Minden hazugság a szélsőbaloldali zöldek körül

A világ - Douglas Murray mellett - legsikeresebb esszéírója, Éric Zemmour kíméletlen és őszinte írásban elemzi a Le Figaróban a franciaországi zöldpártot és a körülötte kialakult, támogató hisztériát. Mint ismert: a zöldpárt megnyert öt nagyvárost a múlt heti, franciaországi önkormányzati választásokon, de a kisebb városokban katasztrofálisan szerepelt, Párizsban pedig a jelöltje be sem jutott a második, döntő fordulóba. Ugyanakkor a francia médiumok, élén a Le Monde-dal és a Libérationnal példátlanul ünnepelték a Zöldeket, és azt próbálták elhitetni a közvéleménnyel, hogy voltaképpen ők nyerték a választást. (Ahogy arról az Origo is beszámolt, a települések közel 60%-án jobbközép vagy nemzeti jobboldali polgármester lesz. Nicolas Sarkozy egykori pártja, a jobbközép LR a 9 ezernél nagyobb városok több mint ötven százalékát megnyerte. Nem véletlen, hogy a baloldalhoz közel álló köztársasági elnök, Macron arra kényszerült, hogy új miniszterelnöknek éppen egy Sarkozy-közeli, sikeres vidéki polgármestert nevezzen ki.) Éric Zemmour rövid esszéjében elmagyarázza, hogy a francia Zöldpárt egy hétköznapi szélsőbaloldali párt, napjainkban divatosnak tűnő klímalózungokkal, ráadásul fő témájukkal kapcsolatban (környezetvédelem) összevissza beszélnek.

Amit a francia zöldmozgalomról tudni érdemes: „kívül zöldek, belül vörösek". Ezzel a közkeletű mondással kezdi írását Éric Zemmour.

Zemmourról sokat írt az Origo is. Ő az a bevándorlásellenes francia esszéíró, aki egyébként a magyar modell és Orbán Viktor miniszterelnök tisztelője, és akinek könyvei hihetetlen mennyiségben fogynak, egész Európában. A legnépszerűbb szépirodalmi regényeket vagy ponyvákat, krimiket túlszárnyalta 2014-es A francia öngyilkosság című, több mint 500 oldalas esszéje - jóval több, mint félmillió példányt adtak el csak Franciaországban. De hasonlóan sikeres volt a 2018-as A francia végzet című, még az előző köteténél is terjedelmesebb esszéje. A kivételes irodalmi és történelmi műveltségű Zemmour a muszlim párhuzamos társadalom ellen harcol írásaiban, emiatt persze többször beperelték, és többször meg is támadták az utcán, erről az Origo is beszámolt.

A zöldekről írt esszéjében most úgy fogalmaz: "a zöldmozgalmak ökológiai elköteleződése éppen ott ér véget, ahol baloldali, sőt, még inkább szélsőbalos meggyőződésük kezdődik".

Éric Zemmour Forrás: AFP/saget 1/Joel Saget

Zemmour gondolata egyrészt utal a francia zöldpolitikusok szociális demagógiájára - az esszé a Le Figaro hétvégi számában jelent meg, tehát nem olvashatta a vasárnapi, JDD-ban megjelent interjút a Zöldek EP-listavezetőjével és feltételezett elnökjelöltjével, Yannick Jadot-val. De mintha előre érezte volna, miket fog mondani. Jadot hosszú-hosszú sorokban a szélsőbal teljes szociális demagógiáját előadja, a munka nélküli ingyenpénz osztására is utalgat. Másrészt a francia Zöldek támogatják az egész országot feldúló, Assa Traoré-mozgalmat. A radikális baloldal és az anyaországot gyűlölő muszlim aktivisták furcsa szövetsége ez a mozgalom: az amerikai zavargások után Franciaországban is szobrokat gyaláztak meg, gyújtogattak és fosztogattak is. (A magyarázatuk szerint 2016-ban Assa Traoré testvérét megölték az egyik Párizs melletti rendőrőrsön. A hivatalos szakértői jelentések egyébként azt bizonyították, hogy a korábban 17-szer elítélt férfit nem ölték meg, hanem drog és szívproblémák miatt halt meg.)

Jadot-ra még visszatérünk, de nézzük, mit ír Zemmour a zöldek körül kialakult médiatámogatásról és persze következetlen, önellentmondásokkal teli környezetvédelmi gondolataikról.

„(...) A zöldek lényegében felrobbantották a képernyőket az önkormányzati választások második fordulójának estéjén. Mi sem normálisabb ennél. Először jött a lyoni, majd a bordeaux-i, strasbourgi, besançoni győzelem, majd nem mellékesen a lille-i vagy a toulouse-i nagy bukásuk. Mindkettő látványos és vitathatatlanul érdekes. Viszont a médiumokat csak a nagyvárosok érdeklik, és az ezekben a városokban elért sikereket nemzeti szintű győzelemmé alakították." Majd így folytatja: „Emlékezzünk csak arra, hogy 2001-ben Lyonban és Párizsban győzött a baloldal, és ez elegendő volt a médiumokban ahhoz, hogy Lionel Jospin szocialista miniszterelnök rettenetes bukását elleplezze az önkormányzati választásokon."

