Az 1987-es elképesztő havazással járó januári napokról az Origo korábban már megemlékezett. Ugyanakkor – ha a rendkívülinek mondott téli időjárási eseményeket keresünk – érdemes felidézni, mi történt Magyarországon 1963 és 1979 januárjában.
1963. január 17-én a Bakonyban fekvő Lókút, Szapár és Hidegkút falvak lakói öt napja várták, hogy valakik felszabadítsák őket, tekintettel arra, hogy az ide vezető bekötőutak 120 órája járhatatlanok voltak. A '63-as rendkívüli tél január 12-én tört be az országba, és csaknem három héten át tartotta fogságban a Kárpát-medencét.
Január 17-én a Kossuth rádió reggeli hírműsora arról számolt be, hogy a Zala megyei Lentiben reggel mínusz 28 fokot mutattak a hőmérők.
Az országon átsüvítő szél miatt azonban azok, akik ekkor az utcára merészkedtek, mínusz 40-45 foknak érezték azt, ami valójában mínusz 28 volt. Voltak olyan községek, falvak – Tiszadorogma, Ároktő és Tiszavalk – ahová csak szánkóval lehetett behúzni az alapvető élelmiszereket.
A rendkívüli időjárásnak voltak nevesített és névtelen hősei.
A Bakonyban található Kab-hegyi tévétoronyban Kalotai Pál egyhuzamban 80 órája teljesített szolgálatot.
Egyrészt azért, mert a hófúvással és mínusz 20 fokos nappali hőmérséklettel sújtott hegyvidéken a váltás képtelen volt megközelíteni a tornyot, másrészt, mert Kalotai Pál sem tudott a munkahelyéről elszabadulni. Ennél súlyosabb helyzet alakult ki az ország másik felében, Tokaj és Tiszanagyfalu között. A falu határában a folyó éles kanyarulatot vesz, itt torlódott fel egy 3 méter magas jégtorlasz, amelyet a tokaji kőbányászok robbantással próbáltak megszüntetni. Bár a vízügyi munkatársak a helyszínre vezényeltek két jégtörő hajót, de ezek nem tudtak mit kezdeni a monumentális jégfallal. Másnapra az is kiderült, hogy
a Tisza ebben a kanyarban a fenékig befagyott,
két nap telt el, mire a jégdugót ki tudták húzni a falból. Közben a Duna sem tétlenkedett, a rendkívüli hidegben a folyó Budapest és a jugoszláv határ között egybefüggően befagyott. A magyar fővárosban 7 év szünet után alakult ki összefüggő jégréteg a folyamon.
1963. január 21-ére olyan súlyos lett a hazai helyzet, hogy
a Kormány elrendelte az összes magyarországi iskola átmeneti bezárását.
Január 20-án volt az utolsó tanítási nap, majd február 4-én mehettek újra iskolába a tanulók. Közben a hazai fűtőanyag-ellátás is nagy nehézségeket okozott, ezért január 20-án és február 3-án (mindkettő vasárnapi nap volt) rendkívüli, három műszakos termelést kellett szervezniük a bányászoknak. Ezen a napon már halálos áldozata is volt a hazánkat lassan 10 napja jellemző rendkívüli időjárásnak. Bőhm János, az Oroszlányi Szénbányák Vállalat lakatosa felmászott az egyik tartóoszlopra, hogy megtisztítsa a szénszállító kötélpálya korongját. Munkája végeztével, amikor a 7,5 méter magas oszlopról lefelé igyekezett,
megcsúszott és lezuhant. Bőhm János nem élte túl a balesetet.
Külön érdekesség, hogy az Egyesült Államokban 1963 januárjában pontosan olyan időjárás alakult ki, mint amivel most küzdenek a középnyugati államok. Az 56 évvel ezelőtti jelentések szerint Wisconsin és Iowa államokban 50 ember halt meg a mínusz 45 fokos hideg következtében.
Rendkívüli időjárási körülmények közepette fordult át a naptár 1978-ról 1979-re. 40 évvel ezelőtt,
újév első napján erős hidegbetörés történt a Kárpát-medencében.
