A korábban olajfúrótornyok mellett segédkező norvég Ocean Viking augusztusban tűnt fel először a Földközi-tengeren, és hamar híressé is vált, amikor 356 migránst zsúfolt össze az alig 200 főre tervezett hajó fedélzetére, majd tarthatatlan állapotokról beszámolva
zsarolni kezdte az olasz kormányt, hogy nyissák meg országuk kikötőit előtte.
A hajó a líbiai partoknál kezdte meg működését, ahol az Európa felé tartó csónakokat kezdte összevadászni, majd nem sokkal ezután kikötési szándékát is jelezte, hogy utasait lerakhassa a kontinensen.
A legtávolabbi országok képviselői, Angela Merkellel az élen, egyből humanitárius küldetésként értékelték a kérést és
elkezdték ráerőltetni a befogadást a mediterrán országokra.
(Érdekesség, hogy bár a migránsok a polgárháborús Líbiából indulnak útnak, döntő többségük Szudánból, Nigériából és Afrika egyéb szubszaharai régióiból érkezik.)
Végül Málta vállalta a migránsok ideiglenes befogadását, azonban hamar rá kellett jönnie, hogy nincs elég kapacitása a folyamatosan érkező bevándorlók ellátására, és uniós segítségre sem igazán számíthat.
Hosszas harcok után végül – az EU segítsége nélkül – 6 ország vállalta, hogy befogadja a migránsokat.
Az Ocean Viking eddig négy ízben ért partot a Földközi-tenger kikötőiben,
százasával hozva a bevándorlókat.
Ezt az új olasz baloldali kormány támogatásával még egyszerűbben tudja megtenni, ezért bár még egy hét sem telt el a tarantói kikötése óta, a hajó már 104 új utasáról számolt be büszkén, ami tovább növelheti a mediterrán országokból az Európai Unió belseje felé útnak induló migránsok számát.