Pascal Bruckner 1968 nemzedékéhez tartozik, baloldali, liberális gondolkodóból az évtizedek alatt konzervatív filozófus lett. A tavaszi francia elnökválasztáson a jobbközép jelöltje, Francois Fillon egyik tanácsadója volt. Bruckner legismertebb regénye a Keserű méz, ami többnyire 1968 szelleméről szól. Világsikerű filmet forgatott a könyvből Roman Polanski, a filmben játszott például Kristin Scott Thomas és Hugh Grant is. Idén télen jelent meg legutolsó esszéje, a Képzeletbeli rasszizmus. Hatalmas sikert aratott, és megkapta az egyik legfontosabb könyvdíjat is.
A manchesteri terrortámadás után ismét megszólalt. Az egyik hírtelevíziónak is nyilatkozott, és interjút készítettek vele a Le Figaróban. Szerinte hamarosan úgy jár Európa, mint Izrael. Sőt, talán már ott is tartunk. Vagyis, hogy azáltal, hogy a mindennapi életünk részévé vált a terrorizmus, így hozzá is szokunk, szoktunk. Úgy látja, hogy annak, hogy az európai emberek voltaképpen megbarátkoztak azzal, hogy muszlim terroristák ártatlan embereket gyilkolnak, két oka van. Pontosabban két feltételezése. Az egyik a korunkra jellemző amnézia, könnyű felejtés, vagy mondhatni az önzés. Könnyen túltesszük magunkat bármin, szeptember 11-én, a bataclani mészárláson, a nizzai teherautós öldöklésen, a 86 éves pap torkának az elvágásán, és a sor folytatható. A másik, hogy annyi terrortámadás volt, hogy már lassan semmi új nincs az emberek számára. Szörnyű leírni, de így van Bruckner szerint.
Pascal Bruckner szerint a probléma maga az iszlám. Merthogy az iszlám doktríner megcsontosodottságában képtelen megújulni. Ebben látja a fő okot. Az arab harcokat (és az ebből adódó migrációt) Bruckner nem a Föld felmelegedéséhez köti, mint az új zöldpárti francia miniszter, Nicolas Hulot. És vitatkozik azzal a marxista, liberális nézettel is, hogy a szegénység az oka. Felidézi Bruckner, hogy Oszama bin Laden nem volt éppen szegény, vagy hogy Coulibaly, aki a kóser boltban gyilkolt két éve Párizsban (a Charlie Hebdo-merénylettel egy időben), korábban a Coca-Colánál dolgozott, és egzotikus szigetekre járt nyaralni. Bár azt is hozzáteszi, Bertolt Brechtet idézve, hogy az üres has rossz tanácsadó, a fő problémát magában az iszlámban látja. Ezért mondja azt, hogy pusztán fegyverekkel nem lehet harcolni az iszlám ellen, mert ez egy kulturális háború is.
Hiszen – ahogy Bruckner írja – a háború az egyszerű öltözködés szintjén is zajlik. Miniszoknya és burkini.