Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A bevándorláspárti Martin Schulz a legnagyobb vesztese a német koalíciós tárgyalásoknak, míg a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) tekinthető a megállapodás nyertesének. Az Angela Merkel vezette CDU számára pedig csak egyetlen siker maradt, mégpedig hogy a kancellári poszt a kezükben marad. Nagyjából így lehetne összegezni azt a kompromisszumot, amit a három párt kötött egymással a közös kormányzás érdekében. Kormány azonban továbbra sincsen, mivel a szociáldemokrata párttagoknak szavazáson kell dönteniük a szerződésről, és azt sem lehet kizárni, hogy a párttagok leszavazzák a pártvezetőket.
Kiszelly Zoltán szerint áldozatot hoztak a német koalícióban részt vevő pártok, leginkább a CDU és Merkel kancellár, mert el akarták kerülni, hogy kisebbségi kormánya legyen Európa legerősebb gazdasági hatalmának, ezért a legkisebb rossznak gondolt nagykoalíciót választották. Közölte: nagyon sok területen van vita a résztvevő pártok között, a migráció mellett az egészségügy, a nyugdíj- és az adórendszer kérdésében is. Azt mondta:
a bajor CSU mindenképpen jól járt, keresztül tudta vinni, hogy valamelyest korlátozzák a migránsok beáramlását,
és Horst Seehofer bajor kormányfő erős minisztériumot kapott, a belügyminisztériumot kiegészítették az építési tárcával, utóbbi pedig azért különösen fontos, mert "egymillió lakás hiányzik" Németországban.
Horst Seehofer már a migránsválság elején, 2015-ben azt mondta, hogy sokan hálásak lesznek Orbán Viktornak Európa határainak megvédéséért és azóta is a német bevándorlási politika szigorítását követelte.
A megállapodás után nyilvánosságra hozott felmérések azt mutatták, hogy egyik szavazótáborban sem alakult ki eufórikus hangulat, és a bizonytalan voksolók számára sem lett vonzóbb a nagykoalíció. A CDU továbbra is 32 százalékon áll, míg az SPD 18-on. A bevándorlásellenes Alternatíva Németország lőtávolon belül van a szocdemekhez képest, 14 százalék voksolna rájuk. A Zöldek 13, míg a liberálisok és a Die Linke 9-9 százalékon áll.
Schulz számára többek között azért is bukás a mostani megállapodás, mivel távoznia kell az SPD éléről a külügyminiszteri posztra. Pártelnökként tehát egyértelműen megbukott, persze elég is furcsa lenne sikerként eladni a 20 százalék alatti támogatottságot. Ráadásul a korlátlan bevándorlás tekintetében is engednie kellett koalíciós társai előtt. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Németországban a szigorú bevándorláspolitika ideje jött volna el.
Évente továbbra is 180-220 ezer migránst várnak Berlinben.
A Merkel-koalíció bár tett némi szigorítást, de ez nem jelenti azt, hogy feladta volna a Wilkommenskultur politikáját. Éppen emiatt sem csökkent az AfD támogatottsága az elmúlt hónapokban.
Minden korábbinál magasabb árat fizetett az együttműködéshez elengedhetetlen kompromisszumokért a Merkel kancellár vezette nagykoalíció – erről már Kiss J. László Németország-szakértő beszélt. Ezek a kompromisszumok jelenthetnek stabilitást, de a nagykoalíciós keretben a politikák állandó egymáshoz igazításával a változások elmaradását és ezzel a status quo fennmaradásával együtt járó bizonytalanságot is – hangsúlyozta a Corvinus Egyetem tanára, aki szerint Merkel küszöbönálló negyedik kormányzati ciklusa a nevével fémjelzett korszak végének kezdete.
A szociáldemokrata pártszavazást illetően a szakértő rámutatott: Schulz korábban kategorikusan kizárta a nagykoalíciót és egy Merkel-vezetésű kormányban való szerepvállalását. Ennek azonban éppen ellenkezőjét tette, ezért a szociáldemokrata pártbázisban elfogadottsága drámaian csökkent, jóllehet tavaly 100 százalékkal választották pártelnökké. A pártelnökségről való lemondásával Schulz most „menekülési utat” választott.
Kikerül a tűzvonalból és a párt megújításának kényes feladatát Andrea Nahlesnek adja át,
míg ő maga a bejelentett külügyminiszterséggel olyan pályát választ, amelyen támaszkodhat az Európai Parlament elnökeként szerzett nemzetközi tapasztalataira.
Kiss J. László szerint az új nagykoalíció arra is felhívja a figyelmet, hogy a két nagy párt, a CDU és az SPD közötti különbségek az újabb közös kormányzás során ismét viszonylagossá válhatnak. A legutóbbi választásokon jelentősen visszaesett nagykoalíció újra az „alternatívanélküliség” megtestesítőjévé válhat, ami hatásaiban a politikai széleket erősíti.
