A beszédet rövid önkritikával kezdte, illetve választ adott az őt kritizálóknak. Azoknak, akik azzal kritizálták, hogy magának a Kongresszusnak az éves összehívása, értelmetlen, mert az elnök nem válaszolhat kérdésekre, és ráadásul költséges is ez a gyakorlat – idén állítólag 286 ezer euróba került, de tavaly félmillió euróba – Macron kifejtette, hogy a július 10-től plenáris ülésen zajló intézményi reform vitája kapcsán kéri a kormányt, hogy adjon be egy módosító indítványt arra vonatkozóan, hogy az államfő is válaszolhasson a Kongresszus résztvevőinek a kérdéseire.
Ez a bejelentés egyébként élénk felháborodást szült az ellenzék köreiben, ugyanis
gyakorlatilag egy ilyen módosítás a miniszterelnök (jelen esetben Edouard Philippe) szerepét kérdőjelezné meg és lényegesen módosítaná az elnök státuszát is.
Marine Le Pen később kijelentette, hogy ebben az esetben Macron azt is kérhette volna, hogy szűnjön meg a miniszterelnöki poszt. Jean-Christophe Lagarde (UDI/Agir) centrista nemzetgyűlési képviselő felháborodásának adott hangot, mert a nemzetgyűlés jogi bizottságában már ő maga adott be egy ebbe az irányba ható módosító indítványt, amit a kormánytöbbség szavazott le.
Macron beszéde elején hangsúlyozta, hogy tisztában van azzal, hogy a francia társadalomban továbbra is jelen van a harag és a félelem. Kijelentette, hogy ennek tudatában alázattal, de eltökéltséggel próbál megoldásokat találni azokra a problémákra, amelyek ezeket a reakciókat kiváltják. Hangsúlyozta, hogy mint minden államfő, ő is tudatában van annak, hogy nem tud mindent, és minden ígéretét sem tudja teljesíteni, de ettől még eltökéltsége töretlen.
Macron a beszéd első felében elkezdte felsorolni a reformokat, amit az elmúlt egy évbe indított útjára. Mindenekelőtt a gazdasági területen hozott intézkedésekre tette a hangsúlyt, kijelentve, hogy Franciaország világpolitikai befolyásának alapja a jól működő gazdaság. Macron hangsúlyozta, hogy a vállalatokat támogató intézkedések nem a gazdagoknak szól, hanem az egész nemzet érdeke. Aláhúzta: „nem szeretem sem a kasztokat, sem privilégiumokat." (Zárójelben jegyezzük meg: az elmúlt hetekben az okozott botrányt, hogy kiderült, elnöki nyaralójában óriási luxusmedencét akar Macron építeni.)
Felsorolta, milyen intézkedésekkel próbálja visszacsábítani Franciaországba a befektetőket. Macron elítélő utalást tett elődje François Hollande 2012-ben megvalósított intézkedésére, amely a kiemelkedő jövedelmeket 75 százalékos adóval sújtotta. (Mint ismert: Macron korábban szocialista gazdasági miniszter volt, a főnöke pedig Francois Hollande, vagyis a most erőteljesen bírált elődje.) Macron kijelentette, hogy
az első év elsősorban a gazdasági jellegű intézkedésekre koncentrált, a második év során inkább a XXI. századi gondoskodó államot kívánja felépíteni.
Az elnök a „rendeleten alapuló szolidaritást" igazságosabbá és átfogóbbá kívánja tenni.
Az elnök felsorolta, hogy milyen lépésekre került sor az elmúlt egy évben. Többek között kiemelte az államháztartási hiány csökkentésére, a munka törvénykönyvet rugalmasabbá tételére, a munkanélküli segély rendszerének teljes átalakítására, a glifozát gyomirtószer lassú megszüntetésére és a mezőgazdasági termelés környezettudatos átalakítására, afrancia állami vasúttársaság korábban nem látott megreformálására, illetve az általános iskolai rendszer megváltoztatására, az egyetemi rendszer átalakítására, az innováció, a digitalizáció előmozdítására tett erőfeszítéseket, reformokat. Emmanuel Macron szerint Franciaország a szexizmus ellenes harcban, még mielőtt kirobbantak világszerte a botrányok, már élen járt. (Hogy itt mire gondolhatott, nem tudni, mindenesetre Luc Besson rendező körül éppen a napokban kezd elindulni a legnagyobb európai zaklatási botrány a filmes világban.)
A jövőt tekintve elsősorban a következő 12 hónap terveire helyezve a hangsúlyt az alábbiakat jelentette ki.
