Az elmúlt évtized legmozgalmasabb időszakába enged bepillantást az Antall József Tudásközpont által megjelentetett legújabb életrajzi kötet. Condoleezza Rice washingtoni éveiről írt művét fordították le magyarra, így a hazai olvasók is megismerhetik, hogy mit gondolt, és hogyan élte meg többek között a szeptember 11-i terrortámadást és az amerikai iraki inváziót a volt külügyminiszter.
Az amerikai Délről jövő, alabamai fekete értelmiségi családból származó Condoleezza Rice 2000-ben került George W. Bush kampánystábjába. A republikánusok győzelme után 2001-től nemzetbiztonsági tanácsadóként, 2005-től 2009-ig pedig külügyminiszterként volt tagja az elnök első és második adminisztrációjának.
Memoárjában e nyolc mozgalmas évéről ír: azokról a legfelső szinten zajló vitákról, amelyek a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az afganisztáni és az iraki katonai beavatkozásokhoz vezettek, továbbá az amerikai kormányzat első számú diplomatájaként tett folyamatos utazásairól is, amelyek során
közös nevezőt kellett találnia a szemben álló felek között,
mérsékelnie a diktatórikus rezsimek által jelentett veszélyt, vagy épp előmozdítania a demokratikus kormányok hatalomra kerülését szerte a világon.
Visszaemlékezései révén egy több száz éves demokratikus hagyománnyal rendelkező ország diplomáciájának napi működését ismerhetjük meg, közelképeket kapva olyan vezető politikusokról, tárgyalópartnerekről vagy diktátorokról, akikről naponta hallunk a hírekben, és beléphetünk azokba a tárgyalószobákba, ahol emberek millióinak sorsát meghatározó, történelmi döntések születnek.
"Néhány hónappal azelőtt, hogy lejárt a hivatali időnk, azt mondtam Bush elnöknek, hogy az emberek belénk fáradtak.
Tág történelmi perspektívában mertünk gondolkodni 9/11 után
abban a hitben, hogy számos régi, a stabilitással és biztonsággal kapcsolatos felvetésünk többé már nem állja meg a helyét. Ma már tudatában vagyok annak, hogy ez esetleg nyugtalanítónak – és fárasztónak – tűnhetett itthon és külföldön egyaránt. Ám 9/11 öröksége soha nem volt kézzelfoghatóbb, mint amikor a közel-keleti szabadsághiány következményei a hazánkban idéztek elő robban(t)ást" – írta Condoleezza Rice.
"Külügyminiszterként mindig is tudatában voltam annak, hogy a létező világ milyen korlátokat szab, és a lehetséges művészetét próbáltam gyakorolni. Ugyanakkor megkíséreltem nem szem elől téveszteni, hogy a világ milyen lehetne, és azon dolgoztam, hogy ebbe az irányba haladjunk. Ez a diplomácia hosszú távú munkája. A történelem majd eldönti, hogy mennyire csináltam jól.
Elfogadom az ítéletet, és hálás vagyok azért, hogy esélyt kaptam"
– írta a kötetben a volt külügyminiszter.
A kötet végigolvasva most is szembesülhetünk azzal, hogy a politikai memoárokkal érdemes csínján bánni. Teljesen természetes az író részéről, hogy saját magával szemben elfogult képet mutat, a riválisairól nem sok jót lehet olvasni, míg az általa tisztelt személy negatív tulajdonságairól sem tudhatunk meg sokat. A világot és Magyarországot is nagyon megosztó korban állt a washingtoni politika élvonalában Rice. Mindezek ellenére megfelelő forráskritikát alkalmazva a 2001–2009 közötti korszakot vizsgáló történészek-politológusok számára a volt külügyminiszter memoárja megkerülhetetlen forrásmű.