Korábban megírtuk, hogy a marokkói szülőktől, de már Franciaországban született Yassine Belattar elkötelezett híve a Muszlim Testvériség elnevezésű, terroristákkal is gyakran közösséget vállaló fundamentalista iszlamista szervezetnek.
Ez az a szervezet, amelyről még a nem túl sikeres volt szocialista miniszterelnök, Manuel Valls is azt mondta, hogy
elképesztő veszélyt jelent Franciaországra.
A humoristaként és rádiókommentátorként ismert Belattar világéletében a baloldali politikusok környékén tevékenykedett, a bukott szocialista államfő, François Hollande rendszeres vacsoravendége volt, és persze részt vett elnökválasztási kampányában.
A 2015-ös Charlie Hebdo szatirikus hetilap elleni gyilkos iszlamista merényletet követően is felhívta magára a figyelmet.
Ebben a merényletben 12 újságírót öltek meg muszlim terroristák, további 11 embert pedig megsebesítettek.
A szolidaritás jeleként az emberek, szinte az egész világon, a „Je suis Charlie (Charlie vagyok)” feliratot tették ki Facebook- és egyéb közösségi profiljukra.
Kivéve Belattart, aki nyíltan azt mondta, hogy ő nem Charlie. Vagyis,
nem sajnálja a meggyilkolt, ártatlan embereket.
Természetesen támogatta Macron 2017-es kampányát, aki ezt meg is hálálja, mert rendszeresen fogadja az Élysée-palotában, amolyan „családi barátnak” számít már.
Többen párhuzamot vélnek felfedezni Belattar és Benalla története között.
Benalla Macron szadista testőrparancsnokaként vált ismertté, és szintén Macron közvetlen tanácsadója volt. Ügyészségi eljárást indítottak ellene, állásából kirúgták, kétes ügyeiről az Origo rendszeresen beszámolt. Többször – igaz, csak napokra – börtönben is volt.
A két marokkói migráns hátterű Macron-tanácsadó pályafutásának hasonlósága folytatódik tovább, ugyanis
Yassine Belattart szintén őrizetbe vették a napokban,
erről és a Belattar-jelenségről Barbara Lefebvre, ismert francia egyetemi tanár, publicista írt esszét a Le Figaróban.
Az egyébként is indulatairól híres Macron-közeli humorista,
Belattar telefonon halálosan megfenyegette Bruno Gacciót, az ismert francia színészt,
aki emiatt feljelentést tett.
A rendőrség eljárást indított Belattar ellen, és ezt követően elrendelték őrizetbe vételét is.
Ráadásul közben a Mediapart nyilvánosságra hozta, hogy Belattar más előadóművészeket is durván megalázott, kegyetlenül megfenyegetett.
További négy sértett jegyzőkönyvet is felvett a rendőrségen, életveszélyes fenyegetés miatt,
vagy fél tucat további művész „rendkívül nehéz” szakmai kapcsolatáról beszélt a marokkói-francia Macron-közeli humoristával összefüggésben.
Két nő pedig verbális, szexuális tartalmú erőszakról tanúskodott.
A Mediapart szerint
Belattar 2017 óta zaklat embereket, és ezt saját maga is elismerte.
Módszeréhez tartozik telefonhívások, hangüzenetek, szöveges üzenetek tömkelegének küldése, amelyek nyílt fenyegetést tartalmaznak, a konkrét személyre vagy családjára vonatkozóan.
Belattar, amikor elismerte, hogy rendszeresen fenyeget másokat, ironikusan hozzátette azt is, hogy viszont ő „még soha nem váltotta fizikai erőszakká” fenyegetéseit, mint más.
Nem tudjuk, pontosan kire gondolt Macron Városok Elnökségi Tanácsába kinevezett szakértője, mindenesetre láttunk példát arra, hogy Macron később állásától is megfosztott testőrparancsnoka
minden felhatalmazás, parancs nélkül egyszer csak megjelent egy békés május 1-i tüntetésen, és félholtra vert egy diákot, pusztán passzióból.
Barbara Lefebvre kiválóan ír arról, hogy
az elmúlt időszakban nagy számban váltak felnőtté olyan második generációs migráns hátterű fiatalok, akik baloldali aktivisták lettek, ezek egyik pregnáns példája Belattar.
A radikális iszlámot és a baloldalt egyaránt képviselő militánsok, futballhasonlattal élve, egyszerre két pályán fociznak.
