Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az elmúlt hetek közép-európai választásai alapvetően rajzolták át a korábbi politikai térképet. Ausztriában és Csehországban baloldali dominancia mellett nagykoalíciós kormányok voltak hatalmon, ahol a kisebb jobboldali nem játszott meghatározó szerepet. Kisebb jelentősége volt a szlovéniai elnökválasztásnak, de ott is világosan kiderült, hogy az emberek a teljes politikai rendszernek mutattak föl egy sárga lapot.
Nyugati szomszédunkban a jobboldali áttörés nem volt teljesen váratlan az előrehozott parlamenti választáson, mivel már 2015-ben és főként 2016-ban lehetett látni, hogy valami nagyon megváltozott az osztrák politikában. Sokan a nagy politikai változásokat egy mély gazdasági válsághoz szokták kötni, ahogyan az például Magyarországon történt. Itthon a korábbi pártrendszer végső összeomlása a 2008-09-es gazdasági válság idején történt meg, és a Fidesz attól kezdve van domináns pozícióban.
Ausztria esetében a korábbi pártrendszer összeomlását
nem az emberek életszínvonalának csökkenése váltotta ki, hanem az évtizedes nagykoalíciós kormánnyal való elégedetlenség,
és a tömeges illegális migráció, és annak hátrányos következményei az osztrák társadalomra. 2016-ban az osztrák politikai elit csak úgy tudta meggátolni, hogy ne a szabadságpárti Norbert Hofert válasszák meg Ausztria államfőjével, hogy mindenki összefogott a radikálisok ellen. Ez akkor sikeres taktika volt, mivel végül Alexander Van der Bellen, korábbi zöldpárti politikus lett az ország államfője.
Bár a szabadságpárt a győzelemmel felérő vereség ellenére továbbra is a népszerűségi listák élén maradt, így 2017 elején teljesen reálisnak tűnt, hogy Ausztria következő kancellárját az FPÖ fogja adni. A szabadságpárt győzelmét Sebastian Kurz azon húzása akadályozta meg, hogy az Osztrák Néppárt élére állva, jelentős fordulatot végrehajtva szakított a szociáldemokratákkal, és a szigorú bevándorláspolitika meghirdetésével elcsábította az FPÖ táborából azokat, akik azért hagyták ott a néppártot, mert csalódtak a korábbi enyhe migrációs politikában.
Az október 15-i választást jelentős fölénnyel Sebastian Kurz pártja nyerte, és már meg is kezdődtek a tárgyalások az FPÖ-vel a közös kormányzásról.
A jobboldali pártok előretörését a legjobban a vidéki kistelepüléseken lehetett látni,
a szociáldemokraták csak a nagyvárosokban tudták a pozíciójukat valamelyest megtartani. A választás "legnagyobb meglepetését" az Orbán Viktor miniszterelnökkel leginkább ellenséges Zöldek szállították, akik négy évvel ezelőtt még a negyedik legerősebb pártként kerültek be a törvényhozásba, míg most kiestek. Súlyos kudarcukat egyértelműen a migráció melletti kiállásuknak köszönhetik, amire nem voltak vevők az osztrák választók sem.
Egyelőre úgy tűnik, hogy karácsonyra lehet új kormánya Ausztriának. Az ÖVP és az FPÖ egyaránt szeretné zéróra csökkenteni az illegális bevándorlást,
kevésbé vonzóvá tenné az osztrák jóléti rendszert a gazdasági bevándorlók számára,
és adócsökkentést tervez az alsó jövedelemkategóriákba tartozók számára. Brüsszelben persze nem nézik jó szemmel a formálódó koalíciót, de egyelőre nem lebegtettek be semmilyen szankciót, ahogyan az 2000-ben történt a legutóbbi ÖVP-FPÖ-koalíció megkötésekor.
Csehországban szintén nem lehet gazdasági okokkal magyarázni, hogy miért alakult át teljesen a korábbi pártrendszer, és jutott be kilenc alakulat a parlamentbe. A cseh gazdaság lendületes ütemben növekedett az elmúlt években, a munkanélküliség soha nem látott mélyponton van, a fizetések is nőttek. Egy ilyen helyzetben azt lehetett volna várni, hogy a szociáldemokrata kormány könnyen újrázni tud, és minden marad a régiben. Mindezek ellenére
a voksolás legnagyobb vesztesei a szociáldemokraták lettek,
akik a 2013-as első helyről a hatodikra ejtőernyőztek, kevesebb mint nyolc százaléknyi szavazattal.
Prágában nemcsak a bevándorlásellenes, hanem az elitellenes pártok is jelentős sikert értek el. A Kalózpárt a személyi szabadságjogok védelmét, a könnyű drogok dekriminalizálását szorgalmazza, s ezzel meg is szerezte a városi fiatal liberális szavazók voksait. Ennél meghökkentőbb viszont a morva–japán–koreai származású Tomio Okamura sikere. A karizmatikus Okamura kifejezetten az idegengyűlöletre építette fel pártját, amely a szavazatszámlálás során sokáig a második helyen állt, míg végül – a kalózokkal szoros versenyben – a negyedik helyre esett vissza, de így is csaknem 11 százalékot szerzett, amivel jelentős erővé válik a cseh törvényhozásban.
