Juncker történelmi hibáit Ursula von der Leyen bizottságának kell helyrehoznia

Orbán Viktor magyar miniszterelnököt idézve, a Jean-Claude Juncker által irányított Európai Bizottság mérlegét úgy lehetne megvonni, hogy a luxemburgi politikus regnálása alatt jöttek be a migránsok Európába, miközben a britek a brüsszeli vezetés alkalmatlansága miatt az Európai Unióból való kilépésről döntöttek. A brexit és a migrációs válság elhibázott kezelése mellett a bizottság elnökének a történelmi bűne az, hogy a már meglévő megosztottságot a nyugati és a keleti tagállamok között sikerült még inkább elmélyítenie. Juncker nem tudott megfelelő partnere lenni az EU legfontosabb szövetségesének, az Amerikai Egyesült Államoknak, miután Washingtonban átvette a hatalmat Donald Trump elnök. Az EU és az Egyesült Államok viszonyában olyan törések kövezetek be, amelyekre a második világháború befejezése óta még nem volt példa. Juncker Vlagyimir Putyin orosz államfővel sem tudott zöldágra vergődni, miközben Ukrajnával sem boldogult. Az általa sérelmezett kínai befolyás ellen pedig úgy „harcolt", hogy részt vett azon az ünnepségen, amelyen felavatták a kínai pénzből állított Marx-szobrot a németországi Trierben. Ráadásképpen fény derült Juncker érintettségére a luxemburgi nagy adóelkerülési botrányokban (LuxLeaks). Ezek tükrében nem túlzás azt állítani, hogy az Európai Unió konszolidálása nagyon komoly feladat, és ez az Ursula von der Leyen által vezetett új brüsszeli testületre vár.

Az Európai Bizottság távozó elnöke, Jean-Claude Juncker hivatali ideje 2014. november 1-én kezdődött, és hivatalosan 2019. október 31-ig tartott, de mivel a Von der Leyen-bizottság csak december 1-én tudja elkezdeni a munkát, ezért ügyvivői minőségben addig Juncker még a testület élén marad.

Jean-Claude Juncker Forrás: MTI/EPA/Olivier Hoslet

A luxemburgi politikus az Európai Parlament előtt, bizottsági elnöki minőségében utoljára elmondott beszédében a következőképpen jellemezte az elmúlt 5 évét:

nem távozom szomorúan, nem távozom kimondottan boldogan, hanem inkább azzal az érzéssel megyek nyugdíjba, hogy tényleg nagyon igyekeztem.

Majd hozzáfűzte, hogy a jövőben pihenni akar, aztán könyvet írni, és sok-sok Rilke-verset olvasni.

Az utókor nagy valószínűséggel nem úgy fogja megítélni Juncker tevékenységét, mint aki „tényleg nagyon igyekezett" - vagy, ha igen, akkor nagy baj, hogy csak ennyire volt képes - hanem

az elmúlt 5 évet az elszalasztott lehetőségek időszakaként fogja értékelni.

A 65 éves, a Keresztényszociális Pártból (CSV) jövő Jean-Claude Juncker egyébként 30 éve van a nagypolitikában. 1989 és 2009 között a Luxemburgi Nagyhercegség pénzügyminisztere volt, 1995 és 2013 között pedig hazája kormányfői tisztségét töltötte be.

Luxemburgi tevékenységével párhuzamosan az uniós politikának is a részévé vált, a 2005-2013 közötti időszakban az Eurócsoport elnöke volt.

Megosztó politikai szerepvállalása és gyengének mondott jelleme miatt sokan nem akarták őt látni az Európai Bizottság elnöki székében, többek között Orbán Viktor magyar és David Cameron brit kormányfők sem, de elsősorban Angela Merkel német kancellár pártfogásának köszönhetően, 2014 őszétől mégis ő lett a brüsszeli testület elnöke.

A LuxLeaks-botrány

2014. november 5-én, közvetlenül Juncker hivatalba lépése után robbant ki az úgynevezett LuxLeaks-botrány, amikor a Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Szövetsége (International Consortium of Investigative Journalists-ICIJ) 28 ezer oldalnyi titkos dokumentumot dolgozott fel, és ezek alapján terhelő bizonyítékokat mutatott be arról, hogy

körülbelül 340 nemzetközi nagyvállalat eurómilliárdos adófizetést „spórol meg" (értsd: adóelkerülés) a Luxemburgi Nagyhercegség segítségével.

