Tüntetés Budapesten

Az Örkény Színház elé hívott tüntetést Karácsony Gergely és a Katona József Színház. A szónokok folyamatosan arról beszélnek, hogy veszélyben az NKA (kiderült: természetesen nincs veszélyben), hogy a függetleneket - az egyik szónokló színésznő nem túlságosasan irodalmi kifejezését kölcsönvéve "beszántják" (ez is hazugság: egy fillérrel nem kapnak kevesebbet a függetlenek). Ami igaz, arról nehezebb beszélni egy tüntetésen: az önkormányzati színházak, ha állami támogatásra is igényt tartanak, akkor az államnak is van beleszólása, mi folyik a színházakban. Ez ellen viszont nehéz lenne tiltakozni, ezért elsősorban olyasmikról beszélnek, amelyekről az új törvényben szó sincs.

Természetesen az is hazugság, hogy az állam bele akar szólni a művészi működésbe. Ellenben a szexuális zaklatásokat például nem fogja az állam szó nélkül hagyni, ami egyes színházakban zajlik.

Mint ismeretes, Gothár Péter súlyos zaklatási botrányát a Katona József Színház el akarta tussolni, végül nem sikerült. Máté Gábor igazgató egy évig nem csinált semmit, és persze lapított a Színház- és Filmművészeti Egyetem is. Mint ismeretes, a két intézményt alapvetően ugyanazok az emberek irányítják: Máté Gábor, Ascher Tamás és (végleges lebukásáig) Gothár Péter.

A felszólalók egymást követik, van hangulatfelelős klappmester, vannak dühös és csendesebb felszólalók, sőt az egyik hozzászóló még azt is elismerte, hogy nem szüntetik meg a független színházakat - igaz, példátlan ízléstelenségekkel színesítve. Ő Pintér Béla volt. Beszélt egyébként Mácsai Pál és Jordán Tamás is, azaz két önkormányzati színház igazgatója.

Karácsony Gergely is felszólal, fél hét után néhány perccel, azaz viszonylag a műsor elején. Nem nagy meglepetésre, igazi semmitmondó beszéddel. Szerinte akik rá szavaztak, kiemelték a fejüket a mocsárból. Eszmefuttatását egyébként Coelho-szintű bölcsességekkel zárta.

Az Örkény Színház előtti szűk téren néhány százan lehettek. Háromnegyed hétkor a tüntetés befejeződött.