Janice Bridger 27 éves stewardess szerint nem kérdés, hogy
az utaskísérőnek folyamatosan résen kell lennie az utasok kondícióit illetően is.
Sjaak Schulteis 30 éve a Lufthansa utaskísérője. Ő azt mondja:
Aki például részegen, vagy bedrogozva akar repülni, attól simán megtagadhatják, hogy a fedélzetre lépjen. Erről az utaskísérőnek kell döntenie, akár az első benyomásai alapján.
A Lufthansa alkalmazottja eddig négy esetben tiltott el bódultnak tűnő utasokat a repüléstől. Később vizsgálatok igazolták, hogy joggal. Janice Bridger egyetért kollégája szigorával:
Tízezer méteres magasságban túl nagy kockázatot jelent egy részeg vagy bedrogozott utas.
Amar Rama légiutas-kísérő is megerősíti kollégái véleményét:
Egy problémás landolás után kilencven másodperc alatt kell kiüríteni a gépet. Ilyen helyzetben semmi szükség további kockázatot jelentő, együttműködésre képtelen részeg, drogos emberekre.
Miryam Mimi, aki 1994-től dolgozik a Condor légitársaságnál, hozzáteszi:
az utasok egészségi állapotát is szerencsésebb már a felszállás előtt felmérni.
Amar Rama nem titkolja: volt már példa arra is, hogy influenzás betegtől tagadták meg a repülést. Amar szerint még mindig jobb megoldás, mint kitenni egy fedélzetnyi embert a fertőzés veszélyének. Amar azt is bevallja: amikor látott egyszer egy nőt, aki a géphez vezető kapunál kapott szívrohamot,
egyszerre érzett megrendülést és megkönnyebbülést.
A légiutas-kísérők ki vannak ugyan képezve az alapfokú elsősegélynyújtásra, a defibrillátor használatára, de bizonyos esetekben szerencsésebb, ha akad a közelben egy kórház, ami például az Atlanti-óceán felett kizárt.
Az utaskísérők számára külön feladatot jelentenek a fogyatékkal élő utasok. Ha véletlenül olyan helyre szól a jegyük, amely a vészkijárat mellett van, akkor ezt a problémát „kezelniük" kell. A vészkijárat megnyitása ugyanis még a tökéletes fizikumú embereknek is erőfeszítéssel jár. Persze az utaskísérőnek arra is ügyelnie kell, hogy adott esetben a fogyatékkal élő utas olyan helyzetben legyen, ahonnan a landolás után minél könnyebben elhagyhatja a bajba került gépet.
Janice Bridger szerint a légiutas-kísérők feladatához hozzátartozik az is, hogy
kiszúrják a repüléstől szorongó utasokat.
Ahogy az is, hogy nyugtassák, bátorítsák őket.
Bridger ugyanakkor hangsúlyozza: nem csak a problémás utasokra figyelnek.
A jó fizikumú, kiegyensúlyozottnak látszó, határozott fellépésű utasok arcát is „memorizálják".
Megjegyzik, hol ülnek a gépen. Egy esetleges támadás vagy más utasok kellemetlenkedése esetén együttműködésre kérhetik a „belevalónak" minősített utasokat.
A légiutas-kísérőknek arra is van „antennájuk", hogy egy-egy elszólás alapján ráérezzenek, ha egy-egy civil utazó hivatása szerint valamelyik légiforgalmi társaság alkalmazottja. Az ilyen utasok krízishelyzetben szintén nagy segítséget jelentenek a gép személyzetének.
A légiutas-kísérők egybehangzóan állítják: folyamatosan rajta tartják szemüket az utasaikon, de a velük kapcsolatos legfontosabb észrevételeiket a fedélzetre lépés első pillanataiban megteszik.