XVI. Benedek: A pap küldetése

„Nagyon sürgős és fontos, hogy mi mindannyian: püspökök, papok és laikusok visszataláljunk a hitnek az Egyházban és a papi cölibátusban való olyan felfogásához, amely megóvja a misztériumot" - írta XVI. Benedek és Sarah bíboros.

A könyv, amit XVI. Benedek pápa és Sarah bíboros közösen jegyeztek, január 15-én jelenik meg a Fayard kiadónál. A Le Figaro hozzájutott a könyvhöz, bemutatunk néhány fontos részletet belőle. A névaláírás nélküli részek a könyv bevezetéséből és zárszavából származnak, ezeket XVI. Benedek és Sarah bíboros közösen írták.

Nem tudok hallgatni

Az elmúlt hónapokban, amikor a világ egy furcsa média-szinódus által előidézett lármától visszhangzott felülmúlva a valódi szinódust, találkoztunk. Megosztottuk egymással ötleteinket és aggodalmainkat. Csendben imádkoztunk és meditáltunk. Ezek a találkozások megvigasztaltak, megnyugtattak minket. A különböző módon megérlelődött reflexióink hatására levélváltásba kezdtünk. Aggodalmaink hasonlósága és következtetéseink konvergenciája miatt döntöttünk úgy, Szent Ágoston példáját követve, hogy munkánk és szellemi barátságunk gyümölcseit minden hívő rendelkezésére bocsátjuk. Tehát, őt idézve, kimondjuk: „Silere non possum! Nem tudok hallgatni! Tudom, hogy a csend mikortól ártalmas számomra. Nem egyházi kitüntetésekben akarok tetszelegni, hanem hiszem, hogy Krisztusnak, a legelső pásztornak kell elszámolnom a gondjaimra bízott nyájért. Nem tudok hallgatni, és nem akarok tudatlanságot színlelni." (...) Az Egyház egysége iránti elkötelezettségünk vezetett minket erre. Ha az ideológia megoszlik, az igazság egyesíti a szíveket. Az üdvösség tantétele vizsgálatának egyesítenie kell az Egyházat isteni Alkotójával. Az szeretet szellemében cselekedtünk.

Forrás: AFP/Gabriel Bouyos

Az Egyházra bízott rendkívüli feladat

Jézus Krisztus keresztje radikális módon tárja fel Isten szeretetét, amelyben Isten megbékél a bűntől sebzett világgal. Ezért ez az esemény, melyet nem lehet önmagában kultikusnak nevezni, a legfelsőbb isteni imádatot jelképezi. A keresztben Isten leereszkedésének „katabatikus" vonala és az emberiség Istennek való felajánlásának „anabatikus" sora egyedülálló cselekedetté lett. A kereszt által feltámadáskor Krisztus teste vált új templommá. Az Eucharisztia ünneplése vonzza és bevonja az Egyházat és magát az egész emberiséget is ebbe a folyamatba. Krisztus Keresztjében (...) egy új kultusz intézményesült. Krisztus szeretete, aki mindig jelen van az Eucharisztiában, az imádatnak egy új formája. Ennek következtében Izrael papi hivatása a szeretet szolgálatában, amely mindig Isten egyidejű imádását jelentette, „megszűnik". A szeretet és a kultusz, a kultusz kritikája és Isten dicsőítésének új egysége a szeretet szolgálatában valóban egy olyan rendkívüli feladat, amely az Egyházra van bízva, és amelyet minden generációnak újra be kell töltenie.

