Svédországban 10 év alatt 1500 százalékkal nőtt meg azoknak a kislányoknak a száma, akik fiúnak érezték magukat.
Ezt a jelentős növekedést a 13-17 éves korosztályban tapasztalta Svédország Egészségügyi és Jóléti Tanácsa. Kisebb mértékű növekedés azonban más korosztályokban is megfigyelhető volt.
A svéd jelentés szerint
a szóban forgó kislányok korcsoporton belül nagyon sokan küszködnek mentális betegségekkel, depresszióval vagy szorongással.
Ezenfelül az autizmus, az önkárosítás és az öngyilkossági kísérletek szintén gyakoribbak voltak azoknál, akik esetében „nemi diszfóriát" diagnosztizáltak.
Nagy Britanniában már naponta legalább egy gyerek változtatja meg a nemét
A legtöbb „nemváltoztató" fiatal 14-15 éves, de
vannak köztük 10 év körüliek is.
2020 elején 35 pszichológus mondott fel a londoni Tavistock és Portman NHS Alapítvány genderklinikáján, mert
Szintén Nagy Britanniában a Nemi Identitásfejlesztési Szolgálatnak (GIDS)
2010-ben 94 páciense volt, 2018-ra azonban ez a szám 2519-re nőtt,
Ezek a kezelések kisgyerekekkel történő kísérletezéssel érnek fel, ami felháborító. Úgy állítottak fel diagnózist, hogy nem volt mögötte semmilyen bizonyíték
– nyilatkozta Carl Heneghan, az Oxfordi Egyetem professzora.
2018-ban Nagy Britanniában egy iskolai tanár azt nehezményezte, hogy robbanásszerűen nő az olyan autista gyermekek száma, akiket "nemi diszfóriával" félrekezelnek az országban:
2017-ben ugyancsak Nagy-Britanniában egy kézikönyv készült iskolák számára, amely egyebek mellett bemutatja egy kitalált 12 éves lány történetét, aki fiúvá vált:
Londonban működik transzgender-klinika, amely transznemű és nem bináris betegeket fogad:
Dániában 2016-ban az év eleji becsléshez képest több mint a kétszeresére nőtt azon gyermekek száma, akik szeretnék megváltoztatni a nemüket.
Az országban először 12 évesen jelezhetik gyermekek, hogy szerintük nem megfelelő testbe születtek, ezt követően olyan hormonokkal kezelhetik őket, amelyek megakadályozzák a nemi szerveik továbbfejlődését (a fiúk esetében a kezelés a szőrzet kinövését blokkolja, míg a lányok a menstruációt előzhetik meg így).
Megfigyelhető, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága, illetve az Európai Unió Bírósága évtizedek óta törekszik a transzszexualitás jogi megalapozására.
1. Christine Goodwin kontra Egyesült Királyság ügy
A brit hatóságok azonban megtagadták új nemének anyakönyvezését, ezért nem tudott házasságot kötni.
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága a kérelmezőnek adott igazat, és előírta a nemüket megváltoztató transzszexuális személyek új nemének elismerését.
A Bíróság szerint „nyilvánvaló és tagadhatatlan bizonyíték" van arra, hogy „töretlen, nemzetközi trend érvényesül nemcsak a transzszexuálisok növekvő társadalmi elfogadottsága, de a nemi átalakító beavatkozáson átesett transzszexuálisok új nemi identitásának jogi elismerése érdekében is." (Figyelem, az ítélet 2002-ben született!)
A Bíróság kimondta, hogy a magánélet tiszteletben tartásához való jogból következik, hogy „védelmet élvez minden egyén személyes szférája, ideértve mindenkinek azt a jogát, hogy meghatározza saját identitásának részleteit".
A testület szerint „többé nem tartható fenn az a nem kielégítő helyzet, amelyben a nemi átalakító műtéten átesett transzszexuálisok egy olyan köztes zónában élnek, ahol sem az egyik, sem a másik nemhez nem tartoznak teljes mértékben".
2. Van Kück kontra Németország ügy
Az ügy lényege az volt, hogy a német kérelmező
a nemátalakító műtéteinek megtérítését kérte egészségbiztosítójától, amely azonban ezt megtagadta, mondván, hogy orvosilag nem indokolt beavatkozásokról van szó.
A strasbourgi Bíróság a kérelmezőnek igazat adva megállapította, hogy amennyiben az egészségbiztosítás – akár állami, akár magánbiztosítóról van szó – általában kiterjed az egészségügyileg szükséges beavatkozásokra, akkor
ki kell terjednie a nemi átalakító beavatkozások finanszírozására is.
A bíróság szerint a „transzszexualitást nemzetközileg széles körben olyan egészségügyi állapotnak tekintik, amelyre tekintettel kezelést biztosítanak állapotjavítás céljából".
Érdekes kérdést vet fel az ítélet: ugyan ebben az ügyben magánbiztosítóról volt szó, ám ezek szerint az elvi lehetősége fennáll annak is, hogy (az állami egészségbiztosító finanszírozásával) közpénzekből műtesse át magát egy transznemű?
A szabályozás Magyarországon rendkívül szigorú, és ha orvosilag indokolt, a beavatkozás költségének maximum 10 százalékát állja az állami egészségbiztosító, a 90 százalékát a páciensnek kell előteremtenie.
Egyébként a strasbourgi bíróság ebben a 2003-as (!) ügyben 15 ezer euró kártérítést, és 2500 euró költségtérítést ítélt meg a kérelmezőnek.
3. P. kontra S. és Cornwall County Council ügy
Ez az ügy az Európai Unió Bírósága előtt zajlott, és 1996-ban született ítélet.
Az ügy tényállása az volt, hogy a transzszexuális kérelmező a Cornwall Megyei Tanács által fenntartott egyik oktatási intézmény (!) menedzsereként dolgozott, majd bejelentette az intézmény igazgatójának, hogy nemi átalakító műtétnek kívánja magát alávetni.
Eleinte a kérelmező nőként öltözött és viselkedett, majd különböző sebészeti beavatkozásokon esett át, a munkáltató azonban létszámcsökkentésre hivatkozva felmondta a kérelmező jogviszonyát.
Az EUB szerint ilyen esetben sérül a diszkrimináció tilalma.
Az EUB kimondta, hogy „Az ilyen megkülönböztetés lényegében, ha nem kizárólagosan, az érintett személy nemi hovatartozásán alapul. Azokban az esetekben, amikor egy személyt azért bocsátanak el, mert nemi átalakító beavatkozásnak kívánja alá vetni magát, vagy vetette alá magát, akkor kedvezőtlenebb elbánásban részesül, mint az a személy, aki ahhoz a nemhez tartozik, mint amelyikhez a nemi átalakító beavatkozásnak magát alávető személy a beavatkozás előtt tartozott."