Egyre nagyobb izgalommal figyeli Európa, hogyan alakul majd a március 4-i olaszországi választás végeredménye. A kampány legfőbb témája a taljánoknál is az illegális migráció, amiben az egyik leghatározottabb véleményt az ottani politika egyik legnagyobb túlélője, Silvio Berlusconi képviseli.
Berlusconi több mint 600 ezerre becsülte az Olaszországban tartózkodó, de állandó lakhellyel és munkával nem rendelkező migránsok számát. A politikus közölte, hogy ezeknek csupán 5 százaléka számít menekültnek. Berlusconi az illegális bevándorlók tömegét
az olasz társadalom "időzített bombájának" nevezte.
Hangsúlyozta, hogy ha a jobbközép kerül kormányra a március 4-i parlamenti választásokon, eltávolítják Olaszországból az illegális bevándorlókat.
Friss közvélemény-kutatások szerint a szavazók többsége a volt kormányfő vezette jobbközép koalíciót támogatja a március 4-én esedékes parlamenti választások előtt. A koalíció jelenleg a szavazatok 37 százalékára számíthat, amivel 10 százalékponttal előzi meg a balközép kormánypártokat. Maga Berlusconi egyébként nem vállalhat közhivatalt, mert elítélték adócsalásért. Az utóbbi években nagyon sokan leírták már a 81 éves Berlusconit, hogy nem lesz már képes visszatérni az olasz politika élvonalába, de a valóság rácáfolt ezekre a várakozásokra.
Miután a tavaly nyári időközi helyhatósági választások is Berlusconi pártja, a Hajrá Olaszország!, illetve szövetségesei diadalát hozták magukkal, a politikus magát halhatatlannak és az olasz jobbközép motorjának nevezte. Az említett események, azaz a júniusi helyhatósági, valamint a novemberi szicíliai választások eredményei valóban azt mutatják, hogy a politikától hat évig távol maradó
Berlusconi most újra képes lendületet adni pártja számára,
mindezt a Matteo Salvini vezette Északi Ligával, illetve az Olasz Testvérek elnevezésű párttal koalíciót alkotva.
Berlusconi 2011-ben kényszerült lemondani és kivonulni a politikai életből azt követően, hogy Olaszország súlyos adósságválságba került, a politikus magánéletével kapcsolatban pedig számos botrány látott napvilágot. Ekkor úgy tűnt, politikai karrierjének gyakorlatilag vége. Az utolsó ciklusára jellemző ügyek (adócsalás, korrupció), illetve 2016-ban végrehajtott szívműtéte ellenére azonban úgy látszik,
a nyolcvanegy éves Berlusconi mégis visszalavírozta magát a politikai életbe
- idézi fel az elmúlt években történteket Restás Bianka, az Antall József Tudásközpont elemzője.
Az elemző szerint lényeges kérdés tehát, hogy a tavasszal esedékes választások hogyan alakulnak a fenti előzmények tükrében (tavalyi választási sikerek), illetve milyen eséllyel lehet számítani az ismertetett eredmények megismétlődésére. Az esélyeket tekintve lényeges megemlíteni az Öt Csillag Mozgalom vezetőjének, Luigi Di Maiónak azt a decemberi bejelentését, mely szerint a párt korábbi álláspontjával ellentétben mégiscsak készen áll szövetséget alkotni más politikai pártokkal, amennyiben nem képes elérni a kormányzáshoz szükséges 40 százalékot.
Kérdés, hogy az euroszkeptikus, zöldpolitikát és energiatakarékosságot (a párt neve, az „öt csillag" az alábbi elemeket szimbolizálja: víz, környezet, közlekedés, fejlődés, energia) hirdető M5S mennyire lehet sikeres politikai tapasztalat hiányában. A civil mozgalomból született párttal szemben megfogalmazott egyik fő kritika ugyanis éppen az, hogy nem rendelkezik megfelelő tapasztalattal a kormányzáshoz. Berlusconi az Öt Csillag Mozgalom választási esélyei kapcsán korábban azt nyilatkozta, hogy egy
ország kormányzását nem lehet improvizálni vagy kitalálni, döntéshozási tapasztalat kell hozzá.
Silvio Berlusconi kiemelte azt is, hogy ezen a téren ő negyven év tapasztalattal bír.
Joggal merül fel a kérdés, hogy miben rejlik egy olyan politikus sikere, akit adócsalásért elítéltek, és akinek úgy tűnt, politikai karrierjét a magánéleti és belpolitikai botrányok végleg aláásták. A politikai tapasztalat és a jobbközép egységbe kovácsolásának képessége lényeges ütőkártya Berlusconi kezében, emellett pedig sikerült két olyan kérdést – nevezetesen a migrációt és a biztonságot – politikai kampányának középpontjába állítania, amelyek az elmúlt években meghatározták az olasz társadalmi és politikai élet mindennapjait.
Berlusconi egyike azon politikusoknak, akik úgy gondolják, az Európába irányuló migráció megfékezésére egy új, Afrikára fókuszáló Marshall-tervet szükséges kidolgozni, vagyis
a problémát helyben, a kiváltó okoknál szükséges kezelni.
Annak ellenére, hogy az Észak-Afrikából érkező migráció megfékezése az év második felében a kormányzó Demokratikus Párt egyik lényeges sikereként könyvelhető el, a bevándorlás még mindig egyike az olasz társadalmat jelentősen megosztó kihívásoknak. Berlsuconi álláspontja gyakorlatilag megegyezik a magyar kormányéval, így a jobbközép sikere egyben a magyar migrációs álláspont erősödését hozhatja uniós színtéren.
A választások kimenetelét egyelőre nehéz előre látni, és az elemzések egy része a belpolitikai válság lehetőségét is elképzelhetőnek tartja azon forgatókönyvből kiindulva, hogy a parlamenti választásokon
egyetlen politikai erő sem tudja megszerezni a kormányzáshoz szükséges többséget.
A jelenlegi részben többségi, részben arányos elvet alkalmazó új választási rendszer ugyanis egyik pártnak vagy koalíciónak sem garantálja a kormányzáshoz szükséges többséget. Jelenleg az látható, hogy a korábban kétpólusú olasz politikai erőtér az Öt Csillag Mozgalom növekvő népszerűségével három egymással szembenálló részre szakadt, és ehhez az új helyzethez egyelőre úgy tűnik, a jobbközép koalíció képes leginkább alkalmazkodni.