Bár Kovács László örökzöld vörös, egykori külügyminiszter és MSZP-elnök hírhedté vált filozófiájából tudjuk, hogy nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni, a jelenlegi francia elnök győzelme a következő választáson igencsak meglepne mindenkit. Az egykori bankár Macron semmiféle értékelhető eredményt nem tud felmutatni, annál több negatívum fűződik a nevéhez.
Az express.co.uk oldalon olvasható cikk alapján a brit médiában sem örvend túl nagy tiszteletnek. Egy francia közvélemény-kutatás szerint a választóknak csak 33 százaléka helyesli a cselekedeteit, nagyjából ekkora volt a támogatottsága rossz emlékű elődjének, Francois Hollande-nak akkor, amikor leköszönőben volt az elnökségről.
A szerző olyan dolgokat említ, mint hogy például a 40 éves elnök „kódolja a naplóját”, éjjel kettőkor küld üzeneteket a parlament tagjainak, vagy minden kommunikációt személyesen kezel, olyannyira, hogy a saját munkatársainak is megtiltja, hogy beszéljen a francia médiával a beleegyezése nélkül (ez utóbbi nem tűnik annyira furcsának, lehet, hogy inkább a stílussal van a probléma).
A cikk szerint Gérard Collomb távozó belügyminiszter – aki az elnök hűséges támogatója volt – a lehető leghamarabb akar távozni posztjáról, ami nem tesz jót Macron legitimitásának, és mutatja a diszharmóniát a kormányon belül. Ráadásul
Collomb még azt is kijelentette nagy nyilvánosság előtt, hogy Macronból hiányzik az emberiesség.
Sokatmondó a lemondott miniszter BFM televíziónak tett nyilatkozata Franciaország jelenlegi elnökéről:
Amikor túlságon magabiztos vagy, egy ponton már azt hiszed, hogy mindent megtehetsz.
Collomb a hetedik magas rangú tisztviselő, aki elhagyja a posztját Macron elnöksége alatt, hiába kérték a francia választók, hogy még egy évig maradjon. Az egy hónappal ezelőtt távozó Nicolot Hulot francia környezetvédelmi miniszter is nagy különbségeket fedezett fel maga és Macron között, majd hozzátette lemondásakor, hogy
nem tudok többé hazudni magamnak.
Macron demokráciához fűződő viszonyáról sokat elmond, hogy szerinte Nagy-Britanniának biztosítani kell a jogot egy második EU-s népszavazáshoz, ami mutatja, hogy képtelen belenyugodni a britek elvesztéséhez, miközben pontosan ez a fajta hozzáállás vezetett a brexithez.
A héten Dominic Raab Brexit államtitkár visszataszító politikai „pózolással” és taktikával vádolta Macront, és hozzátette, hogy az EU tárgyalási stratégiájának célja nem más, hogy mint hogy bosszúból éket verjen az Egyesült Királyság és az EU közé.
A bevándorláspárti Emmanuel Macron látványpolitizálását eddig a francia társadalom maximum egyharmada támogatja, és ezért elég sokat is tett. Nemrégen derült ki, hogy a szociális juttatásokat akarja megnyirbálni, illetve többször írtunk egyik legutóbbi botrányáról a fekete bűnözővel az Antillákon, vagy éppen arról, hogy nepotista céljai érdekében a rektorok kinevezési eljárását is megváltoztatják, és ez csak nagyjából az elmúlt egy-két hét termése. Miközben továbbra is kitart migrációpárti álláspontja mellett, és a befogadás hazug lózungjának ismételgetése mellett állandó össztűz alatt tartja a bevándorlásellenes politikusokat, populistának, szélsőségesnek és nacionalistának bélyegezve őket.
Franciaország jelenlegi elnöke másfél éve sem tette be a lábát az Élysée-palotába, de már most igen gyatra a megítélése. Bár 2022-ig, a következő választásokig még sok idő van hátra, jelenleg nem látni, hogy mitől lenne a jövőben elfogadottabb a politikája és a viselkedése, és persze az is kérdés, hogy a választókat az euroszkepticizmus felé sodorja-e a meg nem oldott társadalmi és gazdasági problémák sokasága, a folyamatosan gyengülő közbiztonságról nem is beszélve.