XVI. Benedek

Ontológiai absztinencia

Az Eucharisztia mindennapos bemutatása, ami magában foglalja Isten folyamatos szolgálatát, spontán módon alakult ki a házassági kötelék lehetetlensége. Kijelenthetjük, hogy a szexuális önmegtartóztatás, ami funkcionális volt, átalakult ontológiai önmegtartóztatássá. (...) Manapság túl könnyen állítják, hogy mindez csak a testiség és a szexualitás elutasításának következménye. (...) Ez az ítélet téves. Ennek bizonyításához elegendő emlékeztetni arra, hogy az Egyház a házasságot mindig Isten ajándékának tekintette a földi paradicsomban. A családi állapot azonban az egész embert érinti, és mivel az Úr szolgálata ugyanúgy az ember teljes odaadását igényli, nem lehetséges mindkét hivatást egyszerre megvalósítani. Így a papi szolgálat kritériumává vált az a készség, hogy lemondjanak a házasságról azért, hogy teljes mértékben elérhetővé váljanak az Úr számára. Az ókori egyház cölibátusra vonatkozó konkrét formáját illetően azt is hangsúlyozni kell, hogy a házas férfiak csak akkor kaphatták meg a Rend szentségét, ha vállalták a szexuális önmegtartóztatást, és az úgynevezett „József-házasságban" éltek. Ezek az élethelyzetek teljesen normálisnak voltak tekinthetők az első évszázadokban.

XVI. Benedek

Minden kompromisszumról való lemondás

Az anyagi javakról való lemondás nélkül nem létezhet papság. Jézus követésére való meghívás nem lehetséges a szabadság e jele nélkül, minden kompromisszum elutasítása nélkül. Hiszem, hogy a cölibátus igen nagy jelentőségű azáltal, hogy lemondunk egy lehetséges földi részről, a családi életről; sőt, a cölibátus valójában nélkülözhetetlen, hogy az Isten felé közeledés az életünk alapja maradjon, és meghatározza életünket. Ez természetesen azt jelenti, hogy a cölibátusnak át kell hatolnia a létezés minden megnyilvánulásának követelményein. Nem tudja elérni teljes jelentőségét, ha alkalmazkodunk a mai tulajdonviszonyokhoz és a mindennapi élet szabályaihoz. Nem érhetünk el stabilitást, ha az életünk középpontjába nem az Istennel való egyesülést helyezzük.

XVI. Benedek

„Az Úr az én részesedem az örökségben"

Élénken él bennem annak a napnak az emléke, amikor a tonzúra felvétele előtti napon a 16. zsoltár versén meditáltam. Hirtelen megértettem, mit várt tőlem az Úr abban a pillanatban: teljes egészében rendelkezni akart az életemmel, és ugyanakkor teljes mértékben bízott bennem. Ráeszméltem, hogy e zsoltár minden szava az én sorsomra vonatkozik: „Uram, örökrészem és kelyhem, te tartod kezedben sorsomat. Mérőláncom kedves földre esett, s kedvem telik örökségemben. (Zsolt 16: 5-6)."

XVI. Benedek

A pap küldetése

Mit jelent Jézus Krisztus papjának lenni? (...) A papi szolgálat lényegét elsősorban az Úr előtt állás, az Érte virrasztás, az Érte létezés határozza meg. (...) Ez azt jelenti számunkra, hogy a jelenlévő Úr előtt kell állnunk, vagyis, hogy az Eucharisztia jelenti a papi élet középpontját. (...) A papnak olyan személynek kell lennie, aki virraszt. Vigyáznia kell a gonosz fenyegető ereje miatt. Fel kell keltenie a világ éberségét is Isten iránt. Olyan személynek kell lennie, aki egyenesen áll: rendületlennek kell lennie az idő áramlataival szemben. Rendületlennek az igazságban. Rendületlennek a jó szolgálatának elkötelezettségében. Az Úr előtt való állás azt is jelenti, hogy gondoskodik azokról, akiket az Úr rábízott, aki viszont mindannyiunkat az Atya gondviselésére bízott. És ez azt jelenti, hogy felvállaljuk Krisztust, az ő Igéjét, az igazságát, a szeretetét. A papnak egyenesnek, bátornak kell lennie, és arra hajlandónak, hogy az Úrért sérelmeket is elviseljen. (...) A pap legyen őszinte, éber, egyenesen álló személy. Mindezekhez a papi szolgálat szükségessége is társul. (...) Ha a liturgia a pap alapvető kötelessége, ez azt is jelenti, hogy az imának prioritást élvező valóságnak kell lennie, melyet mindig újra és egyre mélyebben meg kell tanulnia Krisztus és a szentek iskolájában.

XVI. Benedek