Jogerősen elítélték Soros Györgyöt Franciaországban, mert a korabeli baloldali kormány segítségével majdnem tönkretett egy nagy bankot

Soros György már a '90-es években is a világ egyik legbefolyásosabb pénzügyi spekulánsa volt, amit az is bizonyít, hogy miközben már 1990 óta nyomozás folyt ellene, valamint politikus barátai és üzlettársai ellen a Société Générale-hoz köthető bennfentes kereskedelem miatt, 12 év kellett, hogy el is ítéljék. Soros és társai összességében sokmillió dollárt kerestek a csaláson. A spekuláns az akkori bizonytalan francia politikai helyzetet próbálta kihasználni. A börtönt megúszta, mindenesetre jogerősen elítélték. A francia bíróság szerint Soros György spekuláns - és bűnös. Most, amikor a koronavírus-járvány idején Soros támadni próbálja a forintot, kétségtelenül érdemes felidézni a spekuláns korábbi, többé-kevésbé hasonló ügyeit. Nézzük tehát franciaországi botrányát.

1994. október 22-23-án tartották a párizsi Sorbonne-on a Sikeresség városa című rendezvénysorozat az évi tanácskozását, amelyen az is téma volt, hogy a Nyugat milyen szerepet játszhat és milyen szerepet játsszon Kelet-Európa gazdasági, szociális és politikai fejlődésében. A kétnapos rendezvényt Balladur miniszterelnök nyitotta meg, aki akkor a legnépszerűbb francia politikus volt, és úgy tűnt, hogy fél év múlva ő lehet majd az elnök. Végül nem így lett, hanem a rendezvényen szintén felszólaló Jacques Chirac akkori párizsi főpolgármester nyerte az elnökválasztást.

Soros György a Société Générale-perben 2002-ben. Forrás: AFP

A résztvevők között azonban ott volt Soros György is, aki a programleírás szerint befektetésekről és spekulációról kellett, hogy beszéljen - és beszélt is.

Részvétele azért is volt érdekes, mert ekkor már évek óta zajlott a nyomozás Soros és köre ellen a Société Générale francia bank 1988-as megvásárlási kísérletéhez kötődő tőzsdei bennfentes kereskedelem miatt.

A spekuláns tehát úgy adott elő egy elit franciaországi gazdasági-politikai konferencián, hogy pár évvel korábban több millió dollárt keresett egy francia bankot érintő, szocialista kormányzati hátterű csaláson és eljárás volt ellene. De hogy folytatódott a Société Générale-botrány?

Végül az ügyben a nyomozás kezdetéhez képest 12 évvel (!) később, 2002-ben bíróság elé kellett állnia, méghozzá Samir Traboulsi libanoni üzletember, Jean-Charles Naouri egykori francia pénzügyminiszteri tanácsadó és Jean-Pierre Peyraud bankár társaságában. Azzal vádolták őket, hogy a korabeli szocialista kormánytól származó bennfentes információk révén

1988 végén közreműködtek az előző kormány által privatizált SG visszavásárlási kísérletében, és eközben több millió dollárt nyertek a bank részvényeinek tőzsdei spekulációjával.

Amikor az ügy még a nyomozati szakaszban tartott, a hatóságok munkájának köszönhetően kiderült, hogy Francois Mitterrand francia szocialista elnök közvetlen környezete segítette Soros tranzakcióit. A szocialista párt több prominense is belekeveredett az ügybe, többek között Pierre Bérégovoy pénzügyminiszter is. A politikus négy évvel a botrány kirobbanása után, 1993-ban öngyilkosságot követett el.

A privatizációkor 20 milliárd frankot érő bank a részvényeit Francois Mitterrand elnöksége alatt darabonként 407 frankért adta el, a papírok Sorosék 1988-as spekulációja után már mindössze 260 frankot értek.

A SG részvényeinek nagy arányú felvásárlása George Pébereau francia üzletember befektetési társaságán keresztül valósult meg. Az 1988-as francia választások után a jobboldali ellenzék keményen tiltakozott a szocialista kormány támogatásával megvalósított pénzügyi művelet ellen, amelynek

célja az egy évvel korábban a jobboldal által privatizált bank részvényesi körében meglévő "kemény mag" gyengítése volt.

