Katasztrófa a migráció Afrikának, és katasztrófa természetesen Európának

Alain Finkielkraut, az egyik legnagyobb élő francia filozófus Mathieu Bock-Côté szociológus-újságírónak adott interjút nemrégiben a kanadai Qub rádióban.

Mathieu Bock-Côté kanadai újságíró műsora alapvetően konzervatív, szuverenista értékeket közvetít, nem véletlen tehát, hogy legutóbbi műsorának vendége a nagy francia filozófus, Alain Finkielkraut volt.

Finkielkrautnak a sárgamellényesekről írt óriási sikert aratott esszéjéből az Origo is közölt részleteket néhány hete. Ebben a tanulmányban a világhírű filozófus utal arra, hogy Franciaországban ma az igazi erőszakot Macron és rendszere testesíti meg, mert a „szegényebb rétegeket a társadalmon kívülre tette”. Mostani rádióinterjújában arról is beszél, hogy a francia kormány fél a külvárosokban kialakult helyzettől, mert tisztában van vele, hogy a rendőrség az elmúlt 15-20 évben leépült, közel sincsenek olyan technikai lehetőségei, fegyverei, mint akár 2005-ben. A világhírű filozófus szerint ma nem illik és nem is szabad (mert a baloldali liberális politikai korrekt beszéd terrorja nem engedi) a „keveredés” előtti Franciaországáról vagy Európáról beszélni, arról a Franciaországról (Európáról), amely etnikailag jóval homogénebb volt, mint a mai. Arról, hogy a francia tudományos életet milyen mértékben tartja terrorban a baloldali politikai korrektség csapdája, néhány nappal ezelőtt itt írtunk.

A híres filozófus szerint a masszív bevándorlás megváltoztatta Franciaországot és Európát. Ha valaki erről beszél, vagy a „régi”, „keveredés előtti” Európát szeretni „meri”, akkor rasszista lesz. Az uralkodó antirasszista ideológia bármi áron azt akarja, hogy mi is a „vegyes”, „keveredett” modellt szeressük, és teszi ezt annak ellenére, hogy ezt a fajta mixitást, keveredést egyre kevesebben szeretik már Nyugat-Európában is. Hozzátehetjük, hogy sárgamellényesek sok más mellett a keveredés, mixitás okának tartott bevándorlás leállítását is követelték, és ezek az emberek egyáltalán nem tekinthetők rasszistának, viszont elegük lett abból, hogy lakóhelyükön, szűkebb környezetükben egy tőlük idegen ideológia, vallás és életforma hódít mind nagyobb teret magának: az iszlamizmus, és szorítja ki saját világát. (És míg a migránsokról gondoskodik a francia állam, róluk nem.) Ennek a mára már világméretűvé vált úgynevezett antirasszista ideológiának Finkielkraut szerint éppen az ENSZ migránspaktuma az egyik legfontosabb manifesztuma. Többek között a paktum bevezető szakaszaira hivatkozik, amely szerint a „bevándorlás jó dolog”, a „bevándorlás az egész világ számára jót hoz”, holott egy igazi katasztrófát jelent. Katasztrófa az afrikai országok számára, mivel a képzett és a leginkább munkaképes korosztály is elmegy, és katasztrófa természetesen a befogadó ország számára is, mert képtelen a tömeges bevándorlás kezelésére, ráadásul új jelentőségek, mint az erőszak és az antiszemitizmus, újra felütik a fejüket az európai társadalmakban. És aki erről beszél, a politikai korrekt beszéd terrorjának megfelelően az rasszista.