Pécsett nappali fényt idéző éjszakai villámlással és mennydörgéssel zúdult rá a városra a hóvihar. Ilyen különleges időjárási jelenséget a legharcedzettebb meteorológusok sem tudtak felidézni. A 40 centi friss havat hozó vihar fél napra a nagyvárost elvágta a külvilágtól, ráadásul a villámcsapás tönkretette a Mecsek tetején álló URH-tornyot.
A 90 km/h-s sebességgel tomboló szélvihar pillanatok alatt magas hófalat emelt a város köré,
amelyet 12 órás megfeszített munkával tudtak csak csökkenteni. Pécset sem autóbusszal, sem vonattal nem lehetett elhagyni. Az 56 éves Tamás Béla a Pécshez közeli Kővágószőlősön mégis elindult, de eltévedt a hatalmas hóban. Kihűlt testére egy nappal később bukkantak rá, már nem lehetett rajta segíteni. Budapesten a szélvihar a Majakovszkij utcában ledöntött egy falat. A lehulló téglák az udvarban szolgálatot teljesítő éjjeliőr bódéjára estek, a bent ülő Kiss János szörnyethalt.
A Kab-hegyi adótorony 1963 után ismét főszerepet kapott a hírekben. Az újév napján a Bakonyt elérő 120 km/h-s szélvihar miatt
a szilveszteri tévéműsort csak megszakításokkal tudták sugározni Veszprém megyében.
A szél lecsendesülése után hatalmas havazás kezdődött, a friss hó az ország teljes területén hullott, nagy gondokat okozva ezzel a közlekedésben.
1979. január 6-ra már az „évszázad hideghullámának" nevezték el a szokatlanul hideg, téli időjárást. A Lengyelországban mért nappali mínusz 30 fokos hőmérsékletek és az óriási mennyiségben lehullott hó miatt a magyarországi utazási irodák lemondták a lengyel utakat, ugyanígy tettek a lengyelek is.
A középnyugati államokat és a Nagy Tavak-vidékét ellepő sarkvidéki légtömegek, a mínusz 30-35 fokos hideg lassan térdre kényszeríti az Egyesült Államokat. A különféle médiumok szinte percenkét citálják az eddig még le nem írt, el nem hangzott jelzőket a valóban kemény téli idővel kapcsolatban. Itt már mindenki mindent elmondott, a lakosságot percenként óva intették, a tévék és a közösségi médiumok egyetlen pillanatnyi szünetet nem hagynak a hírek szerelmeseinek.
Pedig ez a hőmérséklet – a mínusz 30-35 fok – Európa északi részében, a sarkkörön túl egyáltalán nem szokatlan.
Arrafelé mínusz 35 fok alatt szoktak megjelenni az első olyan cikkek, amelyek a téli időjárással foglalkoznak.
A skandináv országokban és Finnországban mínusz 18 fokos nappali hőmérsékletben még simán kint játszanak az udvaron az ovisok és a kisiskolások – ez ellen ott senki nem emel szót. Személyes tapasztalatom 2012-ből, a svédországi Jokkmokkból van, ahol – igaz, szélcsendes időben – mínusz 36 fokos nappali hőmérsékletben zajlott a szokásos számi kézműves vásár. Ilyen hidegben a legedzettebbek sem bírnak tovább a szabadban egy órát, miközben a legmodernebb telefonok és tabletek negyedóra múlva adják meg magukat és lemerülnek, kikapcsolnak.
A végére egy érdekesség:
az északi szélesség 79. fokán fekvő, Norvégiához tartozó Spitzbergákon (Svalbard) a cikk írásának pillanatában mínusz 1 fok volt. Chicagóban helyi idő szerint nem sokkal szerda déli 12 óra előtt pedig mínusz 29 fokot mutattak a hőmérők.
Aztán megnéztem az oroszországi Jakutszk városának adatait, ahol már csütörtök van és mínusz 42 fok.
Megnyugodhatunk tehát. A világ mégsem állt teljesen a feje tetejére.