Kiderült, az ottani hatóságoknak köszönhetően ezek a kiválasztott cégek – köztük például a Pepsi, az IKEA, a Procter & Gamble vagy a FedEx – tíz százalék alá szorították le a nyereségarányos adózásukat.

Több cég adókulcsa például egy százalék alá csökkent.

Az ICIJ által nyilvánosságra hozott dokumentumok nagy része a 2008 és 2010 közötti időszakból származik, amikor Jean-Claude Juncker volt a luxemburgi kormányfő.

Juncker miniszterelnöksége idején (1995-2013) legalább 548 egyedi adómegállapodást kötöttek, amelyekben a luxemburgi hatóságok elismerték: támogatják az adóoptimalizáló terveket.

Az üggyel kapcsolatban megszólalt a Juncker-éra idején a multinacionális konszernek és luxemburgi kormány közötti adóügyi megállapodások koordinációjáért felelős államigazgatási szerv egykori munkatársa, Christian Rollmann is.

Elmondta, hogy

a konszerneket azzal az ajánlattal csábították Luxemburgba, hogy ha az Európai Unió más országaiban realizált nyereségüket a Nagyhercegségbe csatornázzák, akkor ezek az összegek – az adóalap megváltoztatásával – sokkal alacsonyabb adókulcs alá esnek.

Kudarcot vallott a Juncker-bizottság a szomszédság és bővítéspolitika területén

A szomszédság és bővítéspolitika területén Jean-Claude Junckernek egyetlenegy, az EU jövőjére nézve nem túl pozitív ígéretét sikerült betartania, nevezetesen, hogy amíg ő hivatalban van, addig nem lesz bővítés.

Ezt különösen az EU-ba vágyó nyugat-balkáni államok bánhatták.

A feladat most a Von der Leyen-bizottságra és konkrétabban a magyar Várhelyi Olivér biztosra vár, aki a szomszédság és bővítéspolitikáért fog felelni.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (j3) Margrethe Vestager (b3), Valdis Dombrovskis (b2), Frans Timmermans (j2) ügyvezető alelnök, Josep Borrell alelnök, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője (j) és Dubravka Suica alelnök (b) mellett, miután a képviselők jóváhagyták a bizottság összetételét a parlament strasbourgi üléstermében 2019. november 27-én. A hátsó sorban balról Várhelyi Olivér, a bizottság bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős tagja Forrás: MTI/AP/Jean-Francois Badias

Junckernek a legkisebb mértékben sem sikerült eredményeket elérnie az ukrán válság rendezése terén,

és azzal, hogy támogatta a névlegesen nyugatos, valójában a szélsőséges nacionalizmus, a korrupció és a nepotizmus szinonimájává vált, Petro Porosenko államfő nevével fémjelzett kijevi rezsimet, amelyet az ukránok később óriási többséggel küldtek el, „sikerült" diszkreditálni az Európai Unió teljes intézményrendszerét.

Oroszország tekintetében sincsenek kézzel fogható eredmények,

hiszen a Vlagyimir Putyin-féle moszkvai vezetés ellen bevezetett uniós gazdasági szankciók legalább akkorra kárt okoztak az európai tagállamoknak, mint az oroszoknak, de ennek ellenére a kelet-ukrajnai konfliktus nem oldódott meg, a harcok jelenleg is folynak.

Ráadásul sok kormány egyszerűen kijátssza a szankciókat.

Totális bukás volt a migrációs válság kezelése

A 2014 végén kezdődő, 2015 nyarára már ellenőrizhetetlenné és tömegessé váló európai migrációs válság - úgymond - kezelése a Juncker-bizottság egyik legnagyobb kudarcának tekinthető.

Juncker az európai csúcsvezetők 99 százalékához hasonlóan nem ismerte fel, hogy a tömeges, ellenőrizetlen és illegális migráció milyen veszélyeket rejt is Európa jövőjére nézve,

sőt az elején még a probléma tényét is tagadni igyekezett.