(Zárójelben jegyezzük meg: azért tudta a jobboldal privatizálni a Société Générale-t 1988 előtt, mert 1986 és 1988 az V. köztársaság első "cohabitation"-ja volt Franciaországban. Azaz, ellenkező politikai oldalhoz tartozott akkor a köztársasági elnök és a miniszterelnök. Mitterrand szocialista elnök az 1986-as parlamenti választásokat elvesztette ugyan, de elnökként természetesen maradt, hiszen az akkori alkotmány szerint 7 évre választották az elnököt. Viszont kénytelen volt a parlamenti választást megnyerő jobboldal vezetőjét, Chirac-ot kinevezni miniszterelnöknek. A nagy nemzetközi szerződéseket nem érintő, alapvetően belpolitikai jellegű gazdasági kérdésekről így ebben a két évben a jobboldal döntött. Ezért tudták rövid ideig normalizálni a Société Générale-t 1986 és 1988 között, amit később aztán a szocialisták segítségével Soros tett tönkre. Amikor a hét éves elnöksége Mitterrand-nak lejárt, ismét megnyerte az elnökválasztást, és újabb 7 évre elnök lett. A győzelme után, 1988 tavaszán azonnal feloszlatta a parlamentet - ezt az alkotmány megengedi -, és elnöki győzelméből kiindulva új parlamenti választásokat írt ki, amit szintén megnyert. Így már ismét szocialista miniszterelnököt nevezhetett ki. Mitterrand egyik tanácsadója a kampányban egyébként a Soros-botrányban súlyosan érintett, később perbe fogott Jean-Charles Naouri volt.)

A nagymértékű részvényfelvásárlásba fogó Pébereau az értékpapírok legalább tíz százalékát akarta megszerezni, Soros pedig a saját Quantum Fund nevű hedge fund alapkezelőjén keresztül kezdett magánspekulációba a SG-részvényekkel. A tranzakcióban nagy segítséget nyújtott a francia pénzügyi felügyelet akkori vezetője, Robert Lion, az akkor szocialista, később a Zöldekhez közelálló politikus is. Végül ő is megúszta a felelősségre vonást.

A bankot végül nem tudták Sorosék megvenni, de rengeteg pénzt kerestek a spekulációval. A tranzakcióikkal természetesen a francia adófizetőknek okoztak gondot.

A vád szerint az akkor 58 éves Soros és a 8 évvel fiatalabb Traboulsi 2,2 illetve 3,5 millió dollárt nyert a tőzsdei ügylettel. A párizsi büntetőbíróság végül 2,2 millió eurós bírságot szabott ki Sorosra. A szerepe nagyságára jellemző, hogy a perben a Soros-Traboulsi-Naouri trióból egyedül a milliárdos spekulánst ítélték el, a másik két férfit felmentették. Az amerikai spekuláns fellebbezett az ítélet ellen, azonban a párizsi fellebbviteli bíróság 2005 márciusában megerősítette az elsőfokú ítéletet. Soros további fórumokon próbált fellebbezni, még Strasbourgban is - az ítélet azonban nem változott. Így is könnyen megúszta azonban: a bennfentes kereskedelemért akár 2 év letöltendő börtönt is kaphatott volna.

Soros György az SG-per tárgyalásán Forrás: AFP

A volt szocialista miniszterelnök öngyilkossága

A Soros-botrány nyomozásakor kiderült, hogy Mitterrand elnök pénzügyminisztere, Pierre Bérégovoy is segíthette a jogilag súlyosan kifogásolt tranzakciót. Bérégovoy később egyébként miniszterelnök lett, 1992 és 1993 között. 1993 tavaszán országgyűlési választásokat tartottak, tehát lejárt a mandátuma. Utolsó miniszterelnöki napja után nagyjából egy hónappal, május 1-jén agyonlőtte magát.

A szocialista, de a kommunistákhoz magát igen közelinek tartó, 68 éves politikus állítólag jelképesen éppen május elsején ölte meg magát. Rengeteg zavaros ügybe keveredett, igaz, az eljárásokat mindig megúszta. Kérdés, hogy vajon a Soros-ügyben mit mondott volna, ha bíróság elé viszik?

Tény: a szocialista miniszterelnök a Soros-botrány főszereplője, Samir Traboulsi igen közeli ismerőse volt.

Ami biztos: a Mitterrand vezette baloldal és Soros György sajátos összefonódása máig alapvetően feltáratlan része a közelmúlt francia történelmének. Mint ahogy az is, hogy Mitterrand miniszterelnöke, Bérégovoy és Soros között volt-e a SG-n kívül más ügylet is?