Ötven évvel ezelőtt még alig 60 ezren laktak a mára majdnem 3 milliósra becsült Dubajban. Ám gyorsan rájöttek, hogy a föld alatt rejlő kincs, az olaj sokkal több pénzt hoz, mint az itt jó ideje népszerű gyöngyhalászat. A város hatalmas fejlődésnek indult, rengeteg külföldi vendégmunkásra volt szükség a kitermeléshez és az építkezésekhez. Most meg arra jöttek rá, hogy fogytán az olaj, a kereslet is csökken, ezért még gigantikusabb építkezésekbe kezdtek, amivel rengeteg turistát csábítanak a városba. Meg még több külföldi vendégmunkást. Dubajban ma a lakosság körülbelül 85%-a külföldi!
Dubajban dubajival találkozni éppen ezért nehéz, de nem teljesen lehetetlen. Ha taxiba vagy hajóba ülünk, jó eséllyel indiai vagy pakisztáni sofőr, illetve kapitány veszi kezébe az irányítást. Ha a csillogó boltok valamelyikében vásárolnánk, szintén egy másik ázsiai országból érkezett eladó segít válogatni. Az éttermekben, a szállodákban, de tulajdonképpen szinte bárhol, ahol valamilyen szolgáltatást veszünk igénybe, ugyanez a helyzet. A világ legnagyobb bevásárlóközpontjában, a Dubai Mallban azért némi esélyünk van helyi erőket látni, ahogy autóban utazva is, ha átpillantunk a dugóban mellettünk araszoló luxusterepjáróba.
Van bennük valami magabiztosság, egyben némi csodálkozás is, például a hőségben az utcán gyalogoló, vagy a magát a tűző napon a tengerparton süttető turista láttán.
De ha átpillantunk a forgalomban - főleg korán reggel vagy este - mellettünk gördülő buszokra, azt is látjuk, hogy mind vendégmunkásokkal van tele. Fáradt tekintetük többnyire valahova a távolba mered, ha éppen nem a mobiltelefonjukat nyomkodják. Többségük indiai, pakisztáni, bangladesi munkás, aki a családjától hónapokat távol töltve próbál az otthoninál több, helyi viszonyok között viszont mégiscsak kevéske pénzt keresni.
Dubaj a csillogás, a legmagasabb épület, a legnagyobb bevásárlóközpont, az egyik legnagyobb tengeri akvárium és hasonló csodák otthona. Ez vonzza ide turisták millióit minden évben. A hagyományos, régi Dubaj tulajdonképpen nem létezik. Azt leginkább egy múzeumban lehet megnézni, érdekes, de inkább szomorú látvány. Van viszont egy része, a régi fűszerpiac, ahol egy picit belekóstolhatunk a múltba, ahol a hegyekben álló fűszerek, gyümölcsök és csodatévő elixírek tömkelegét látva, illatát érezve, átadva magunkat a tömeg hullámzásának, tényleg úgy érezzük magunkat, mintha a régi idők keleti bazárjainak egyikében lennénk. A bazárokat a helyiek souknak (szuk) hívják.
A Dubai Creek partján, Deira városrészében találjuk őket, egymás mellett van a fűszer- és az aranybazár, kicsit arrébb, már a túloldalon a textilbazár. A legjobb élmény, ha kis hagyományos csónakkal, úgynevezett abrával érkezünk a piacra. Nagyjából 70-80 forintnak megfelelő dirhamot kell fizetni a pár perces hajókázásért, ami önmagában külön élmény. Fizetni a hajó vezetőjének kell, a felszállás érkezési sorrendben történik. A piacok általában kora délután nyitnak, és késő estig, gyakran éjfélig nyitva vannak.
A fűszerpiacra egyébként még akkor is érdemes elmenni, ha valaki nem akar venni semmit - a végén, persze úgyis fog - mert tényleg egyedi a hangulata.
Vásárolni pedig nem azért fogunk, mert erőszakosak az árusok - valamelyest azok, de ha mondjuk nekik, hogy nem veszünk semmit, és határozottan megyünk tovább, békén hagynak - , hanem mert rengeteg érdekes, különleges dolgot lehet itt beszerezni! Arról nem is beszélve, hogy a nyugati turistának már jó előre kiabálnak, hogy "Hello, Brad Pitt!" vagy "Hello, Angelina Jolie!" Ezek után ki az, aki nem venne tőlük semmit?
Érdemes beszélgetni kicsit az árusokkal, akik kivétel nélkül külföldiek. Mi indiaiakkal, irániakkal és pakisztániakkal találkoztunk. Tapasztalatunk szerint egész jól beszélnek angolul, férfiak között pedig gyorsan előkerült az egyik iráni árussal beszélgetve a legfontosabb téma, a foci. Miután mondta, hogy Messiért rajong, válaszoltam, hogy nekem meg madridi a szívem egy része, kérve, hogy már csak ezért is adjon némi kedvezményt. Ronaldóék éppen nincsenek a legjobb formában, legyen nagylelkű hát velem - érveltem. Ezen jót nevettünk, kaptunk is egy kis kedvezményt, ajándékba némi fűszert, és azt hiszem, mindenki jól járt az üzlettel. Nyilván iráni boltosunk azért jobban.
Egy másik árustól, akitől kilószámra vettünk datolyát, pisztáciát és kesudiót, külön kértük, hogy a végén ne nagyon verjen át, ezen jót derült, és mosolyogva mondta a számunkra kedvezőnek tűnő, őt pedig széles vigyorra késztető végösszeget.
Az üzlet megköttetett, elmenőben némi Omanból származó ajándékkal próbált enyhíteni a lelkiismeretén boltosunk.
Legalábbis én így éreztem. Általában véve elmondható: harmadáért, ha egy helyen sokat veszünk, vagy nagyon ügyesek vagyunk, az eredeti ár negyedéért megkaphatjuk, amit szeretnénk. És néha azt is, amit nem is akartunk megvenni.
Aranyból is hatalmas a választék Dubajban, jónak mondható árakkal. Deirában, az aranybazárban több száz kereskedő verseng a vevőkért. Az arany itt általában 18 karátos, de van 22 és 24 karátos is.
Továbbá árulnak 24 karátos rúdaranyat, illetve 22 vagy 24 karátos aranyból vert érméket is.
Állítólag az egyik plázában automatából is lehet aranytömböt venni, ám ezt sajnos nem találtuk meg. Viszont a világ legnagyobb gyűrűjét itt lehet megnézni, az egyik kirakatban. Értékét 3 millió dollárra becsülték, súlya 64 kiló.
Szintén a Dubai Creek partján, de a túloldalon, Burdzs Dubaj városnegyedben található a textilbazár. A turisták többnyire sálakat és szőnyeget vesznek itt, de összességében minden kapható a piacon, ami a textiliparhoz köthető.
Cikkünk a Dubaji Turisztikai Hivatal támogatásával készült.