Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Júliusban meglátogattam Izraelt és Palesztinát, és blogoltam is. Izraelre a helyes szó igazán az apartheid.” Ezt az üzenetet Judith Sargentini osztotta meg hivatalos Twitter-oldalán, 2015-ben – írja a Mandiner.hu oknyomozó riportjában.
A bejegyzés nem különösebben meglepő egy nyugat-európai radikálisan baloldali politikustól, hiszen a kontinens nyugati felén a „progresszív” pártok masszívan Izrael-ellenesek, sőt, antiszemiták (elég csak Jeremy Corbyn brit munkáspárti elnök botrányaira és kínos magyarázkodásaira gondolni).
Itt nem a zsidó állam józan kritikájáról van szó, mely természetesen minden politikusnak joga, hanem az igazságtalan, aránytalan kiemeléshez:
ez a fajta új antiszemitizmus pedig a nyugati baloldal sajátossága.
Mindez különösen ellentmondásosnak tűnhet, hiszen a Sargentini által jegyzett, nagy visszhangot keltő Magyarország-jelentés több helyen is éles hangon kritizálja a hazai zsidóság helyzetét.
A szöveg szerint visszatérő probléma az antiszemitizmus hazánkban, amely gyűlöletbeszéd, valamint a zsidók és a zsidó tulajdon ellen elkövetett erőszakos cselekmények formájában nyilvánul meg. Erre persze példákat nem tud felhozni, hiszen ordenáré hazugságról van szó.
A GroenLinks („Zöld Baloldaliak”, Zöld Baloldal) szélsőbaloldali holland párt
1989-ben jött létre különböző pártok, köztük a holland Kommunista Párt fúziójából.
Az antiszemitizmus már a kezdetektől jelen volt a párt életében (ami nem meglepő, a kommunista pártok szovjet mintára Izrael-gyűlölők és palesztinbarátok voltak).
1994-ben a zöldek vezetője a muszlim vallású Mohamed Rabbae volt, aki egy interjújában nyíltan „Izrael ügynökének” nevezte Geert Wilders bevándorlásellenes jobboldali holland politikust.
2002-ben pedig
zsidókat vertek meg egy olyan amszterdami Izrael-ellenes rendezvényen, ahol a párt több képviselője is felszólalt.
Mivel a tüntetésre értelemszerűen számos muszlim bevándorló is elment, ezért a vonatkozó szakirodalom feljegyzi, hogy marokkói fiatal migránsok is részt vettek a verekedésben.
A rendezvényen egyesek azt énekelték, hogy
Hamász, Hamász, minden zsidóval a gázba.
A Magyarországot gyalázó
Sargentini nem határolódott el a zsidók elgázosítását követelő marokkói migránsoktól.
A fenti álláspontok pedig a 2010-es évekre sem csillapodtak. 2015-ben Rutger Groot Wassink, a Zöld Baloldal amszterdami frakcióvezetője központi szerepet játszott azon kampányban, mely Tel-Aviv és Amszterdam testvérvárosi megállapodása ellen zajlott.
A megállapodás végül nem jött létre, és Wassink elmondta, hogy ennek addig kell így maradnia, „míg Izrael megszállva tartja Palesztinát”.
Szavait nem lehet másképp értelmezni, mint hogy
egész Izrael létét jogtalannak tartja.
Tavaly a párt parlamenti képviselője, Rik Grashoff és a szocialista Harry van Bommel 2017-ben beadtak egy javaslatot, hogy az Európai Unió bontsa fel 2000-es együttműködési szerződését Izraellel.
Érvelésük szerint a közel-keleti helyzet egyenlőtlensége okán „Hollandiának jobban kell támogatnia a palesztin állam elérését és gazdaságilag a palesztinokkal kell együttműködnie”. Igaz, ez olyan szempontból nem meglepő, hogy a párt egy belső határozatában már 2016-ban is tisztázta, hogy az együttműködési szerződés felbontása mellett áll.