Ezeket a szociálpolitikai kérdéseket első körben a július 17-én esedékes szociális csúcs értekezleten kívánja megvitatni minden érintett partnerrel. Szintén ezeknek a kérdéseknek a megvitatására a 100 legnagyobb francia vállalat vezetőivel is le akar ülni tárgyalni még július folyamán.
Macron szintén 2019-ben kíván egy új törvényt alkotni az időskorúakat ellátó rendszerre vonatkozóan, különösen az idősotthonok működése, finanszírozása vonatkozásában.
Az államfő bejelentette, hogy az 5 millió szegénységbe élő gyermek és a fogyatékkal élők helyzetének javítására szintén reformokat fog kezdeményezni.
Az államfő a beszédében a közbiztonság és a terrorizmus ellenes küzdelemben elért eredményeket is felsorolta, köszönetet mondva a francia katonáknak, akik a Szahel övezetben védelmezik Franciaországot és Európát. A terrorizmus és migráció szoros kapcsolatáról nem beszélt, mint ahogy a régóta követelt, nyilvántartott terroristagyanús migránsok kiutasításáról sem.
Iszlám kérdése
Macron röviden kitért a francia laicitás elvének fontosságára és arra, hogy ez kölcsönös tiszteletet jelent. Az állam tiszteli a vallási meggyőződést, de a vallásoknak is tisztelnie kell a Köztársaságot. Bejelentette, hogy
2018 őszén javaslatot fog tenni egy olyan keretre, amely a muzulmán vallás Franciaországban történő törvényes gyakorlását szabályozná.
Macron szerint semmi ok sincsen arra, hogy a Köztársaságnak problémái legyenek az iszlám vallással. Ezt a szabálycsomagot, az elnök a muzulmán vallás képviselőinek bevonásával kívánja kidolgozni.
A migráció kapcsán Macron kijelentette, hogy ezt a témát nem lehet érzelmektől vezérelve, de nemzetek magára zárkózásával sem kezelni. Hangoztatta, hogy tisztában van azzal, hogy Franciaországban és Európában is tapasztalható kulturális és civilizációs eltűnésének félelme, de szerinte a gondokkal meg kell birkózni. Az elnök szerint a migrációs kérdésben az alkotmánynak kellene irányelvnek lennie, amely leírja kik a menedékkérők és milyen pontos kritériumok mellett lehet befogadni gazdasági menekültet.
Macron hangoztatta, hogy a migrációs kérdés Afrikával való jelenlegi partnerkapcsolat újjá alapításával találhat megoldást.
Azok a fiatalok, akik Európába próbálnak jönni életüket kockáztatva a „reménytelenség ifjúságának" nevezete.
Hangsúlyozta:lehetővé kell tenni, hogy ott ahol születtek, ott találjanak az új generációk reményt a méltó életre. Macron kikelt beszédében azon ötlet ellen, hogy migránsokat Európán belül „deportálják" a határok menti, vagy országon belüli táborokba helyezzék el. (Azaz, a valódi problémákról nem beszélt: a határvédelemről és a Franciaországban élő sokszázezer illegális migránsról.)
A beszédét Macron a balliberális politikusokra jellemző szólamokkal zárta: szerinte Európa megosztott és „a harc a haladók és a nacionalisták között zajlik". Szerinte a valódi határ e két csoport között húzódik. Szerinte ez a küzdelem legalább egy évtizedig el fog húzódni. Kijelentette, hogy a 2019-es EP választásokon is ez a szembenállás lesz a központi téma. Hangsúlyozta, hogy ő elkötelezett ebben a harcban. A Sorbonne-on elhangzott tavalyi beszédére utalva hangsúlyozta, hogy
Európának erősebbnek kell lennie, nem lehet lebénult és a különbözőséget nem figyelembe vevő.
A beszédet erős, és ha elfogadjuk Macron kategóriáit, akkor kifejezetten „nacionalista" kijelentéssel zárta, mondván, hogy Franciaország legnagyobb baja – „halálos gondolata" – az, hogy 40 éve el akarják hitetni a franciákkal, hogy az országuk csak egy középhatalom. Macron kijelentette: Franciaországnak a XXI. században vissza kell szereznie hatalmát. Az elnök hangsúlyozta, egyetlen egy ideológia vezéreli, mégpedig „Franciaország nagysága." Véleménye szerint újra kell éleszteni a valódi hazafiságot.
A francia kormánypárti politikusok, köztük Bruno Le Maire gazdasági miniszter hangoztatta, hogy elégedett a beszéddel, mert az elnök visszatért az alapokhoz, és a franciákra hallgatva realistán méri fel a helyzetet.
Ugyanakkor
a megkérdezett ellenzéki képviselők és szenátorok üres beszédnek, hatalomtechnikai gyakorlatnak értékelték Macron felszólalását és egyöntetűen elítélték azt.
