Hétvégén ismét utcára vonultak a sárgamellényesek, hogy tiltakozzanak Emmanuel Macron politikája ellen. A sorrendben nyolcadik szombati akciónak volt egy különlegesen megdöbbentő momentuma, ugyanis Benjamin Griveaux-ot, a francia kormány szóvivőjét szombaton délután szabályszerűen ki kellett menekíteni irodájából. Francia sajtóértesülések szerint tizenöt, talpig feketébe öltözött tüntető hatolt be a francia nemzetgyűlés mellett lévő épület udvarára, miután egy markológéppel betörték az udvarra vezető kaput. A tüntetők ezt követően az udvaron álló autókat rongálták meg, később pedig a szomszédos, Parlamenti kapcsolatokért felelős minisztérium épületét is megtámadták. Az agresszív demonstrálok nem a sárgamellényesek, hanem jellemzően a globalizációellenes, paramilitáris szélsőbalos akciócsapatok közül kerültek ki. A világ egyik legtekintélyesebb konzervatív napilapja, a Le Figaro a történtek kapcsán arról cikkezett, hogy Franciaországban mekkora feszültséget és elkeseredettséget okozott a társadalmi igazságtalanságot megtestesítő macroni politika.
A rombolás, az utcai erőszak soha nem látott méreteket öltött Franciaország-szerte. A korábbi francia tüntetések, az elmúlt húsz évben, nem voltak ilyen mértékben erőszakosak és céltalanul rombolók. A legutóbbi ilyen súlyú rombolás akkor volt, amikor az 1999-es nagy agártüntetésen egy kormányzati épületet megtámadtak a tiltakozók.
De olyanra még nem került sor, hogy egy nemzeti emlékhely legyen a célpont.
Az 1792 óta a francia köztársaságot szimbolizáló, a Diadalívnél levő Marianne-szobor megrongálására gondolunk. A december 1-i, eddigi legagresszívebb tüntetésen több mint 3 millió eurós kárt, 900 köbméter roncsot hagytak maguk után.
A Le Figaro felelevenítette, hogy a rendőrök szokatlanul erőszakosan léptek fel mindvégig a tüntetések során, látványosan erre helyezve a hangsúlyt. "Vertek nyugdíjast, ártatlan nőt és még elevenen élnek mindenkiben azok a felvételek is, amelyeken francia középiskolásokat láthatunk, akiket a brutális rendőrterror térdre kényszerített, tarkóra tett kézzel egy iskola udvarán. Ilyet eddig nem láttunk az Európai Unióban, de olyat is ritkán, ahogy a rendőrök a tüntetőket verték január 5-én. Az Origo több alkalommal is beszámolt a francia rendőrök brutális fellépéséről, itt és itt olvashat róluk.
A Le Figaro vezércikkében elítélte a szélsőséges vandalizmust és a kormányzati hivatal elleni támadást, ugyanakkor azt is érzékeltette, hogy utóbbi történés valójában a legradikálisabbak válasza lehetett arra a Macrontól elhangzott provokatív felhívásra, amelyben a bevándorláspárti köztársasági elnök a Benalla-ügy kellős közepén azt mondta, hogy
ha valakinek nem tetszik, amit csinál, akkor „keressék meg.
Alain Finkielkraut, az egyik legnagyobb francia filozófus a Le Figarónak adott decemberi interjújában úgy értékelt, hogy
az erőszak oka maga Macron.
A következő kérdések merülnek fel a soha nem látott mértékű rendőri erőszakra:
A francia közélet és a közszereplők többsége egyértelműen elítéli az erőszakos tüntetőket, a sárgamellényesek közé állt bűnözőket. Marlène Schiappa, liberális gondolkodású feminista, Macron társadalmi egyenlőségért felelős államtitkára természetesen védi saját kormányát, szerinte a politikai meggyőződés nem lehet erőszak tárgya, és a kormányzati politikusoknak is van családjuk, és vannak gyerekeik. Hasonlóan látja Damien Abad, Republikánus párti jobb-közép politikus is, aki határozottan elítéli a kormányszóvivői iroda megtámadását, de azt is számon kéri a szóvivőn, Benjamin Griveaux-n, hogy valójában csak „olajat öntött a tűzre", amikor a sárgamellényesek tüntetését „agitátor" mozgalomnak minősítette.
Finkielkraut azt mondta az idézett riportjában, hogy ma még pontosan nem lehet tudni, hogy mi áll az erőszakos cselekmények mögött. Az egyértelmű, hogy a francia átlagember nagyon elégedetlen azzal, ami Franciaországban történik. A folyamatosan érkező migránsok miatt összeroppanóban vannak az ellátó rendszerek, a bevándorlás terheit Macron a francia nyugdíjasokkal, munkásokkal, alsó-középosztállyal akarja megfizettetni, erről a Republikánusok európai parlamenti képviselője, Nadine Morano is beszélt korábban. Mint ismert, Nadine Morano is azok közé a francia néppárti politikusok közé tartozott, akik nem szavazták meg a Magyarország elleni Soros-Sargentini jelentést. (A francia néppárti frakciótagok több mint fele nem szavazta meg.)
További súlyos problémát jelent a munkanélküliség, amelynek megoldására sem Macron, sem elődje, a bukott szocialista Hollande elnök nem volt képes. Macron is csak annyit tett, hogy egy munkanélküli kertészt alázott meg, bagatellizálva a munkanélküliség súlyos problémáját.
Egy biztos, azt, hogy súlyos zavar van a francia kormányzatban, jól mutatja, hogy 2018 szeptembere óta gyakorlatilag minden hónapban lemondott egy Macron-közeli politikus. Legutóbb a kommunikációjáért és beszédeinek írásáért felelős Sylvian Fort, aki nem mellesleg az egyik legközelebbi munkatársaként hagyta el a süllyedő hajót. Politológusok szerint Franciaországban súlyos, hónapok óta tartó kormányzati válság van, a kormány képtelen az emberekkel kommunikálni és választ adni a valós kérdésekre (mint pl. a bevándorlás, munkanélküliség, megszorítások), és ez lehet a durva társadalmi feszültségnek is az egyik kiváltó oka.