A radikális párt fennállása óta legjobb eredményét elérő Marine Le Pennek annyiban igaza is lett, hogy nehéz lenne tagadni Merkel erős befolyását Macronra. Vagyis, ahol egy ilyen gondolat is durvaságnak számit, ott elég szelíd mederben zajlanak a viták.
(2002-ben a kampány legerősebb, legtöbbet bírált mondata mindkét oldal szerint az volt, és termeszetesen itt is fontos, esélyes politikusok megnyilvánulásaira gondolunk, tehát az volt, amikor Lionel Jospin szocialista miniszterelnök és elnökjelölt megfáradtnak, elhasználtnak nevezte a konzervatív Chirac elnököt.)
De a politikai kultúra most kétségtelenül lefelé csúszott Franciaországban, és ez a belügyminiszter miatt történt. Gerard Collomb régi szocialista politikusként állt át a magát centristának valló Macronhoz. Így lett belügyminiszter. Kinevezését azzal hálálta meg, hogy a hétvégi francia nemzetgyűlési választásokra készülve egy kampánygyűlésen szinte Eszak-Koreát idéző dícséretekkel illette főnökét.
Azt mondta: Macron az egész világot forradalmasította. És szerinte ötéves elnökségét olyan fantasztikusan kezdte Macron, ahogy még soha senki. (Elég utalni De Gaulle 1958-ára, Mitterrand 1981-ére, Chirac 1995-ére vagy legutóbb Sarkozyre, hogy lássuk, ez a mondat mennyire túlzóan nevetséges.)
Gerard Collomb (aki egyben szocialista lyoni polgármester is) tirádáit úgy folytatta, hogy Macron máris az europai vezetők főnöke, és Merkel is csodálja.
A volt szocialista miniszter, Macron első heteiben egyébként egyik miniszteréről kiderült, hogy családjának megengedhetetlen állami munkát szerzett, az elnök maga pedig olyan sértő dolgokat mondott egy tengerentúli francia terület migránsaival kapcsolatban, hogy utána bocsánatot kellett kérnie.