Ausztriai belépésre várnak a migránsok Szlovénia és Ausztria határán, az osztrák oldalon lévő Spielfeldnél 2015. október 27-én. Forrás: MTI/EPA/APA/Erwin Scheriau

Miután nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem sikerült, akkor a kötelező betelepítési kvóta ötletét vette elő többedmagával egyetemben, azonban ez is kudarcnak bizonyult, mivel a kvótákat csak 27 százalékban sikerült gyakorlatba ültetni.

Jelentős részben a luxemburgi politikus nem megfelelő hozzáállásának „köszönhetően" több mint 3 millió migráns érkezett Európába.

Elsősorban a migrációs válsághoz kapcsolódik Juncker történelmi bűne is, nevezetesen, hogy

a már meglévő megosztottságot a nyugati és a keleti tagállamok között „sikerült" még inkább elmélyítenie.

Először Orbán Viktor magyar kormányfővel került szembe, aki ellentétben vele, idejében felismerte, hogy milyen kihívás elé állítja Európát az illegális migráció kérdése. Később szembekerült a szuverenista lengyel vezetéssel, aztán Csehországgal, majd Romániával. Konfliktusai Junckernek ugyanakkor Szlovákiával, Horvátországgal és Bulgáriával is voltak.

Az Ursula von der Leyen vezetésével hivatalba lépő új bizottságnak most az az egyik legfontosabb feladta, hogy betemesse az árkokat az EU keleti és nyugati tagállamai között,

ellenkező esetben veszélybe kerül az unió működése.

A brexit problémája

Orbán Viktor magyar kormányfő szavaiból kiindulva a Juncker-bizottságnak egyfajta mérlege lehet az, hogy

az ő regnálása alatt jöttek be a migránsok az Európába, miközben a britek a brüsszeli vezetés alkalmatlansága miatt az Európai Unióból való kilépésről döntöttek.

Abban, hogy David Cameron volt brit miniszterelnök kiírta a brexit kérdéséről szóló népszavazást, amelyre 2016. június 23-án került sor, nyilvánvalóan óriási szerepe volt annak, hogy

Juncker és testülete kicsit sem voltak hajlandóak figyelembe venni a britek sajátos igényeit, és az eltérő történelmi hagyományaikból adódó, néha külön utasként értelmezhető nemzeti érdekeiket.

David Cameron és Jean-Claude Juncker Forrás: AFP/Thierry Roge

A brexit körüli vitákban is az nyilvánvalóvá vált, hogy Juncker a nemzeti szuverenitás valóban tág fogalomkörét nemcsak a közép-kelet-európai országok esetében nem tudja hová tenni, hanem a briteknél sem.

Ahelyett, hogy a gondok megértésére törekedett volna,

Juncker elkezdett hadat viselni a nemzeti szuverenitás ellen,

ráadásul úgy, hogy összekeverte azt a populizmussal, noha a két dolognak történelmi értemben semmi köze sincs egymáshoz.

Részben emiatt sem sikerült megnyugtatóan rendezni a brexit kérdését mind a mai napig.

Donald Trump politikájának a totális félreértelmezése

Sok más szűklátókörű vezetőhöz hasonlóan, Juncker is egyértelműen és határozottan beállt a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányban a demokrata párti Hillary Clinton mögé, miközben – kis túlzással – démonizálta a republikánus jelöltet, Donald Trumpot.

Donald Trump Forrás: MTI/EPA/Justin Lane

Trump földrengésszerű győzelme után pedig nem volt képes és talán nem is akart alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

Ezzel annyit sikerült elérnie, hogy

a második világháború befejezése óta nem volt ilyen rossz a viszony Amerika és Európa között, noha papíron a két konglomerátum egymás legfőbb szövetségese.

Jelenleg ott tartunk, hogy

a kereskedelmi háború veszélye fenyeget Washington és Brüsszel között.

A bilaterális kapcsolatok normalizálása és a szövetség felmelegítése így a Von der Leyen-bizottságra vár.

Marxot méltatta Juncker

Jean-Claude Juncker mindig is fontosnak tartotta a kínai befolyás elleni harcot, a jó példával pedig maga járt elől, amikor 2018 májusában, a németországi Trier városában Karl Marx kommunista filozófus születésének a bicentenáriumán részt vett Marx Peking pénzén állított szobrának a felavatásán, és

a kommunizmus 110 millió halálos áldozatát meggyalázva elkezdte méltatni a tömeggyilkos ideológia megalapozójának számító német filozófust.

