Pascal Bruckner a negyvenes évek végén született, először elsősorban regényeket írt. Keserű méz című könyve az egész világon óriási siker volt. Az egymást egy életen át kínzó, lényegében szadista és mazochista pár történetét Roman Polanski is feldolgozta, a film szintén világsiker lett. (A francia Emmanuelle Seigner, Polanski felesége és a kevésbé ismert, de nagyszerű brit színész, Peter Coyotte játszotta a házaspárt – kisebb szerepekben viszont feltűnt két későbbi világsztár a filmben, Kristin Scott Thomas és Hugh Grant is). Bruckner az utóbbi időben elsősorban esszéket ír, és sokat utazik arab országokba, mert hihetetlenül érdekli ez a világ. Politikával is foglalkozik, a Le Figaro néhány hete arról írt, hogy Francois Fillon jobbközép francia elnökjelölt tanácsadói köréhez tartozik.
Új esszéje a jövő héten jelenik meg Franciaországban, de már most sokan várják. Több helyen arról beszélt Bruckner, hogy
a Képzeletbeli rasszizmus című esszéjében a politikai korrektségből adódó eltévelyedésekről fog írni.
Szerinte az iszlámfóbia, iszlámgyűlölet kifejezés éppen az iszlamisták fegyvere, hogy így hallgattassák el a szélsőséges iszlamisták bírálóit. A vallás mögé bújnak, hogy így tegyék magukat bírálhatatlanná. A politikai korrektség fogalmáról Brucknernek Tocqueville kifejezése jut eszébe, a „szelíd despotizmus”.
Bruckner szerint ezt a problémát a kétezres évek elején a nagy francia filozófus, Alain Finkielkraut fogalmazta meg a legtökéletesebben:
az antirasszista ideológia leegyszerűsíti a valóságot az emberi jogok és a diszkrimináció ellentétére, és ez kirekesztéshez vezet.
Egyébként Pascal Bruckner volt az az író, aki jóval a párizsi terrortámadások előtt arról írt, hogy egészen biztos benne, hamarosan Franciaország területén muszlim terrorakciók lesznek.