Az Origo is beszámolt arról, hogy a február 2-i strasbourgi sárgamellényes tüntetésen súlyos antiszemita gyűlöletbeszéd és erőszakos, vandalizmussal is járó botrányok is előfordultak. Emiatt az Alsó-Rajna megyei Zsidó Egyháztanács írásban fejezte ki tiltakozását a sárgamellényesek közé beférkőző, azokat megzavaró fundamentalista muzulmán zsidóellenes támadás miatt.
A sárgamellényesek közé egyre többször keverednek szélsőbaloldalos vagy bevándorló hátterű, muszlim fundamentalisták, az antiszemita támadások hozzájuk köthetők.
Közismert, és az Origo is rendszeresen beszámol arról, hogy Nyugat-Európában milyen méreteket öltött az antiszemitizmus, és hogy a migráció és a növekvő zsidóellenes támadások között milyen szoros összefüggés vannak. A legtöbb antiszemita támadás Európában van. Egyértelmű, hogy az elmúlt évek folyamatosan növekvő bevándorlási hulláma (amelyek között többségben vannak az észak-afrikai muzulmánok) csak növelte az antiszemita bűncselekmények számát. A bevándorláspárti Macron miniszterelnöke, Edouárd Philippe közösségi oldalán hozta nyilvánosságra még tavaly, hogy csak az év első hónapjában 69%-kal növekedett az antiszemita bűncselekmények száma, ebbe az emberölések, gyújtogatások, erőszakos bűncselekmények, fenyegetések, szóbeli támadások is beletartoznak.
Alain Finkielkraut esete azonban az átlagos, sajnos már mindennapos antiszemita támadásokon is túlmutat. És nem azért, mert a világhírű filozófus köztiszteletben álló személyiség, hanem mert az antiszemita botrány után a Twitteren szabályos üzenetcunami indult meg és próbálta minimalizálni, bagatellizálni mind a konkrét esetet, mind az antiszemitizmust általában. Finkielkraut számos támogató üzenetet is kapott, de kapott olyanokat is, amelyek inkább magát az áldozatot támadják. Ezeket az üzeneteket, kommenteket kivétel nélkül vagy baloldali, vagy szélsőbaloldali, vagy fundamentalista iszlám médiaszemélyiségek, politikához közel álló emberek írták.
Ezekből a Twitter-üzenetekből a Le Figaro is idézett jó néhányat. Több antiszemita írás szerint maga a filozófus rasszista, ugyanis muzulmánellenes. (Ez természetesen nem igaz, ő egyszerűen a bevándorlást és annak következményeit ítéli el.) Finkielkraut szidalmazói azt ismételgetik, hogy az anticionizmus nem antiszemitizmus, így nyugodtan lehet gyűlölködni. Maga Finkielkraut mondta el a Le Parisien tudósítójának, hogy agresszorai (túlmenően azon, hogy zsidóságában is támadták) elsősorban az Izraelhez kötődő viszonyát kifogásolták, és „külvárosi, szélsőbaloldalhoz köthető személyek voltak”. Kiemelte, hogy támadói nem a sárgamellényesek voltak, hiszen őket kezdettől fogva támogatta, szinte egyedüli entellektüelként. (Ahogy írtuk: a strasbourgi antiszemita támadással összefüggésben arra, hogy a sárgamellényesek közé szélsőbalos, radikális iszlám fundamentalisták szivárogtak be, és ők követték el az antiszemita támadásokat).
Vegyük végig azokat az ismertebb médiaszemélyiségeket, akik megszólaltak ebben a durva támadást leplezni próbáló Twitter-hadjáratban.
Thomas Guénolé, a Jean-Luc Mélanchon-féle szélsőbaloldali, valójában kommunista Engedetlen Franciaország mozgalom emblematikus alakja, elítélte ugyan Finkielkraut támadóit, de hozzátette, hogy emiatt (a filozófust) nem lehet sajnálni, mert ő maga hintette el a muzulmánok elleni gyűlöletet Franciaország-szerte, megérdemelte tehát azt, hogy megtámadták. Aude Lancelin, a Le Média nevű szélsőbaloldali online fórum igazgatója egyszerűen „fake news”-nak minősítette az egész hírt, mivel szerinte az esetről készült videófelvételen nem hallatszik, hogy a tömeg azt skandálná, hogy „sale juif”, azaz „mocskos zsidó”, miközben azt a francia állami média és a kommunikációért felelős politikusok is átvették. Mások egyértelműen hallották ezt a megbélyegzést, sőt, nemcsak ezt, hanem a „rohadt cionistát” vagy „Franciaország a mienk” rigmusokat is. Francois Hollande, bukott szocialista köztársasági elnök bizalmasa, közeli barátja, Jean-Pierre Mignard ügyvéd szerint „Finkielkraut most elégedett lehetett, ő kereste magának a bajt”. Mignard emellett egyébként Macron kampányában is részt vett, mint a kampányt felügyelő etikai bizottság elnöke. Üzenetében arra is felhívta a figyelmet, hogy a filozófust „nem verték meg”, viszont úgy látszik, hogy a gyűlöletbeszéd még belefér a Macron-közeli ügyvédnek. (Finkielkraut szerint néhány sárgamellényes és a rendőrök védték meg, hogy megverjék.)
