Nagy-Britannia pekingi nagykövete, Alan Donald Londonba küldött titkos táviratában a Tienanmen téri mészárlás után arról írt, hogy „a legszerényebb becslés szerint minimum 10 ezren haltak meg". A Brit Nemzeti Levéltárban őrzött dokumentumot a történtek után 28 évvel nyilvánosságra hozták, amelybe most az AFP francia hírügynökség is betekinthetett.
Az 1989. június 5-én, a mészárlás után egy nappal keltezett becslés csaknem tízszer annyi halottról számolt be, mint ami a történtek után elfogadottá vált. Ekkor az volt a hivatalos álláspont, hogy az áldozatok száma több száz és több mint ezer között lehetett.
Jean-Pierre Cabestan, Kína-szakértő szerint hiteles a brit nagykövet által közölt szám. Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi években az Egyesült Államokban is feloldottak a Tienanmen téri mészárlással kapcsolatos dokumentumokat, amelyek szintén hasonlóan magas számokról számoltak be. Cabestan hangsúlyozta, hogy a brit nagykövet által említett szám „nem annyira meglepő, tekintve, hogy mennyien voltak Pekingben, és milyen sok embert mozgósítottak a kínai kormány ellen."
Alan Donald jelentése megdöbbentő tanúvallomást tartalmaz az elszabadult erőszakról, amikor a hadsereg behatolt a fővárosba, hogy véget vessen a kommunista hatalom jelképének számító, hatalmas Mennyei béke terén hét héten át tartó tüntetéseknek. A nagykövet azt írta, hogy előrehaladás közben a "27. hadsereg csapatszállító páncélos járművei tüzet nyitottak a tömegre (...), mielőtt átgázoltak volna rajta." Donald mindezt egy titkos forrásra hivatkozva írta: „egy közeli baráttól, az államtanács egyik jelenlegi tagjától" kapta az értesülést.
A korábbi pekingi nagykövet úgy fogalmazott táviratában, hogy „amikor a katonák megérkeztek a térre, a diákok azt hitték, hogy még egy órájuk van távozni, de a páncélosok öt perc múlva rájuk támadtak." A tüntetőket „darabokra szaggatták" a jelentés szerint.
Ismert, a kínai politikai vezetés a mai napi tabuként kezeli az adott időszakot. A propaganda 1989. június végén azt közölte, hogy „az ellenforradalmár zavargások" megtorlása során „csupán" 200 civil és a rendvédelmi erők "több tucatnyi" tagja halt meg.