A baloldali pártok nemcsak Nyugat-Európában vannak mélyrepülésben, hanem a közép-kelet európai térségben is meglehetősen ambivalens helyzetben vannak. A legfrissebb felmérések szerint Nagy-Britanniában
hosszú ideje 30 százalék alatt van a Munkáspárt támogatottsága,
Franciaországban, úgy tűnik, a baloldal nem fog labdába rúgni az elnök- és parlamenti választásokon, míg Németországban a szocdemek jelenleg Martin Schulzban bíznak, hátha szorossá tudja tenni a jövő évi választásokat.
A kelet-közép-európai térségben baloldali párt jelenleg Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában, Szlovéniában és Romániában van hatalmon. A lista elsőre nagyon impozánsak tűnik, és könnyen az a benyomás alakulhat ki, hogy térségünk politikájában meghatározó szerepük van ezeknek a pártoknak. Ezzel szemben a fent említett országokban
csak koalíciós kormányokban foglalnak helyet a baloldali vezetők.
Baloldali miniszterelnöke jelenleg Csehországnak, Szlovákiának és Ausztriának van, de az ő helyzetük sem nevezhető könnyűnek. Politikai mozgásterüket nem lehet összehasonlítani a lengyel, a horvát vagy a magyar kormányfőével, mivel az utóbbiak egypárti kormány élén állnak, vagy pedig gyenge koalíciós partnerekkel kell együttműködniük. Romániában bár a baloldalnak van parlamenti többsége, de a kormány élén a jobbközép pártszövetség jelenlegi miniszterelnök-jelöltje áll.
Bár nem tartozik szorosan a mi térségünkhöz, de legutóbb a baloldal Litvániában szenvedett súlyos vereséget. Míg a 2012-es parlamenti választás után a szociáldemokratáknak 38 helyük volt a 141 fős képviselőházban, addig
az októberi megmérettetés után már csak 17 mandátumuk maradt.
A litvániai választást egyébként egy kisgazda-zöld formáció nyerte. Ők a négy évvel ezelőtti egy mandátumról erősödtek föl 54-re.
Csehországban szintén októberben tartottak regionális és részleges szenátusi választásokat. A 13 régió közül kilencben győzött az ANO mozgalom, míg a szocdemek csak kettőben. „Az emberek úgy döntöttek, hogy nyolcéves szociáldemokrata irányítás után változásra van szükség a régiókban” – jelentette ki Bohuslav Sobotka miniszterelnök, nehezen titkolva, hogy pártja számára az eredmény kudarc. Sobotka szerint
a szociáldemokratáknak új célokat kell megfogalmaznia,
hogy új választókat, szélesebb támogatást szerezzen. A CSSD-nek a 13 régió közül eddig 11-ben volt elöljárója.
A szenátusi választás legsikeresebb pártja, a kormánykoalíció legkisebb tagja a Kereszténydemokrata Unió–Csehszlovák Néppárt (KDU-CSL) volt, amely egyedül öt szenátori helyet szerzett, más pártokkal szövetkezve pedig további négyet. A második helyen, három szenátorral, az ANO mozgalom végzett, míg a legerősebb kormánypárt, a szociáldemokraták két mandátumot szereztek, akárcsak az ellenzéki ODS.
A baloldal számára balul sikerült választások után a cseh belpolitikai erőviszonyok novemberre jelentősen megváltoztak. A CVVM közvélemény-kutató intézet felmérése szerint az ANO-ra szavazna a megkérdezettek 32,5 százaléka, míg a második helyen a szociáldemokraták végeznének 22,5 százalékkal. A harmadik helyen Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSCM) áll 14,5 százalékkal.
A prágai sajtó szerint a következő parlamenti választás – amelyre 2017 őszén, várhatóan októberben kerül sor –
legnagyobb esélyese az ANO mozgalom.
A 2011-ben alapított, magát centristaként meghatározó tömörülés már hónapok óta vezeti a népszerűségi listákat, és sikerrel szerepelt az októberi regionális helyhatósági választáson is.
Szlovákiában meglehetősen bonyolult helyzet alakult ki az idén márciusi parlamenti választásokat követően. Bár a Robert Fico vezette Smer megnyerte a választást, de csupán 28,38 százalékot szerzett, így koalíciós társak után kellett néznie. Végül egy négypárti koalíció jött létre, amiben helyet kapott a korábbi radikális Szlovák Nemzeti Párt és a Bugár Béla vezette Most-Híd is. A koalíció létrejötte után sokan gyors bukást vizionáltak.
A négypárti koalíció azonban rövid időn belül hárompártivá zsugorodott, mivel a Háló nevezetű alakulat parlamenti frakciója megszűnt, így új szerződést kötöttek a felek. Háromnegyed évvel a választások után a Smer népszerűsége egy picit csökkent, mivel jelenleg 26-27 százalékon mérik őket. Ezzel szemben
a jobbközép alakulatok növelték a támogatottságukat
a választás óta. Ami különösön rossz hír a kormánykoalíciónak, hogy a szélsőjobboldali Mi Szlovákiánk–Néppárt már tíz százalékon áll, ami két százalékponttal több, mint amennyit a márciusi választáson kaptak.
Ausztriában 2008 óta nagykoalícióban kormányoznak a szociáldemokraták és a néppártiak. Werner Faymann baloldali kancellár az követően bukott meg, hogy az elnökválasztás áprilisi első fordulójában mindkét koalíciós párt jelöltje csúfosan leszerepelt. Nyugati szomszédunkat azóta Christian Kern vezeti, aki jelentős fordulatot hajtott végre elődje politikájához képest, többek között a menekültügyben. Bár az elnökválasztás második fordulóját a függetlenként, a zöldek támogatását élvező Alexander Van der Bellen nyerte meg, de választási visszaélések miatt december 4-én tartják a megismételt második kört.
Horvátországban a 2011 óta kormányzó baloldal nagy hajrával döntetlenre hozta a tavaly decemberi parlamenti választást, de ez nem volt elég ahhoz, hogy megakadályozzák a jobbközép hatalomra kerülését. Az akkor létrejött koalíció
kevesebb mint fél év alatt megbukott.
Ez a fejlemény a baloldalt segítette, és úgy tűnt, óriási fölénnyel megnyerik az őszi előrehozott választást. A várakozásokkal szemben a jobbközép jelentős személyi változást végrehajtva előrekapott, majd simán megnyerte az októberi választást.
A térségben egyedül Romániában van esélye a baloldalnak arra, hogy a következő választás után is nagy valószínűséggel hatalmon marad. A szociáldemokraták 2012-ben több mint kétharmados többséget szereztek, azonban miniszterelnökük, Victor Ponta tavaly november 4-én lemondásra kényszerült. A volt kormányfő ellen nemcsak vádat emeltek, hanem plágiumügybe is keveredett, és le kellett mondani a doktori címéről.
A szociáldemokraták azonban túlélték korábbi üdvöskéjük bukását, és a december 11-i parlamenti választásnak ők a toronymagas esélyesei. A román baloldalt azonban nem lehet összehasonlítani a nyugat-európai partnerszervezeteivel, mivel a mostani választási kampányban a szocdemek nyíltan ellenezték a meleg kapcsolatokat,
és követelték a család pontos fogalmának a rögzítését.
Keleti szomszédunkban egyébként pont a baloldalt jellemzik a leginkább magyarellenes és nacionalista kijelentések.