A fiatal, kizárólag migránsmiliőből jövő, a szórakoztatóiparban, startupcégekben vagy a baloldali, liberális politikai pártok háttérszervezeteiben dolgozó radikálisok
az egyik pályán a muszlim radikalizmust védik, hirdetik a szélsőséges iszlám tanait, szokásait, sőt, kifejezetten rasszisták.
(Gondoljunk csak arra, ahogy Belattar elképesztő módon úgy reagált az Alain Finkielkraut elleni antiszemita támadásra, hogy a zsidó származású filozófus megérdemelte, hogy megtámadták).
A másik pályán pedig, ha róluk van szó, tehát az iszlamisták híveiről, az iszlámmal összefonódott baloldalról, akiket, ha bármilyen sérelem ér, akkor azonnal a demokrácia és a jogállam eszméinek hirdetőivé válnak, és ellenfeleiken kíméletlenül számonkérik a demokratikus szabadságjogokat. Ellenfelüket ilyenkor azonnal rasszistázni kezdik.
Ezt a jogállamiságra, demokráciára hivatkozást használják arra, hogy szélsőséges, radikális nézeteiknek érvényt szerezzenek.
Erről ír Philippe d'Iribarne, a 82 éves, nagy francia szociológus, kutató, a Tudományos Kutatások Francia Nemzeti Intézetének igazgatója is most megjelent könyvében, amelyben
lerántja a leplet az iszlám radikalizmusról.
Szerinte az iszlám hívei, és most már Franciaországban több generáció él együtt és nőtt fel, élükön a Belattarhoz közel álló szélsőséges Muszlim Testvériség nevű terroristákat is támogató szervezettel, döntés előtt állnak.
Vagy átveszik a francia társadalom laikus, tehát vallássemleges, már-már ateista világnézetét és rendszerszervező faktorát, amire már nincs semmi esély, vagy
a „Nyugat muzulmánjai” lesznek, egy harcos, radikális hívő közösséget, ha úgy tetszik, egy iszlám ellenkultúrát és ellentársadalmat hoznak létre.
D'Iribarne szerint ennek van komoly esélye, és ez a folyamat már a szemünk előtt zajlik.
És ehhez használják ki kegyetlenül a nyugati civilizáció demokratikus jogrendszerét, felhasználják azért, hogy aztán lebonthassák és helyére létrehozzanak egy nyugati iszlám társadalmat, amely előtt a nyugati civilizáció behódol majd.
Lefebvre arra is emlékeztet, hogy Belattar, akárcsak Benalla, „testvéremnek” hívja Macront, akinek óriási szívességet tett azzal 2017-ben, hogy főként a külvárosi, migráns hátterűek által lakott elővárosokban Macront és „progresszívnak” meghirdetett elveit népszerűsítette.
A no-go zónákban, azaz a legveszélyesebb migránsgettókban is otthonosan mozgó Belattar széles körű ismertségét Macron választási kampányában is használta
(a választás eredményei őt igazolták).
Egy későbbi nyilatkozatában megerősítette, hogy
a külvárosokban óriási szavazóbázist hozott létre Macronnak.
Ha eddig bárkinek kétsége lett volna afelől, hogy a baloldal, a szocialista-liberális francia politikai elit miképpen kötött szövetséget a radikális iszlám híveivel a külvárosokban, annak most megint itt egy példa erre.
Független szakértői vélemények szerint
Macron a külvárosok, tehát a migráns és migráns hátterű szavazók nélkül nem nyert volna 2017-ben,
minden bizonnyal a májusi európai parlamenti választásokon is számít rájuk.
Talán nem véletlenül tette Macron pártja választási listájának élére az egész arcot elfedő nikáb viselését támogató liberális Nathalie Loiseaut.
De az sem lehet a véletlen műve, hogy a holokauszttúlélő Simone Weil halálával gúnyolódó szenegáli szocialista politikusnő, Sibeth Ndiaye lett Macron új szóvivője, ahogy azt az Origo is megírta.
Macronnak májusban az európai parlamenti választásokon ismét szüksége lesz a baloldallal összenőtt radikális muzulmán, migráns hátterű franciák szavazataira.
Emellé jól jönnek majd a volt francia afrikai gyarmatokról származók szavazatai is.
(Mivel Franciaországban tilos etnikai alapon statisztikát készíteni a migráns hátterűekről, nehéz pontosan megbecsülni, hogy hány egykori gyarmatokról, így például Szenegálból származó potenciális választót tud Macron elérni. Demográfiai becslések szerint a szenegáli etnikum akár több 100 ezres nagyságrendű is lehet Franciaországban.)