Zemmour azt idézi fel, hogy közel 20 évvel ezelőtt a kis kivétellel a baloldal kezében levő francia médiumok a baloldal katasztrofális önkormányzati kudarcát győzelemnek lódította.

„A baloldal már 20 évvel ezelőtt is többpólusú volt, az ökológusok, a zöldpártok viszont akkor még egy harmadik kerék voltak csak a szocialisták által hajtott szekérben, a gyeplő az ő kezükben volt. Ez az, ami a mostani önkormányzati választásokon megváltozott, és mintha csak egy kapcsolót cseréltek volna ki, most is baloldali szövetségről van szó, de ez már a zöldpárt irányítása alatt valósult meg, akik végre megvalósították álmukat, és megcsinálták a szocialistákkal ugyanazt, amit utóbbiak tettek a kommunistákkal az 1970-80-as években, azaz átvették tőlük a vezetést."

Yannick Jadot Forrás: AFP/Pascal Guyot

"Ezért is tekinthetünk úgy a zöldekre, mint a dinnyékre: zöldek kívül és pirosak belül. És nagyon gyakran vörösek", mondja Zemmour. Ahogy az elején idéztük: Zemmour szerint "a zöldmozgalmak ökológiai elköteleződése éppen ott ér véget, ahol baloldali, sőt, még inkább szélsőbalos meggyőződésük kezdődik: a szén-dioxid ellen küzdenek, de az atomenergia ellen is, ami mellesleg a legkevésbé szén-dioxid-kibocsátó energiának számít. Az állatkísérletek ellen vannak, de nem ellenzik az emberkísérleteket, hiszen mi más is lenne a béranyaság (GPA) vagy a mesterséges megtermékenyítés (PMA) gyakorlata. Oda vannak a helyben termelt élelmiszerekért, de támogatják az Európai Uniót, amely sorozatosan köti meg a szabadkereskedelmi megállapodásokat a világ távoli országaival. Az egész Földért harcolnak, de ellene vannak annak, hogy megvédjék a migránsok által lerohant népeket. Védik a természetet, de imádják a szélerőműveket, amelyek elcsúfítják a tájakat. Az ökológia, a zöldmozgalmak már a 60-as években a szélsőbaloldal fogságába kerültek, holott eredetileg ez a mozgalom egy konzervatív lázadás, sőt, azoknak a reakciósoknak a lázadása, akik ellenezték a fejlődést." A béranyasággal és a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban a francia Zöldek lényegében semmilyen érdemi korlátozást nem akarnak.

Forrás: NurPhoto via AFP/Adnan Farzat/NurPhoto/Adnan Farzat

Zemmour arról is ír, hogyan próbálják a zöldmozgalmak integrálni a feministákat, az LMBTQ-aktivistákat és még a szélsőséges muszlimokat is. Így fogalmaz: "A zöldek sikeresen valósították meg a gyakorlatban, amit a Terra Nova nevű baloldali politikai műhelyben találtak ki még a 2000-es évek végén a szocialisták részére: ki kell cserélni a francia nép hagyományos szavazói körét, amelynek egy része a Nemzeti Tömörülés szavazóbázisában van, vagy el sem megy már szavazni. A cél: a nagyvárosok álbaloldali, jómódú (ezek a "bobók" a francia terminológiában) választóinak a fiatal, diplomás nőkkel és a migrációból származó fiatalokkal kötött szövetsége. Ezt jól illusztrálja Grenoble esete, ahol a zöldpárti Éric Piolle lett a polgármester, aki szociális lakásokkal és támogatásokkal nyerte meg a migráns családokat, vagy a radikális iszlám híveit azzal, hogy kifejezetten tolerálta őket, továbbá szemet hunyt a kábítószer-kereskedelem és az ezzel járó mérhetetlen erőszak fölött."

Az esszéíró-filozófus megnyugtatja az olvasókat: egy-egy nagyobb várost megszerezhet a zöldpárt, de az lehetetlen, hogy a köztársaságielnök-választást is megnyerjék.

Daniel Cohn-Bendit 1968. május 6-án, Párizsban Forrás: AFP

És itt térhetünk vissza vezetőjükre, Yannick Jadot-ra. Az 53 éves politikus egyáltalán nem népszerű. A Les Echos néhány nappal ezelőtti közvélemény-kutatása szerint a legnagyobb probléma Jadot-val, hogy nincs semmilyen tekintélye a választók előtt. Ellenzéki politikushoz képest nagyon kevesen vannak róla jó véleménnyel (mindössze 22%), és bár évek óta rengeteget szerepel a médiumokban, közel minden második francia (44%) voltaképpen azt sem tudja, hogy kicsoda. Jadot egyébként különböző Soros-közeli NGO-knál dolgozott hosszú éveken át, majd úgy került a politikába, hogy Daniel Cohn-Bendit európai uniós kampányában segédkezett. Máig igen jó viszonyban van a botrányos múltú, zöldpárti politikussal, Daniel Cohn-Bendittel.

Daniel Cohn-Bendit és Yannick Jadot Cecile Duflot mögött Forrás: AFP/Jean-Pierre Muller

Zemmour szerint egyébként éppen a köztársaság és a nemzet iránti elkötelezettség hiányzik a zöldekből. Ezzel a mondattal zárja esszéjét: A zöldek "az egész Földet meg akarják menteni, csak a nemzetet nem."