A Gellért Hotelben tartott nyilvános vitán a korábbiakhoz hasonlóan most is több nemzetközileg elismert előadó foglalt helyet:
A beszélgetés-moderátor Surjányi Fanni, a Mathias Corvinus Collegium kutatási igazgatója volt.
Theodore Dalrymple, a Manhattan Institute főmunkatársa első megszólalóként elmondta, hogy a nyugati társadalom ellenséges a keresztényekkel szemben. Az Egyesült Királyságban például ma már az is előfordulhat, hogy a keresztényeket inzultusok és támadások érjek. Ez pedig a társadalomban végbemenő agresszív szekularizációs folyamat eredménye.
Roland Freudenstein, a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központjának politikai igazgatója szerint erre modern megoldásokkal kell reagálni. Esetleg megpróbálni a humorral elvenni ezeknek a támadásoknak az élét. Továbbá kifejtette, hogy szerinte a kereszténydemokrácia nem egy olyan értékrend, amivel felváltható a liberális demokrácia.
Boris Kálnoky, a Die Welt magyarországi tudósítója ezzel szemben megjegyezte, hogy Közép-Kelet-Európában más jelentéstartalma van a keresztény identitásnak, így a kereszténydemokráciának is. Ugyanis az
Európai Unió keleti részében a nemzeti öntudat összekötődött a kereszténységgel
a külföldi nagyhatalmak korábbi invázióinak nyomán. Kálnoky hozzátette, a szovjet elnyomás alatt alakult ki, hogy a társadalom minden szegmensére rátelepedett az internacionalista ideológia a keresztény vallást kivéve. Így ezen államokban a keresztény vallásban tudott megnyilvánulni a nemzetek szuverenitása.
Theodore Dalrymple hozzátette, hogy a nyugati társadalomra jellemző liberális demokráciákkal kapcsolatban problémának látja, hogy működésük csupán a jogokon alapul. Ez pedig egy olyan szekuláris megközelítés, amely túlzottan kihangsúlyozza az egyre csak szaporodó jogokat, amely a kereszténység által kínált morális minimumot gyakorlatilag felszámolja. Ugyanis
a kereszténység ezzel ellentétben a jognál szélesebb, empatikusabb értékrendet ad a társadalmaknak.
A kereszténydemokrácia felfogása ilyen elvek mentén működő közösségek kialakítására kínálnak lehetőséget, emelte ki Dalrymple.
Joseph Pearce, az Augustine Institute könyvkiadási igazgatója ezeket azzal egészítette ki, hogy
"az lenne az ideális, ha nem az egyháznak kellene követni a világot, hanem a világ követné az egyházat".
Tehát, jobb lenne, ha az egyház egy sikeresebb alternatívát kínálna a liberalizmusnál, és nem csak lépést próbálna tartani azzal.
Roland Freudenstein megjegyezte, hogy szerinte viszont a közép-kelet-európai államok ezt a nem létező fogalmat arra találták ki, hogy magyarázatot adjanak arra, miért nem tesznek eleget a liberális demokrácia és a jogállamiság követelményeinek. Ehelyett ezeknek az államoknak a liberális értékrendet maradéktalanul magukévá kellene tenniük, mert az EU-hoz való csatlakozásukkal elfogadták az Unió alapítószerződését. Ezért alá kellene vetniük magukat a jogállamiság követelményeinek.
Boris Kálnoky azzal zárta a vitaestet, hogy az alapítószerződésben meghatározott jogállamiságra vonatkozó szabályok eredetileg az Európai Unió szerveire vonatkoztak, nem a tagállamokra. Tehát a jogállamiság fogalma sem tisztázott, mert azt bizonyos politikai erők próbálják folyamatosan a saját érdekeiknek megfelelően átalakítani.