A voksolás igazai nyertese az Andrij Babis vezette ANO-mozgalom lett, közel harminc százalékot szerezve.
A cseh választástörténetben egyébként még egyszer sem volt példa arra, hogy az első helyen végzett alakulat ilyen jól szerepeljen.
A milliárdos Babis az elit- és Brüsszel-ellenes retorikájának köszönhette a kiváló szereplését, bár már a 2013-as választáson is 20 százalék fölött szerepelt, és a 2014-es európai parlamenti voksolást is megnyerte. Az ANO gyakorlatilag végig vezette a felméréseket az elmúlt négy évben, így győzelmük csak azokat lephette meg, akik most először találkoztak a cseh belpolitikával.
Elitellenes hangulat uralkodik Csehországban, amit az újhullámos politikai erők sikeresen tudtak meglovagolni; a jelenség Európa-szerte megfigyelhető – erről már a Nézőpont Intézet vezető elemzője beszélt. Fodor Csaba felidézte: az Andrej Babis által vezetett jobbközép ANO-mozgalom már az előző választásokon is elitellenes retorikájával jutott be a parlamentbe. Emlékeztetett: egy cseh kutatócég felmérése szerint
a csehek túlnyomó többsége veszélyként tekint a migrációra.
A Nézőpont Intézet is végzett felmérést a visegrádi négyek országaiban, ez azt az eredményt mutatta, hogy tízből nyolcan elutasítják az eurót Csehországban. Azzal összefüggésben, hogy a szociáldemokraták gyengébb eredményt értek el, azt mondta: velük azonosították a választópolgárok az elmúlt két évtizedet, őket tekintették az elitnek. Rámutatott: az idei választások - így az év eleji holland, majd a francia, a német és az osztrák voksolás - azt mutatták, hogy az alternatív politikai erők, az elitellenes formációk megerősödtek.
A Hospodárské Noviny szerint a liberális pártok kudarca alapján érdemes lenne fontolóra venni az Európa-párti csoportosulások integrációját, mert máskülönben
még nagyobb csőd és a megszűnés veszélye fenyegeti őket.
A választások megmutatták, hogy nem sikeres az a politika, amely csak valaminek a tagadására épül - írta a Lidové Noviny című konzervatív napilap. Rámutatatott: a második helyen végzett Polgári Demokratikus Párt (ODS) választási kampánya nemcsak Andrej Babis személyének bírálatán alapult, hanem önálló programot is népszerűsített. Erre fogékonyak voltak az emberek. Ugyanakkor a Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) vagy a jobboldali TOP 09 párt, amelyek szinte kizárólag a jobbközép pártot vezető Babissal foglalkoztak, kudarcot vallottak.
A cseh és osztrák fejlemények mellett a nemzetközi közvélemény jóval kevesebbet foglalkozott a szlovén elnökválasztással, ami egyébként érthető is, de a kétmilliós országban történtek is jól mutatják, hogy az emberek egyre kevésbé kérnek a hagyományos erőkből.
Szlovénia történetének legalacsonyabb részvétele mellett tartották meg a voksolást,
csupán 43 százalék szavazott, de voltak olyan kerületek ahol csupán 33 százalék élt az állampolgári jogával.
Az alacsony részvétel egyik fő oka az volt sokak szerint, hogy mindenki lefutottnak tekintette a választást, mivel az összes felmérés azt mutatta, hogy Borut Pahor hivatalban lévő államfő már az első körben fölényesen nyerni fog. Ezzel szemben Pahornak nem sikerült a szavazatok több mint 50 százalékét megszereznie, így újráznia kell. Ellenfele Marjan Sarec, egy kisváros polgármestere lesz. Sarec karrierjét újságíróként kezdte, majd később komikusként szerzett hírnevet. 2010-ben hagyott fel ezzel a foglalkozással, miután saját regionális pártja, a Marjan Sarec Pártja színeiben megválasztották polgármesternek.
Mindezek a választások azt mutatják, hogy egy általános változásigény van azokban az országokban, ahol a régi pártok nem tudtak idomulni az új idők kihívásaihoz. Ausztriában a kormányzó ÖVP nagyon ügyesen tudott változni, így meg tudta nyerni az előrehozott választást. Csehországban mindez nem sikerült a szociáldemokratáknak. November elején Szlovákiában a megyei tanácsokról döntenek. Kiderül, hogy ott folytatódik-e ez a tendencia, majd pedig november 12-én újra dönthetnek a szlovénok az évtizedek óta hivatásos politikus és a komikus között. Izgalmas hetek jönnek.
