Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Debray sokáig tehát nem arról volt híres, hogy a konzervatív, jobboldali politikai gondolkodók táborához tartozott volna. Az Európai Unióval kapcsolatos nézetei végképp minden tekintetben ellentmondanak a baloldali, liberális Európai Egyesült Államok eszméjét hirdető Juncker-Verhofstadt (és tegyük hozzá, a háttérben Soros) tengelynek, amely mögött a baloldal már felsorakozott, többek között Magyarországon is, gondoljunk Gyurcsányékra. Korábban Amerika- és NATO-ellenes nézetei mellett Debray azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy eltérően a baloldali gondolkodóktól és politikai elittől, mindig felemelte szavát Franciaország iszlamizációja ellen. Egyedüli baloldaliként 1989-ben társszerzője volt annak a felhívásnak, amelyet Alain Finkielkraut, a világhírű konzervatív francia filozófus is aláírt, és amely azt követelte, hogy tiltsák be a nikábot, azaz a teljes fejet elfedő muszlim kendőt a francia iskolákban.
Regis Debray Fidel Castróval
Ezt a viseletet hasonlította Nathalie Loiseau, a bevándorláspárti Macron európai parlamenti választási listavezetője provokatív, megbotránkoztató módon Teréz anya fejkendőjéhez. Debray interjúja és álláspontja egy olyan jelenségre hívja fel a figyelmet, amely azt mutatja, hogy Franciaországban már a baloldalon is vannak, akik súlyos kritikával illetik a brüsszeli politikai elitet, az azt megtestesítő Európai Bizottságot, és nemet mondanak az Európai Egyesült Államokra.
Debray szerint az az európaiság, ami mára kialakult, semmi más, mint az európai politikai elit ópiuma, amely meglehetősen paradox módon egyszerre fejezi ki az elit saját reménytelenségét és az ez elleni tiltakozását is. Ellentétben az egészséges nacionalizmussal, amely a népből, a nemzethez tartozásból, azaz a mélyből fakad, az Európai Unió eszmeisége felülről jön, egy elit irányítja, és soha nem megy ennél „lejjebb”, azaz soha nem jut el az emberekhez. Egy olyan vonat, amiben csak kocsik vannak, mozdony sehol. Ráadásul a helyzet teljesen megváltozott ahhoz képest, amilyen képet és identitást mutatott Európa 1957-ben, és amivé mostanra az Európai Unió lett.
Az Európai Unió Debray szerint anakronisztikussá vált. Ahhoz, hogy felvegye a versenyt a világméretű gazdasági, ökológiai feladatokkal szemben, túl kicsi, viszont még 27 tagállammal is túl nagy ahhoz, hogy bármiféle összhangot, koherenciát vagy identitást képes legyen kialakítani. Inkább egy visszahúzó tényező lett, semmint egy felfelé vezető lépcső. Debray különös megvilágításba helyezi azt a tételt is, ami generációkon keresztül az európai elit egyik vezérfonala és fontos üzenete volt, nevezetesen azt, hogy az Európai Unió a béke megteremtője és garanciája. Szerinte nem a brüsszeli Európai Unió a béke letéteményese és oka, hanem a világbéke folyamata, ami abból fakad, hogy minden politikai tábor a nukleáris leszerelési politika mellett kötelezte el magát, és szerencsére befagyasztottak minden világszintű konfliktust. Az alapvető nyugat-kelet, tehát a demokrácia és kommunizmus (szocializmus) konfliktusa a berlini fal leomlásával eltűnt, ez a fenyegetés tehát már 30 éve nem létezik. Gondoljunk csak arra, hogy az egyébként Európa közepén kialakult súlyos, Jugoszlávia felbomlásával keletkezett katonai és politikai konfliktust hogyan oldotta meg az Európai Unió. Az Egyesült Államoktól kért segítséget, mivel egyedül képtelen volt megoldani a konfliktust, és helyreállítani a békét. Az Európai Unió (jelenlegi formájában) nem tud tehát békét teremteni, ez egy olyan illúzió, amivel egyszer és mindenkorra le kell számolni.
Debray De Gaulle-ra, a XX. század legnagyobb francia politikusára utal, aki már 1969-ben megjósolta az európai építkezés végét, mondván, hogy egy olyan föderáció épül, amelynek nincs föderátora, azaz nincs irányítója. Az Európai Unió építménye tehát nem a nemzetállamokra épült, hanem egy alap, háttér és legitimitás nélküli európai bürokrácia szüleménye. Az egyetlen föderalizációs tényező Brüsszelben az angol nyelv, aminek köszönhetően Brüsszel, különösen annak Európai Unióhoz kötődő közege teljes mértékben angol nyelvű lett. Miközben Európa minden identitást és nemzetet befogadott, nem alakult ki saját identitása. Az európai polgárok Európában amerikai filmeket néznek, amerikai sorozatokat bámulnak, amerikai filmsztárokkal, egyre kevésbé van európai film, nincsenek európai filmsztárok, aminek többek között az az oka, hogy nincs közös nyelv, ennél fogva nincs közös kultúra sem. Egy franciát nem igazán érdekel, hogy mi történik Lengyelországban vagy Észtországban, miközben egy Calais-ben élő polgárt sokkal inkább az érdekel, hogy mi történik Marseille-ben, teszi hozzá Debray. És óriási különbség van a között is, hogy ha előveszünk egy 10 dollárost, és azzal fizetünk, vagy ha egy 10 eurós bankjegyet mutatunk fel. A dollár mögött egy konkrét metafizika van, egy konkrét történelem és egy meghatározott földrajzi terület, egy nemzet és egy nép, ha úgy tetszik. Az euró pedig, mondja Debray, olyan, mintha egy darab papír lenne a Gazdálkodj okosan játékból, konkrét arc nélkül, hely nélkül, mintha egy fantom lenne, amelynek sem történelme, sem saját földje nincs.
Az európai parlamenti választások során egyértelműen el kell utasítani az Európai Egyesült Államok eszmeiségét, ezt mondta egyébként Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője a parlament mai ülésén. El kell utasítani tehát azt, hogy egy brüsszeli bürokrata bázisú, háttér és legitimitás nélküli politikai elit irányítsa továbbra is az Európai Uniót, és nemzeti alapokon, a nemzetállamokra és a keresztény gyökerekre támaszkodva kell megújítani Európát.
