A memorandum elején a magyar kormányfő emlékezteti rá az EPP vezetőit, hogy a konzervatív-centrista pártcsalád hozzájárult a kommunizmus megbuktatásához, Európa újraegyesítéséhez, a schengeni övezet kialakításához és az euró létrehozásához.
Orbán Viktor szerint
a Néppárt régebben antimarxista volt, amely kiállt a keresztény értékek és a hagyományos házasság modellje mellett.
2011-ben az Európai Unión belül az EPP még 16 miniszterelnököt és 271 EP-képviselőt adott.
Ma már csak 9 miniszterelnök és 187 EP-képviselő tagja az európai konzervatív-centrista pártcsaládnak.
A magyar miniszterelnök szerint alig néhány év alatt
azért csökkent ilyen látványosan a Néppárt súlya, mert feladta az értékeit, köztük az antimarxizmust, a keresztyénséget, illetve a hagyományos családmodellt,
amelyek helyébe a gender ideológia és a tömeges migráció lépett.
Ráadásul, részben az EPP elhibázott politikája miatt, a keleti és a nyugati tagállamok közötti különbségek nem szűkülnek, hanem inkább tágulnak.
Az Európai Néppárt keresztény, jobboldali pártcsaládból egy baloldal felé nyitott centrista közösség lett,
amit alig lehet megkülönböztetni a liberálisoktól, a szocialistáktól és a zöldektől.
Orbán szerint a Néppárt a zágrábi kongresszusuk után sem öntött tiszta vizet a pohárba, hanem egy olyan elnököt választott meg, aki behozta Európába a lengyel belpolitikát.
Annak érdekében, hogy a konzervatív-centrista pártcsalád visszataláljon az értékeihez és újra sikeres legyen,
a magyar kormányfő azt javasolja, hogy módosítsa a stratégiai irányvonalát.
Konkrétan azt javasolja a vezetőségnek, hogy az EPP térjen vissza a belga Wilfried Martens örökségéhez, aki konzervatív és keresztény alapokon egységbe tudta forrasztani a keleti, nyugati, déli és északi néppárti tagokat.
A tagállamok pártjainak pedig azt üzeni, hogy
ne csak a baloldallal, hanem a jobboldallal is keressék a szövetségkötés lehetőségét.
Orbán Viktor azt is írta, hogy az egység az őszinte belső vitákon keresztül állítható helyre.