A megállapodást széles körben bírálták. Gazdasági érdekképviseletek szerint az újabb nagykoalícióra készülő pártok a sikeres jövőt megalapozó átalakítások helyett a megtermelt jövedelem újraelosztására helyezik a hangsúlyt. Az ellenzéki pártok közül a legélesebb bírálatot az AfD fogalmazta meg, szerintük
a CDU már csak egy politikai tartalom nélküli, „kiüresedett váz”, amelynek egyetlen funkciója Merkel hatalmának biztosítása.
Ennek érdekében a CDU behódolt a szociáldemokratáknak, elindult a Martin Schulz által meghirdetett „európai egyesült államok” felépítése felé, amivel tovább mélyíti a szakadékot az EU nyugati része és keleti tagállamai között.
Az FDP elsősorban azt kifogásolta, hogy a szerződés nem foglalkozik kellőképpen a digitális átalakulás kihívásaival, a Zöldek az ökológiai, környezet-, és klímavédelmi vállalásokat kevesellték, az SPD-től balra álló Die Linke Baloldal szerint elhanyagolják a legfontosabb társadalmi gondokat, a gyermekszegénység és az időskori szegénység terjedését.
A Bild kommentárja szerint „Merkel az SPD-nek ajándékozta a kormányt”, mert minden áron kancellár akar maradni. Sokszor a szemére vetették, hogy nem tudni, miről szól a politikája, de ezt már senki sem mondhatja, mert világossá vált, hogy „Merkel számára az új kormány Merkelről szól".
A Die Welt szerint Merkel nagy árat fizetett azért, hogy negyedszerre is kancellár lehessen, és pártja egyetlen kulcsfontosságú tárcát sem tudott megtartani. Hozzátették, hogy a koalíciós megállapodás nélkülözi az ambíciót, a lehetséges miniszterek névsora pedig „elszomorító”.
A Handelsblatt szerint a CDU/CSU és az SPD megkötötte
a „tétlenség szövetségét”, hiszen koalíciós megállapodásuk „semmiféle választ nem ad a nagy kihívásokra”.
A három pártot elsősorban a kormányzásra irányuló akarat egyesíti, és nem az ország megújításának szándéka. Így nem terveznek mélyreható reformokat, és vagy fél szívvel, vagy egyáltalán nem foglalkoznak az olyan kihívásokkal, mint a menekültválság, a demográfiai átalakulás, vagy a gazdaság és a társadalom digitalizációja. Kiemelték: a tervbe vett osztogatás és az apró átalakítások „nem adnak garanciát a növekedés és a jólét tartós fennmaradására”.
Péntek délután kiderült, Martin Schulz mégsem lesz külügyminiszter. Közleményben jelentette be a visszalépését. Azt írta, a személye körüli viták veszélybe sodorhatják a koalíciós szerződésről tartandó pártszavazás sikerét, ezért letesz arról a szándékáról, hogy részt vegyen a következő szövetségi kormány munkájában. Schulz külügyminisztersége a pártszavazás sikerét fenyegetette, mert ezzel kiszorította a kormányból Sigmar Gabrielt, a legnépszerűbb szociáldemokrata politikust.
Korábbi sajtóértesülések szerint Schulz megígérte Sigmar Gabrielnek, hogy megtarthatja a külügyminisztériumot, ha sikerül megvalósítani az újabb nagykoalíciót. Valószínűleg erre utalt Sigmar Gabriel egy pénteki lapinterjúban, amelyben sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy "mily keveset ér az adott szó, és mennyire tiszteletlenül bánnak egymással az emberek az SPD-ben". A Berliner Morgenpost című lapban közölt interjúban hozzátette: jobban szerette volna, ha az emberek "egyszerűen egymás szemébe néznek és kimondják az igazságot", de úgy tűnik, ez "kiment a divatból".
Az egyelőre nem ismert, hogy Sigmar Gabriel a történtek után hajlandó-e tovább folytatni külügyminiszteri munkáját. A Berliner Morgenpostban és a kiadóvállalat Funke médiacsoport többi lapjában megjelent interjúban még azt mondta, hogy új szakasz kezdődik az életében. A szakállt viselő Martin Schulzra utalva hozzátette: kislánya azt mondta, hogy ne szomorkodjon, mert így többet lehet a családdal, ami jobb, mintha "azzal a szőrös arcú férfival" kellene dolgoznia.
Martin Schulz a választás után bejelentette, hogy pártja ellenzékbe vonul, és azt is kijelentette, hogy nem vállalna tisztséget egy Angela Merkel vezette kormányban. Végül mindkét ügyben 180 fokos fordulatot hajtott végre, a sikertelenség és az irányváltások miatt pedig péntekre elfogyott a levegő körülötte. Így valószínűleg "egyszerű" parlamenti képviselőként folytatja pályafutását. (MTI)