Az antiszemita botrányok között egészen frissek is akadnak: a Zöld Baloldal leideni képviselőjelöltje idén tavasszal amellett kardoskodott, hogy
igenis lehessen összehasonlítani Izraelt az Iszlám Állammal.
Az Izraellel szembeni szélsőségesen elítélő véleményekből természetesen Sargentini is kivette részét. Sargentini szóvivője 2011-ben „sajnálatát” fejezte ki, amiért
a baloldali holland politikus nem lehetett ott a Gázába fegyvereket is csempésző szélsőbaloldali, blokádtörő hajó utasai között.
Ugyan nem világos, hogy Sargentini jelenléte melyik hajón merült fel, ám a tény, hogy sajnálkozását fejezte ki, amiért a Hamász nevű terrorszervezet számára fegyvereket is szállító hajók egyikén nem lehetett ott, beszédes.
Sargentini EP-tevékenységének átvizsgálása is hasonló eredményeket hoz.
2014 őszén állásfoglalásra irányuló indítványon találjuk a nevét (az LMP-s sorosista Meszerics Tamással együtt), mely szerint Izrael „szándékosan és válogatás nélkül” támad civil intézményeket Gázában, s mely szöveg „elítéli a palesztinok tulajdonjogaitól való megfosztására irányuló folyamatosan és büntetlenül alkalmazott politikákat”.
Mondani sem kell, hogy ezekből a rágalmakból egy szó sem igaz.
Az indítvány az 1967-es határok mögé szorította volna Izraelt: ez nemcsak Kelet-Jeruzsálem elvesztését jelentené a zsidó államnak, de
a súlyosan instabil Golán-fennsíkot is elvette volna Izraeltől, melynek túloldalán éveken át az Iszlám Állam tanyázott.
A Sargentini által is támogatott szöveg továbbá fegyverembargó alá helyezte volna Izraelt.
A szöveg „üdvözli, hogy Spanyolország augusztusban felfüggesztette Izraelbe irányuló fegyverexportját, és tudomásul veszi az Egyesült Királyság kormányának döntését, amely szerint felülvizsgálja Izraelbe irányuló fegyverexportját; úgy határoz, hogy jelentést készít az uniós tagállamok és Izrael/Palesztina közötti fegyverkereskedelemről és más biztonsági eszközök kereskedelméről, valamint e kereskedelemnek európai uniós közös állásponttal való összeférhetőségéről; felszólítja a FRONTEX-et, hogy beszállítói közül zárja ki az izraeli fegyveripart, ideértve az Israel Aerospace Industries és az Elbit vállalatot; átfogó ENSZ fegyverembargót szorgalmaz a régióban minden félre nézve a humanitárius jog és az emberi jogok további megsértéseinek megelőzésére”.
A szöveg ezek mellett még
Gáza – azaz a Hamász terrorszervezet – bevonását is javasolta a békefolyamatba.
Sargentini azonban idén májusban is ráért arra, hogy parlamenti kérdésben firtassa, vajon legális-e a kereskedelem az „illegális” izraeli területek (azaz az 1967-es határokon kívül eső részek) és az EU között.
Sargentini ezen kérdésével effektíve az antiszemita BDS (Boycott, Divest, Sanction)-mozgalom céljait tűzte zászlajára.
Idén júniusban pedig másokkal együtt nyílt levelet jelentetett meg az izraeli szélsőbaloldali Ha'arec lapban, melyben azzal vádolta meg a zsidó államot, hogy „évek óta” a palesztin lakosság egy részének erőszakos átköltöztetésén ügyködik, mely állítása szerint „háborús bűn”.
Mindezek tükrében kérdéses, hogy mennyire tekinthető autentikusnak a hazánkkal szemben megfogalmazott antiszemitizmus-kritika Sargentini részéről, aki
egy Izrael-ellenességéről ismert párt képviselője.
Ráadásul Hollandiában jóval több az antiszemita atrocitások száma, mint Magyarországon.