Jean-Claude Juncker a Marxot dicsőítő rendezvényen Forrás: AFP/HARALD TITTEL

Az Európai Bizottság vezetőjének a kiállása Marx mellett óriási botrányt keltett, főleg a közép-kelet-európai tagállamok közvéleményében.

Juncker performanszát elítélte a magyar és a lengyel vezetés is.

Ideológiai értelemben Marx méltatása is hozzájárult a nyugati és a keleti tagállamok megosztásának az elmélyítéséhez.

A Selmayr-ügy

Különösen nagy botrányt váltott ki Brüsszelben, amikor Juncker kinevezte a korábbi kabinetfőnökét, a német-belga kettős állampolgárságú Martin Selmayrt az Európai Bizottság főtitkárának.

Martin Selmayr Forrás: Picture-Alliance/AFP/P0009

Emily O'Reilly francia uniós ombudsman emiatt

2018 márciusában vizsgálatot indított az Európai Parlament által Juncker nyomására puccsszerűn végrehajtott kinevezés ügyében.

Jelentésében Emily O'Reilly négy szabálytalanságot azonosított az eljárásban, illetve arra a megállapításra jutott, hogy a bizottság sem az előírások betűjének, sem a szellemének nem tett eleget, ugyanakkor nem szólított fel a döntés visszavonására.

Kiemelte:

a brüsszeli testület – vélhetően Jean-Claude Juncker nyomására – mesterségesen a sürgősség érzetét keltette a főtitkári poszt betöltésével kapcsolatban, így igazolva, hogy nem írtak ki pályázatot az állásra.

Úgy manipulálták a szabályokat, hogy az eljárás „tisztességesnek és korrektnek" tűnjön, de valójában nem ez volt a helyzet, az egész ügy pusztán arra szolgált, hogy biztosítsák Selmayr kinevezését.

Később az is nagy felháborodást keltett, hogy

Selmayr a rendelkezésre álló bizonyítékokat meghamisítva igyekezett „eltüntetni" a náci háborús bűnös felmenőit.

A sorozatos botrányok miatt 2019 júliusában a Juncker jobbkezeként emlegetett politikus távozni kényszerült pozíciójából.

Juncker egész Európával megünnepeltette volna Erdély és Románia „egyesülését"

Az, hogy az Európai Bizottság elnöke teljes mértékben érzéketlen a nemzeti szuverenitás ügye iránt nem újdonság, azonban, 2018 októberében, az EP-ben az Európa jövőjéről folytatott vitán kiderült, hogy a nemzeti kisebbségek problematikája sem érdekli, illetve nem is ért hozzá.

A vitán, Klaus Iohannis román elnök felszólalása után ugyanis kijelentette, hogy szerinte

Erdély és Románia »egyesülésének« centenáriuma nemcsak román, hanem európai ünnep is, amit az EU-s tagállamoknak közösen kellene megünnepelniük.

Juncker tehát velünk, magyarokkal is „megünnepeltette volna" Erdély elcsatolását.

Klaus Iohannis és Jean-Claude Juncker Forrás: Origo

A bizottság elnöke ezzel nemcsak azt mutatta meg, hogy közömbös a külhoni magyarok jogegyenlősége tekintetében, de a dolog rávilágított arra is, hogy

őt nem érdekli több mint 50 millió őshonos európai nemzeti kisebbséghez tartozó uniós polgár helyzete sem.

Az elmúlt 5 év összegzéseképpen kijelenthető, hogy Jean-Claude Juncker nem bizonyult alkalmas vezetőnek az Európai Bizottság élén, hosszú politikai pályafutása ellenére pedig nagyon távol áll az államférfiúi jelzőtől.

Bizottsági elnöksége idején jelentősen csökkent Európa befolyása a világban, és a kelet-nyugat megosztottság kiéleződése miatt megrogyott a belső kohéziója is.

A migrációs válságtól a brexiten át az orosz-ukrán konfliktussal bezárólag egyetlenegy fontos problémát sem sikerült megoldania.

Azt, amit Juncker és csapata elrontott, a jövőben az Ursula von der Leyen által vezetett bizottságnak kell helyrehoznia, ami nagyon nehéz feladatnak ígérkezik.