Rendkívül különleges eseménynek ad majd holnap otthont Délkelet-Ázsia legsikeresebb állama, Szingapúr.
Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsongun észak-koreai vezető
csúcstalálkozójának az előkészítése érdekében már legalább két hete a városban tartózkodik egy washingtoni és egy phenjani küldöttség.
Amerikai részről Allison Hooker, a Fehér Ház Nemzetbiztonsági tanácsának Koreával foglalkozó szakértője, Szung Kim, az Egyesült Államok Fülöp-szigeteken akkreditált nagykövete, Joe Hagin, az elnöki hivatal műveletekért felelős helyettese és a Pentagon (védelmi minisztérium) egyik tisztségviselője vett részt az előkészítő üléseken.
Észak-Korea részéről egy nyolc tagú bizottság utazott oda, Ri Szon Gvon vezetésével, aki az országegyesítési bizottság elnöke.
A csúcstalálkozó alkalmából néhány napja emlékérmét bocsájtottak ki.
Az érme címoldalán a két vezető látható, amint kezet fog egymással, háttérben a nemzeti színű zászlókkal, hátoldalára pedig egy galamb képét és a világbéke feliratot vésték.
A Washington és Phenjan közötti viszony enyhülése érdekében
a kommunista remeteállam leváltotta a három legmagasabb rangú keményvonalas katonai tisztségviselőjét mérsékeltebb irányvonalú személyiségekre.
Pak Jongszik helyett a kevésbé konfrontatív No Kvangcsol vette át a védelmi minisztérium irányítását, Ri Mjongszu vezérkari főnök tisztségét helyettese, Ri Jonggil látja el, illetve a hadsereg politikai bizottságának vezetését Kim Jongjak helyett Kim Szugil hadseregtábornok vette át.
Május 31-én
Donald Trump a Fehér Házban fogadta Kim Jong Csolt, az észak-koreai állampárt Központi Bizottságának alelnökét,
aki átadta neki Kim Dzsongun levelét.
Ezután közölte az amerikai elnök, hogy
a csúcstalálkozót június 12-én biztosan megtartják, egy semleges helyszínen, Szingapúrban.
Trump véleménye alapján,
ha jól sikerül a szingapúri találkozó, akkor ezt egy washingtoni csúcs is követheti, amelyen akár aláírhatják az 1950-ben kezdődött koreai háborút lezáró békét.
A koreai háború után ugyanis csak fegyverszüneti megállapodást írt alá 1953-ban Phenjan és Szöul Panmindzsonban, amit a kommunista remeteállam 2013-ban egyoldalúan felmondott.
A találkozó helyszínére Kim Dzsongun és Donald Trump is vasárnap érkeztek meg.
Mindkét vezető már tárgyalást folytatott Li Hszien Lung szingapúri miniszterelnökkel.
Mike Pompeo amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy
Amerika Észak-Korea részéről csak ellenőrizhető és visszafordíthatatlan nukleáris leszerelést hajlandó elfogadni megoldásként.
Cserébe
kész Washington példátlan biztonsági garanciákat adni Phenjannak, és felmondják a gazdasági jellegű szankciókat is.
A csúcstalálkozó előkészítő tárgyalásai jól haladnak.
A történelmi jelentőségű esemény kedden, közép-európai idő szerint hajnali 3-kor kezdődik a városállam egyik Sentosa nevű szigetén található Capella Hotelben.
A Fehér Ház szerint Trump elnök valószínűleg a tervezettnél előbb távozik Szingapúrból:
holnap egész nap tárgyal, és nem szerdán, hanem helyi idő szerint már kedden este indul vissza Washingtonba.
Az egynapos csúcstalálkozó programjában szerepel munkaebéd, valamint egy szélesebb körű tárgyalás, amelyen a két vezető mellett munkatársaik is részt vesznek.
Amerikai részről a tárgyaláson jelen lesz Mike Pompeo külügyminiszter, John Kelly, a Fehér Ház kabinetfőnöke, John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó és Sung Kim az Egyesült Államok Fülöp-szigeteken akkreditált nagykövete, aki korábban részt vett a csúcstalálkozót előkészítő egyeztetéseken.
A csúcstalálkozó végeztével Donald Trump sajtótájékoztatót tart.
Az amerikai közszolgálati rádió (NPR) elemzése szerint a csúcstalálkozón nem is az a fő kérdés, hogy Észak-Korea hajlandó-e a teljes atomfegyver-mentesítésre, hiszen ezt Kim Dzsongun észak-koreai vezető többször is megerősítette, hanem az, hogy
az Egyesült Államok felkészült-e a Phenjan fő követelése teljesítésére, azaz a biztonsági garanciák megadására.
Az elemzés idézte George Kennant, a néhai tekintélyes amerikai diplomatát, aki szerint morálisan megkérdőjelezhető az a nemzetbiztonsági elképzelés, amely nem ismeri el sajátjához hasonlóan a másik fél nemzetbiztonsági szükségleteinek legitimitását.
Ebben az értelemben az Egyesült Államok eddigi diplomáciai tevékenysége kudarcok sorozata.
Az egymást követő amerikai kormányzatok ugyanis kudarcot vallottak a Phenjan által kért biztonsági garanciák megadásával.
Így volt ez 1954-ben, amikor az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, az akkori Szovjetunió, Kína a genfi konferencián a Koreai-félsziget - valamint az akkori Indokina - jövőjéről tanácskozott, és John Foster Dulles amerikai külügyminiszter elutasította a biztonsági garanciákat.
Azóta egyetlen amerikai elnök sem jutott dűlőre Észak Koreával,
s bár Jimmy Carter elnöksége idején Kim Ir Szen, akkori észak-koreai vezető béketárgyalást javasolt, ebből nem lett semmi, s jóllehet Carter az amerikai katonák létszámának csökkentését tervezte, a Pentagon ellenállásán ez is megbukott.
Más elemzők amiatti fenntartásaiknak adnak hangot, hogy
Kim Dzsongun valóban hajlandó-e felszámolni országa nukleáris fegyverzetének teljességét.
Suzanne DiMaggio, a New America Foundation térséggel foglalkozó, és Észak-Koreában több látogatást is tett kutatója a Chicago Tribune című lapnak adott interjújában úgy vélekedett, hogy az amerikai elnök a csúcstalálkozón
nem tud olyat mondani, hogy meggyőzze Kimet az atomfegyver-programja teljes feladására,
de a kutatónő szerint Trump "felmérheti Kim hajlandóságát" és ez alap lehet a későbbi komoly tárgyalásokhoz.
Suzanne DiMaggio egyébként "rendkívül okos" tárgyalónak minősítette Kim Dzsongunt.