Az Öt Csillag Mozgalom vezetője nem először hibáztatja a migrációs válság kialakulásáért Franciaországot, kijelentései miatt pár napja be is kérették Párizsban az olasz nagykövetet, Di Maio azonban továbbra is egyfajta
gyarmatosítással vádolja a franciákat
– hangzott el a Kossuth Rádió külpolitikai műsorában.
Az olasz miniszterelnök-helyettes szavai első hallásra talán túlzásnak tűnhetnek, ám azt, hogy az egykori afrikai gyarmatok továbbra is függnek Franciaországtól, a hivatalos francia politika is többször elismerte.
Jacques Chirac korábbi államfő például 2008-ban azt mondta,
őszintén el kellene ismerni, hogy a francia bankokban lévő pénz nagy része pontosan az afrikai kontinens kizsákmányolásából származik.
Di Maio valójában telibe talált, amikor azt mondta, nyolc nyugat- és hat közép-afrikai országot Franciaország egyfajta csellel új gyarmatként csatornázott be, és az „afrikai frankjával" folyamatosan nyomást gyakorol rájuk.
Ezeknek az államoknak mindenben alá kell vetniük magukat Franciaországnak: nem adhatnak el semmit engedély nélkül és előjogot kell biztosítaniuk a francia vállalatoknak
– fejtette ki Szomráky Béla Olaszország-szakértő a Kossuth Rádióban.
A bukott szocialista miniszterből lett bevándorláspárti államfő, Emmanuel Macron elnök hiába mondta, hogy kiléphetnek azon afrikai államok, amelyeknek nem tetszenek a feltételek – ez a gyakorlatban nem így működik.
Ráadásul Franciaország katonai támaszpontokat is telepített ezekbe az országokba
– reagált rá Tóth Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, nemzetközi jogász.
Kifejtette: Párizs titkos szerződéseket is köthetett a korábbi gyarmatokkal.
Ha léteznek ilyenek, azok a rendfenntartással kapcsolatosak, azaz
ha Franciaország vagy valamely francia vállalat érdekei sérültek, akkor Párizs kivette a részét a rend helyreállításából, magyarán katonákat küldött a régióba.
Az a nyolc vezető viszont, amelyik nem akart csatlakozni,
rövid időn belül meghalt
– jegyezte meg Tóth.
Az is gyakori, hogy a franciák megpuccsolják a nekik nem tetsző, demokratikusan megválasztott afrikai kormányokat.
Összehasonlítva a két korábbi nagy gyarmattartót, a franciákat és a briteket, mintha Franciaország keményebben fogná a korábbi gyarmatait.
A franciáknál érezhető az egyenlőtlenség, a britek viszont – ha néha csak látszólag is – törekednek arra, hogy a nemzetközösség tagjai ne érezzék a rekolonizációs törekvéseket
– mondta a nemzetközi jogász.
A volt gyarmatok a valutatartalékaik 65 plusz 20 százalékát különféle címeken a Francia Nemzeti Bankban vagy annak Afrikába kihelyezett fiókjaiban kell tartsák, és csak a fennmaradó 15 százalék felhasználásáról dönthetnek szabadon.
Ha ennél többet akarnak felhasználni, akkor a saját pénzükből kell kölcsönt felvenniük a franciáktól
– hangsúlyozta az Olaszország-szakértő.
Arra a műsorvezetői kérdésre, hogy Di Maio számára miért most jött el a legmegfelelőbb pillanat a vádaskodásra, Szomráky Béla azt felelte: pár hónapja még az olasz vezetők sem biztos, hogy ismerték a francia-afrikai hátteret, az utóbbi időben viszont üzengetések formájában elharapózott a két ország diplomáciai kapcsolata, és
az olasz politikusok most látták elérkezettnek a pillanatot, hogy „odaszúrják" a francia-afrikai kapcsolatokat.
Macron elnök európai értékekről beszél, de miféle érték az, ha szegény sorsú nemzeteket 18-19. századi stílusban kizsákmányolnak? – tette fel a kérdést a szakértő.
Franciaországnak erős a befolyása az unión belül, és sokáig a legfontosabb alapítónak számított.
A németek befolyásának erősödésével azonban visszaszorult a jelentősége, de ezt ma sem szabad alábecsülni. Az Európai Unió Afrika-politikájára a mai napig a franciáknak van a legerősebb ráhatása
– mutatott rá Tóth Norbert.
Hangsúlyozta: nem szabad elfelejteni a többi gyarmattartó országot sem, kiemelve Belgium kongói népirtását a 19. és a 20. század fordulóján.
A belga népirtás halálos áldozatainak a számát nehéz megbecsülni, a kutatók nagyjából 10 millió köré teszik.
„A belgáknak van a legtöbb takargatnivalójuk" – nyomatékosította, és hozzátette:
A Benelux államokat és a franciákat szent tehenekként könyvelik el az európai integrációban, holott vannak olyan történelmi bűneik – például a gyarmatosítás –, melyek hatásai a jelenben is érzékelhetők.
Tóth elmondta: a brit gyarmatbirodalom megszűnése – bár voltak konfliktusok – a brit korona bölcsességének is az eredménye,
a francia eset viszont jóval több katonai konfliktust eredményezett.
Ez arra is visszavezethető, hogy Franciaország mindig centralizált állam volt, és ez látható a megyéknél is, például Korzika esetében.
A britek pont emiatt voltak stabilabb és sikeresebb gyarmattartók, mivel nagyobb önállóságot engedtek a mai nemzetközösség országainak – tette hozzá.
A probléma inkább onnan ered, hogy
Franciaország a gyarmatok függetlenné válását merő formalitásnak tekintette.
Eljátszatták velük a választásokat, de valójában továbbra is gyarmati sorban akarták tartani őket – jegyezte meg Szomráky.
A Száhel-övezet, ahol a migráció a legtöbb problémát okozza, (korábbi) francia érdekszféra.
Az itteni országok produkálják a legtöbb illegális bevándorlót Európa számára. Ha hagyták volna ezeket az államokat a saját lábukra állni, és valódi segítséget nyújtottak volna nekik, akkor lehet, hogy nem alakul ki a mai migrációs nyomás
– mondta Tóth Norbert.
Ugyanakkor a francia állam továbbra is törvényesen sarcolja és fosztogatja ezeket az államokat, mélyszegénységben tartva azokat, valamint hozzájárulva a migráció elindításához – fejtette ki Szomráky.