kocsiban, ezért egy XIV. kerületi szállodában töltöttek pár napot. Szeptember 16-án ezer eurót utaltak át nekik Belgiumból, ezt hamis papírokkal felvették, majd másnap Abdeslam elvitte őket Belgiumba.
A három terrorista egyike az akkor 28 éves Samy Amimour volt. Ő korábban Párizs Drancy nevű elővárosában lakott, és buszsofőrként dolgozott.
A CNN-nek nyilatkozó nővére, Anna Amimour azt mondta róla:
kedves, érzékeny fiú volt, szerény, olyan, akire lehetett számítani. Nagylelkű volt, szeretett nevetni és viccelődni.
A család nem volt túlságosan vallásos, de 2011-ben azt vették észre, hogy Samy Amimour viselkedése megváltozott. Nővére szerint
az interneten kezdett radikalizálódni,
megváltozott az öltözködése, más zenéket kezdett hallgatni, másképp viselkedett. Új barátai is lettek, akik radikális mecsetekbe vitték.
2012-ben már Jemenbe akart menni, de elfogták, és megfigyelés alá helyezték. Ennek ellenére egy évvel később eltűnt. Családjának azt mondta, hogy Dél-Franciaországba megy a barátaival, de valójában Szíriába ment. Nemzetközi körözést adtak ki ellene.
Megnősült, felesége az utolsó információk szerint az iraki Moszulban élt a terrortámadások után, azt nem tudni, hogy azóta mi történt vele.
Samy Amimour a családjával nem szakította meg teljesen a kapcsolatot.
Apja egyszer utána is ment Szíriába, hogy hazavigye, de nem járt sikerrel.
Nővére pedig augusztusban beszélt vele utoljára, akkor azt mondta neki, csókolja a családot és a Franciaországban hagyott macskáját is. Ekkor már valószínűleg tudta, hogy ez az utolsó alkalom, hogy beszélnek, hiszen nem sokkal később elindult Európába.
Nővére azt mondta, sokkolta a családot, amikor kiderült, hogy ott volt a Bataclanban.
Sikítottam kétségbeesésemben és a szomorúságtól. (...) Azt kérdezzük magunktól mindennap: mi történt, miért? Együtt nőttünk fel...
Ő volt az, akit a két rendőr meglőtt a Bataclanban, amire felrobbantotta magát.
A másik terrorista Ismael Omar Mostefai volt, akinek nyolc nappal a 30. születésnapja előtt történt a támadás. Ő algériai származású volt, de Franciaországban született. Ő is Párizs egyik külvárosában, Courcouronnes-ban nőtt fel.
A BBC portréja szerint kisebb bűncselekmények miatt
többször bevitték a rendőrök,
2004 és 2010 között nyolc alkalommal el is ítélték, de börtönbe egyszer sem került. 2005-ben Chartres-ba költözött, ahol pékként dolgozott, és sokat focizott a kollégáival. Apjával együtt járt egy mecsetbe, ekkor még semmi jele nem volt annak, hogy szélsőséges lenne.
2010-ben azonban már feltűnt a neve a francia hatóságok iszlám radikálisokról vezetett listáján. 2013 végén ment Szíriába, Törökországon keresztül.
A 23 éves, marokkói származású Mohammad-Aggad volt a harmadik terrorista a Bataclanban. Ő is francia állampolgár volt, Wissembourg-ban, egy Strasbourghoz közeli, nyolcezer lakosú kisvárosban nőtt fel.
A BBC portréja szerint két nővére és egy bátyja volt, szülei 2007-ben elváltak. Őt is többször bevitték a rendőrök, kisebb bűncselekmények miatt. Arról nem tudni, hogy dolgozott-e valaha bármit is. Sok időt töltött Strasbourg egy olyan kerületében, ahol a fiatalok között 30 százalékos a munkanélküliség.
A Le Monde szerint barátaival gyakran a német határ túloldalán, Kehlben találkozott, egy vízipipabárban.
Itt találták ki, hogy közösen Szíriába mennek.
