Szociológusok szerint a munkavállalás és a tanulási lehetőség volt a legfontosabb szempont, amiért a csatlakozásra kiírt népszavazáson a horvát többség a tagság mellett szavazott. A legtöbben Németországot, Írországot és Ausztriát választják célországnak. Horvátországban nem kötelező bejelenteni a külföldi munkavállalást, így eltérőek a kivándorlási adatok. A célországok adatai szerint több mint 66 ezer horvát érkezett hozzájuk, míg a Horvát Állami Statisztikai Hivatal szerint a kiköltözöttek száma 36 ezer.
Az igazán komoly problémát viszont az jelenti, hogy az adatok azt mutatják, hogy teljes családok költöznek ki külföldre. Ezt jól példázzák a német statisztikai adatok, mely szerint az ott élő horvát állampolgárok 15 százaléka 15 évnél fiatalabb. Ez a szám egyúttal azt is mutatja, hogy a legfőbb elvándorlási ok a munkavállalás.
A gazdasági okból történő kivándorlás egyre nagyobb nehézséget jelent a horvát gazdaságnak, ami leginkább a turizmust, az építőipart, vendéglátást és a mezőgazdaságot érinti. Hiába az egyre növekvő munkabér, a nyugati országok több mint kétszeres órabért fizetnek a munkavállalóknak.
A helyzet komolyságát mutatja, hogy jelenleg a legfontosabb politikai téma a kivándorlás és annak következményei, melyek kezelése érdekében őszre elkészülhet a nyugdíjrendszerreform-javaslat, ami a törvényalkotók szerint a problémát is kezelné. A kivándorlók nagy részét ugyanis az aktív korúak teszik ki, így veszélybe kerülhet a nyugdíjbiztosítási rendszer is, ami az elemzők szerint még 5-10 évig lesz fenntartható.
Kolinda Grabar Kitarovic elnök már korábban is nyíltan kritizálta a kormányt, amiért nem tesznek lépéseket a kivándorlás lassítására, illetve megállítására. Ezért még 2018-ban indítványozta, hogy Andrej Plenkovic miniszterelnök hívjon össze egy demográfiai kérdésekkel foglalkozó kormányülést, de Plenkovic azzal az indokkal utasította vissza, hogy Kitarovic nem állt elő konkrét javaslattal. Ezért az elnök asszony június 11-én összeállította demográfiai megújulási programját.