Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Li Ko-csiangot 2964 igen szavazattal választották újra, csak ketten szavaztak ellene. Az Országos Népi Gyűlés, vagyis a kínai parlament szavazása azonban csak puszta formalitás. Kínában nagyon sajátos módon dőlnek el a pozíciók betöltése körüli kérdések. A pártvezetőknek a mindennapokban inkább a személyes tekintélye számít, és ennek csupán szimbóluma, hogy milyen pozíciókat töltenek be a párt és az állam vezetésében.
A kínai vezetés kifelé mindig egységet mutat, a hatalmi harcok a színfalak mögött dőlnek el. Mao Ce-tungot sem tagadták meg nyilvánosan, miközben az ő zavaros idealizmusától jelentősen eltávolodva pragmatikus döntéseket hozva vezetik az országot. A Mao után maradt káoszból Teng Hsziao-ping hozta ki az országot, és kialakult két szokás a stabilitás megőrzése érdekében. Mao Ce-tung már igen rossz egészségi állapotban volt, amikor még mindig vezetni próbálta Kínát, és mivel nem hagyott kijelölt és alkalmas utódot maga után, nem sokon múlott, hogy ne törjön ki polgárháború.
A két problémának (elaggott vezető, illetve nyílt utódlási harc) az elkerülése érdekében a csúcsvezetők csak maximum tíz évet töltenek el a pozíciójukban, 68 éves koruk után illendő visszavonulniuk. Második ötéves ciklusukban pedig együtt dolgoznak kijelölt, hosszas informális egyeztetések során mindenki által elfogadott utódjukkal. Akinek az egészségi állapota még lehetővé teszi és a személyes befolyása is megmarad, a háttérből továbbra is részt vesz Kína irányításában. Hu Csin-tao 2002 és 2012 között állt Kína élén, 70 évesen vonult vissza. Viszont köztudott, hogy Li Ko-csiang az ő bizalmi embere, rajta keresztül továbbra is hatással van arra, milyen irányban fejlődjön Kína semmihez sem hasonlítható társadalmi rendszere, amit csak úgy neveznek: „szocializmus kínai sajátosságokkal".
A héten Hszi Csin-pinget mint államfőt is újraválasztották, és a parlament az alkotmányt is módosította, hogy Hszi két ciklusnál többször, elméletileg akár élete végéig államfő maradhasson. Ugyanez történt korábban a Kínai Kommunista Párt kongresszusán is tavaly októberben, ahol Hszi Csin-pinget másodszor is öt évre pártfőtitkárnak választották, viszont nem derült ki egyértelműen, hogy ki lesz majd az utódja. Kína első embere egyszerre szokott az állam és a párt vezetője lenni, ebben most sincsen semmi furcsa.
Viszont szemmel látható, hogy Hszi Csin-ping nem tíz évre tervez.
Emiatt vannak, akik máris azt emlegetik, hogy Hszi Csin-ping Mao Ce-tunghoz hasonlóan diktátor akar lenni, de ennek egyelőre különösebb jelei még nincsenek. Mivel a jelenlegi hatalmi struktúra stabil, a különböző irányzatok, platformok, klikkek befolyása kiegyensúlyozza egymást, könnyen lehet, hogy Hszi Csin-ping csak ezt a „belső békét" akarja egy harmadik ötéves ciklusra meghosszabbítani, hogy Kína még nagyobb befolyást szerezzen a világban.
A korábban hosszú évszázadokon át bezárkózó politikát folytató Kína manapság a világ minden térségében jelen van.
Egyértelműen látszik, hogy a világ legerősebb gazdasági tényezője akar lenni, sőt arra törekszik, hogy majd övé legyen a világ legerősebb hadserege is.
A kínai kultúrát ismerve valószínűbb, hogy a világ legnépesebb országának sorsát nem Hszi Csin-ping egója befolyásolja, hanem a Kínai Kommunista Párt vezető rétege meghozta azt a stratégiai döntést, hogy a kínai gazdaság további dinamikus fejlődéséhez központosítottabb irányításra van szükség, és erre Hszi Csin-ping tűnik a legalkalmasabb vezetőnek.
Ennek lehet a jele az is, hogy a parlament a héten a Kínai Népköztársaság alelnökévé választotta Vang Csi-sent, Hszi Csin-ping bizalmasát, aki várhatólag magához vonja majd az összes gazdasággal kapcsolatos területet. Az alelnöki tisztség mostanáig nem létezett, de Vang eddig is majdnem ilyen erős pozícióban volt: az állampárt legfőbb irányító testületének, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának hét emberből álló Állandó Bizottságának tagja volt és miniszterelnök-helyettes, aki gazdasági és pénzügyekkel foglalkozott.