Összesen tízen voltak, köztük bátyja, Karim is. A családnak azt mondták, Dubajba mennek nyaralni.
2013 decemberében indultak el, de Mohammad-Aggad lekéste a gépet, így a többieknek várniuk kellett rá Törökországban. Utána először Aleppóba, majd Rakkába mentek. A csoport két tagja néhány hónapon belül meghalt, a többiek pedig sorban visszamentek Európába, ahol mindenkit letartóztattak, köztük Karim Mohammad-Aggadot is. Foued azonban Szíriában maradt. Ekkor egyébként már nemzetközi körözés alatt állt.
Ő is megnősült, de arról ellentmondásos hírek voltak, hogy Szíriában talált-e feleséget, vagy már korábban házas volt, és a nő utána ment. A családjával ő sem szakította meg a kapcsolatot.
Apjával utoljára 2015 nyarán beszélt webkamerán keresztül.
A beszélgetésről az apja a Parisiennek azt mondta, hogy nem mondta el, hol volt, és mit csinált, csak annyit mondott neki, „minden OK". Apja azt is mondta: ha tudta volna, hogy a fia mire készül, saját kezével ölte volna meg.
A három terrorista a támadás előtti éjszakát egy alfortville-i szállodában töltötte. 13-án aztán letöltötték a Telegram csevegőappot a telefonjukra, majd a Bataclan térképét is, aztán a fellépő zenekarra, az Eagles of Death Metalra kerestek rá.
Este beszálltak a Volkswagen Polóba, és a Bataclanhoz hajtottak. Mielőtt bementek, SMS-t küldtek egy belga számra. A szöveg csak ennyi volt:
Elindultunk. Elkezdjük.
Áldozataik nagy része a támadás első 20 percében halt meg. Nagyjából ekkor érkezett két rendőr a klubhoz, akik meglőtték Amimourt. Mohammad-Aggad és Mostefai ezután
túszokkal vette körbe magát.
Telefonokat szedtek össze, és megpróbáltak csatlakozni az internetre, de nem volt kapcsolat. Többször beszéltek viszont telefonon Abdelhamid Abaaouddal. Éjfél után végül a kommandósok betörtek, és mindkét terroristát lelőtték, de az egyiknek még sikerült felrobbantania a mellényét.
Idén nyár végén a CNN több ezer oldalnyi, a terrortámadásokról szóló vizsgálati jegyzőkönyvet szerzett meg. Ezekből derült ki, hogy az eredeti terv szerint
még ketten ott lettek volna Párizsban a terrortámadás éjszakáján.
A két másik támadó az algériai Adel Haddadi és a pakisztáni Muhammad Usman lett volna. Utóbbi korábban a pakisztáni iszlamista terrorszervezet, a Laskar-i-Taiba tagja volt. Ők is hat héttel a párizsi támadás előtt indultak el Szíriából, együtt a két irakival, akik aztán a stadionnál robbantották fel magukat.
A görög hatóságoknak azonban gyanús lett kettejük hamis szír útlevele és letartóztatták őket.
Egy hónapig tartották őket fogva,
csak október végén engedték el őket. Végül egy salzburgi menekülttáborig jutottak, itt fogták el őket decemberben.
Ekkor már egy harmadik ember is csatlakozott hozzájuk, a marokkói származású Abid Tabaouni.
Ő december 10-én érkezett Salzburgba, épp azon a napon, amikor rajtaütöttek a táboron. Tabaounit nem tudták elfogni, de a telefonját megtalálták, épp Haddadi ágya mellett töltötte. Benne volt Abaaoud száma is. Őt végül idén júliusban, Brüsszelben tartóztatták le.
Adel Haddadi közben hajlandó volt vallomást tenni. Ebből derült ki, hogy
még több helyszínen támadtak volna:
bevásárlóközpontokban és egy szupermarketben is gyilkolni akartak.
Arról, hogy kik álltak a merénylők mögött, ki szervezte be őket, és kik voltak a csoport valódi vezetői, cikksorozatunk következő részeiben olvashatnak majd.