A Twitteren megnyilvánuló baloldali közéleti személyiségek közül Yassine Belattar üzenetei a leggyalázatosabbak. Belattar személye önmagában is érdekes, főleg az után, hogy Macron maga nevezte ki a Városok Elnökségi Tanácsába, amelynek üléseit Macron vezeti, és fő feladata a külvárosok problémáinak megoldása. Azaz, Macron kinevezettjéről és tanácsadójáról van szó. A marokkói szülőktől, de már Franciaországban született Belattar elkötelezett híve a Muzulmán Testvérek elnevezésű, terroristákkal is gyakran közösséget vállaló fundamentalista iszlám szervezetnek. Ez az a szervezet, amelyről még a bukott szocialista miniszterelnök, Manuel Valls is azt mondta, hogy „elképesztő veszélyt jelent Franciaországra”. A humoristaként, rádiókommentátorként is ismert Belattar világéletében a baloldali politikusok környékén tevékenykedett, 2011-ben Francois Hollande-dal együtt nyitja meg a Változások fesztiválja elnevezésű multikulturális rendezvényt, majd részt vesz Hollande kampányában is. A 2015-ös Charlie Hebdo szatirikus hetilap elleni gyilkos iszlám merényletet követően is felhívta magára a figyelmet. Ebben a merényletben 12 újságírót öltek meg iszlám terroristák, további 11 embert megsebesítettek. A szolidaritás jeleként az emberek, szinte az egész világon, a „Je suis Charlie (Charlie vagyok )” feliratot tették ki Facebook- és egyéb közösségi profiljukra. Kivéve Belattart, aki nyíltan azt mondta, hogy ő nem Charlie. Vagyis, nem sajnálja a meggyilkolt, ártatlan embereket. Természetesen támogatja Macron 2017-es kampányát, aki ezt meg is hálálja, mert rendszeresen fogadja az Élysée-palotában (többen párhuzamot vélnek felfedezni Belattar és Benalla között, utóbbi Macron szadista testőrparancsnokaként vált ismertté, és szintén az elnök tanácsadója volt. Ma már ügyészségi eljárás folyik ellen, kétes ügyeiről az Origo rendszeresen beszámolt).
A baloldali körökben népszerű marokkói-francia humorista a Finkielkraut elleni antiszemita támadásra is felháborítóan reagált, szerinte a filozófus „annyi kárt okozott”, hogy nem csoda, hogy megtámadták, azaz megérdemelte, majd egy másik üzenetben megjegyezi, hogy Finkielkraut volt az első, aki őt, mármint Belattart iszlamistának nevezte, és ezt nem tudja neki megbocsátani soha. Vagyis, nem sajnálja, ami történt. Amikor Finkielkraut az LCI hírtelevíziónak elmondta, hogy az őt megtámadó tömegben volt egy szakállas férfi, aki azt mondta neki, hogy „az Isten meg fog büntetni téged”, és ezt nem tudja másnak minősíteni, mint iszlamista retorikának, ezt Belattar elintézi azzal, hogy Finkielkraut áldozatból vádlóvá lett. A tényszerűség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy az Emberi Jogok Nemzeti Konzultációs Bizottság éves jelentéseiben 2004 óta az szerepel, hogy Franciaországban az antiszemita bűncselekmények elkövetői elsöprő többségben nem a szélsőjobb, hanem az arab-muzulmán csoportokból kerülnek ki.
Finkielkraut egyébként úgy döntött, hogy nem tesz panaszt, viszont szeretné megtudni, hogy kik voltak pontosan azok, akik megtámadták a szombati tüntetésen. Az ügynek még egész biztosan lesz folytatása, de annyit már most megjegyezhetünk, hogy úgy látszik, a baloldali-liberális köröknek egyáltalán nem jelent problémát, ha valakit antiszemita támadás ér, sőt, úgy tesznek, mintha Finkielkraut megérdemelte volna, hogy megtámadták. És képmutató módon, ha őket, tehát a baloldalt, vagy az iszlámot támadja valaki, az bűn, akkor lehet fasizmust kiáltani. Erről a balliberális kettős mércéről és képmutatásról Éric Zemmour írt nemrégiben egy tökéletes esszét. Ha történetesen egy balliberális humoristáról azt mondják, hogy kapcsolatban áll a Muzulmán Testvérek mozgalommal, és ez veszélyes Franciaországra nézve, akkor, aki ezt mondja, az minimum fasiszta, de semmiképpen sem fogadható el. Ha valaki antiszemita bűncselekmény áldozata lesz, különösen, ha egy világhírű filozófusról van szó, akkor megérdemelte. Fontos még megjegyezni, hogy Yassine Belattar Macront „testvérem”-nek hívja, ha találkoznak. A Boulevard Voltaire konzervatív internetes újság egyenesen az új Benallaként emlegeti, és erre még később visszatérünk.