A berlini merénylet volt a legutóbbi példája a terrortámadások azon fajtájának, amelyeket úgynevezett könnyű célpontok ellen követnek el. Az Europol decemberi jelentése arra figyelmeztetett, hogy a közeljövőben az Iszlám Állam európai taktikája ebbe az irányba tolódhat el. Ezeket a merényleteket úgy jellemezték, mint amelyeket nehéz előre látni, főként pedig megelőzni.
Amri esetében viszont minden figyelmeztető jel adott volt a Deutsche Welle online kiadása szerint. Az Iszlám Államhoz csatlakozó terroristák általában
büntetett előéletű fiatal férfiak,
akik a társadalom peremére szorulva érzik magukat. Alapvetően nem vallásosak, viszont
radikális iszlamistává válnak, sokszor mások közbenjárásával.
Ezek az Europol által megadott általános jellemzők, és egytől egyig illenek Amis Amrira. Hasonló profillal rendelkeztek a korábbi párizsi és brüsszeli merénylők is.
Anis Amri egy elszegényedett tunéziai családba született, és az Arab Tavasz során menekült el az országból, hogy elkerüljön egy négyéves börtönbüntetést, amelyet betörésért és rablásért kapott. 2011-ben, 18 éves korában csónakkal érkezett Olaszországba. Itt négy évet ült börtönben, amiért felgyújtott egy menekültszállást. Valószínűleg a börtönben radikalizálódott.
Miután elengedték, Tunézia nem akarta visszafogadni, és
2015-ben Németországba szökött.
Itt drogokkal üzletelt (már Tunéziában is ismert volt arról, hogy drogozik) és iszlamista körökben kezdett mozogni. Kapcsolatban állt az Iszlám Államnak toborzó Abu Walaaval is, akit novemberben ezért a tevékenységéért le is tartóztattak.
Ekkoriban Amri többféle álnevet használt, hogy elkerülje, hogy Tunéziába deportálják. Végül beadta a menekültstátuszra vonatkozó kérelmét, ezt azonban 2016 júniusában elutasították, a kitoloncolást viszont nem tudták végrehajtani Tunézia együttműködése nélkül. A Spiegel szerint egyébként ez visszatérő probléma Tunéziával kapcsolatban.
Amri ráadásul nem csak a tisztázatlan státusza miatt volt ismert a német hatóságoknak. Elvileg olaszországi múltjáról is tudhattak, és mielőtt elkövette volna a támadást, már megfigyelték egy lehetséges terrorista akció miatt. Azt gyanították, hogy be akar törni valahová, hogy ezzel alapozzon meg egy támadást.
A megfigyeléssel viszont szeptemberben felhagytak, mert úgy ítélték meg, hogy Amri nem jelent fenyegetést.
Pedig az előbb felsoroltak alapján előélete egyértelműen arra utalt, hogy ennek az ellenkezője lehet igaz. A dzsihádista kapcsolatairól is tudtak a hatóságok, ezért figyelték meg 2016 márciusa és szeptembere között. Szintén a Spiegel információi szerint, nyáron két napra le is csukták, mert hamis olasz papírokat találtak nála egy rutinellenőrzésen. De ezután sem tudták hazaküldeni, mert Tunézia továbbra sem volt együttműködő. Állítólag
a marokkói titkosszolgálatok ősszel kétszer is jelezték, hogy Amri terrortámadásra készülhet,
ennek ellenére nem folytatták a megfigyelését.
Hogy ennek mi volt az oka, egyelőre nem lehet tudni. A Spiegel szerint ekkor már nem volt kapcsolatban ismert terroristatoborzókkal, de ilyen esetekben gyakran felmerül magyarázatként a hatóságok forráshiánya is. A folyamatos megfigyelés idő- és munkaerőigényes feladat, miközben több ezerre tehető azoknak a száma, akik kapcsolatba kerültek az Iszlám Állammal Európa-szerte.
A Spiegel szerint Amri története hasonlít egy másik tunéziai terroristáéra: Tarek Belgacemre, aki januárban fejszével támadt egy párizsi rendőrörsre. Ő is több álnevet használt és évekig utazgatott így Európában, miközben több országban követett el bűncselekményeket, de nem tudták hazatoloncolni.
A hatóságok szerint Amri is utazgatott Európában. Ebben segítette, hogy az arab mellett jól beszélt franciául és olaszul is.
Az Europol szerint egyetlen gyanúsnak talált ember napi 24 órás követéséhez 20 emberre van szükség, ezért alaposan meg kell válogatni, hogy kik kötik le az erőforrásokat. Ehhez járulnak hozzá azok a kérdések, hogy mik azok a megfigyelési módszerek, amelyek még megengedhetőek egy demokráciában.
Teljes biztonság és szabadság nincsen. Meg kell találni az egyensúlyt
– mondta az Europol egyik tisztviselője a Deutsche Wellének.