2018. július 25- 27. között Dél-Afrikában, Johannesburgban tartották a BRICS tagországok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) vezetőinek 10. csúcstalálkozóját. Az eseményen Hszi csi-Ping kínai államelnök mellett Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök, Michel Temer brazil elnök, Vlagyimir Putyin orosz elnök és Narendra Modi indiai miniszterelnök vett részt. A BRICS Plus együttműködési koncepció keretein belül pedig több fejlődő ország vezetője is képviselte hazáját (Törökország, Argentína, Namíbia, Jamaica, Egyiptom és mások).
A BRICS országai jelenleg a világ GDP-jének a 27 százalékát adják, a világ szárazföldi területének a 26 százalékát foglalják magában és a Föld lakosságának majdnem fele, 42 százaléka az öt ország lakója, így
az egymás megsegítésének és támogatásának valóban több szerep juthat, mint valaha.
Amikor a BRICS kezdeményezés 2005-ben indult Szentpéterváron Kína, India és Oroszország találkozójával, más szelek fújtak a világgazdaságban és a világpolitikában. Az első években a BRICS így inkább egy érdekes, a fejlődő országokat koordináló klub volt, céljai az elmúlt években kezdenek kikristályosodni.
A találkozó legfontosabb megállapításai és eseményei a következők voltak:
Külön érdemes kiemelni a kínai elnök beszédét, aki szerint napjainkban egy újabb forradalmat tapasztalunk a tudomány, technológia és az ipar területén, ami hatókörét tekintve nagyobb és mélyebb, mint az előzőek.
Ugyanis az áttörések gyorsan és egymás után zajlanak a legfejlettebb technológiákkal kiegészülve, mint a »big data« és a mesterséges intelligencia. Legnagyobb hatása nem csak az, hogy rövid idő leforgása alatt új technológiák, üzleti modellek és iparágak fejlődnek, hanem ezáltal az országok érdekei és jövője olyan mértékben fonódott össze, mint amilyenre korábban még soha nem volt példa.
India szempontjából a legfontosabb téma a globális terrorizmus visszaszorítása volt. Már a csúcstalálkozó előtt is számítani lehetett arra, hogy India megpróbálja a tagállamokat rávenni arra, hogy álljanak elő egy megfelelő definícióval és egy azon alapuló közös állásfoglalással.
A terrorizmus fogalmának meghatározása nagy diplomáciai siker lett volna Újdelhi számára, ám ez egy olyan nehéz feladat, melyet még az ENSZ-nek sem sikerült maradéktalanul megvalósítania.
India számára kedvezőtlen módon nem kerülnek benne külön említésre az olyan pakisztáni terrorszervezetek sem, mint a Lashkar-e-Taiba, vagy a Jaish-e-Mohammed, melyek a tavalyi Xiamen Nyilatkozatban még szerepeltek.
Hszi – ahogy korábbi beszédeiben is említette – a BRICS-országok számára kiemelten fontos, hogy felvegyék a kapcsolatot és együttműködjenek más fejlődő országokkal. Ezeknek a párbeszédeknek a kialakítására pedig már létre is hoztak egy működő mechanizmust, amelyet BRICS Plus-ként emlegetnek. Továbbá a BRICS hagyományoknak megfelelően a soros elnök országok meghívhatják a regionális szomszédaikat is, ezáltal folyamatosan új országok is be tudnak kapcsolódni ebbe a párbeszédbe. A jelenlegi házigazda Dél-Afrika például olyan országokat hívott meg, mint Namíbia, Angola, Togo, Ruanda, Uganda, Szenegál, Zambia és Gabon. Az afrikai országok mellett képviselte magát még többek között Argentína, Jamaica és Törökország is.
Ez az újfajta együttműködés a BRICS-országok vezetésévek a fejlődő országok között felértékeli a BRICS csoportosulás jelentőségét a globális geopolitikában, ugyanis így
a fejlődő országok számára egy új platformot nyílik meg a szorosabb együttműködésre a fejlett országok kizárásával.
Továbbá ezen túlmutatva kifejezi a csatlakozó országok elégedetlenségét a jelenleg fennálló nyugat vezette nemzetközi renddel. Habár annak ellensúlyozására nem képvisel elegendő erőt ez az együttműködés, mégis befolyással lehet rá a jövőben.