Többen a parlament megalázásaként is értelmezték az elnök felszólalását.
Marine Le Pen szerint Macron brutális szociálpolitikát kíván folytatni, aminek következtében a kormányból kiábrándultak tábora csak növekedni fog jövőre. A politikusnő szerint botrányos az elnök Európa képe, amely szembe állítja a „haladókat" a „nacionalistákkal".
Nicolas Sarkozy pártja, az LR képviselői szerint Macron beszéde az öntömjénezésen kívül aggodalomra ad okot, mert a franciákat érdeklő témákról, például
a közbiztonságról szinte semmi sem hangzott el és a bejelentése üres hangzatos kijelentések voltak csupán.
Marc Le Fur, a nemzetgyűlés alelnöke kifejtette, hogy felháborítónak tartja az elnök a migránsokra vonatkozó kijelentését és az Európán belüli „harcra" vonatkozó mondatokat. Ezt megerősítette július 10-én reggel a Köztársaság párt (LR) elnöke, Laurent Wauquiez is a BFMTV-ben. A politikus kijelentette, hogy nem ért egyet Macron elemzésével és nem hisz abban, hogy bármiféle határ lenne a „haladók" és a „nacionalisták" között.
Wauquiez szerint az európaiak többsége az európai határok újra definiálását és védelmét akarják.
A politikus élesen kritizálta Macron a migránsok deportálására tett kijelentését. Szerinte ez a kijelentés felháborító. Illegálisan Európába beszöktetett személyekről van szó, akiket vissza kell vinni szülőföldjükre – ez nem egyezik a deportálás fogalmával – hangsúlyozta. A pártelnök élesen kritizálta Macront azért is,mert a középosztálynak semmit sem ígért, illetve mert semmi újat sem jelentett be, hanem a régi, esetenként nem működő terveit sulykolta.
A megszűnés határán levő szocialista párt főtitkára Olivier Faure szerint, Macron a várakozásokkal ellentétben semmilyen érdemi szociális bejelentést sem tett, ellenkezőleg a meglévő szociális rendszer szétrombolására törekszik.
Felszólította az elnök mozgalmába állt baloldaliakat, hogy térjenek vissza a szocialisták táborába.
Jean-Marc Todeschini szocialista szenátor kijelentette, hogy az a kellemtelen érzése volt az elnök beszéde alatt, hogy egy kormánypárti gyűlésen van és nem a Kongresszus ülésén, különösen a szisztematikus tapsolást tartotta kifejezetten irritálónak.
A szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon és pártja (FI) összes nemzetgyűlési képviselője is bojkottálta a Kongresszust, de Macron beszéde után élesen kritizálta blog bejegyzésében az államfő politikáját. A párt tagjai szintén a kormánypárti automatikus, „gépezetszerű" tapsolást is nehezményezték.
A képviselők és szenátorok előtt elhangzott beszéd elsősorban egy új lendület keresésére szolgált Macron részéről és mindenekelőtt belpolitikai megfontolásokat szolgált, többek között a kormánypárt baloldalának megnyugtatását. A beszéd alatt a kormánypárti képviselők sokszor az elnököt félbeszakítva tapsoltak,
az ellenzék azonban három alkalommal éles fölháborodásának adott hangot.
Így többek között a nyugdíjreform és a munkanélküliségi segély finanszírozása kapcsán a járulékok megőrzése (CSG) kapcsán, illetve a migránsok deportálása és az Európán belüli harcra való utalás kapcsán. Ez utóbbi kijelentése a sajtót is meglepte, hosszú gondolkodás után a balközép Le Monde tudni vélte, hogy ezzel Ausztriát vette célba az elnök.
Nem ez az első eset, hogy Macron kijelentései nehezen hozhatók össze korábbi, vagy akár ugyanazon alkalommal tett állásfoglalásaival. Fenti beszédében például
a humanizmusra hivatkozva határozottan elítélte a migránsokat zárt, „kontrollált" központokba való elhelyezését, holott ő is elfogadta a júniusi EiT ezirányú következtetéseit, hatalmas győzelemnek adva azokat elő.
Másrészt miközben ugyanolyan határozottan hirdeti a „nacionalizmus" elleni harc szükségességét, úgy ugyanabban a beszédében lépten-nyomon előkerül a francia nemzeti nagyság, a „grandeur" gátlás nélküli méltatása.
Jóllehet, hogy ezek az ellentmondások, illetve nehezen értelmezhető kijelentések abból erednek, hogy az elnök főleg a francia belpolitikának kíván üzenni, szavainak azért járulékos kihatásai is vannak kifelé, melyek enyhén szólva nem biztos, hogy az általa szorgalmazott Európa újraalapozásának a céljához hozzájárulnak.