Ugyan a választásokat igen rosszul szervezték meg és bonyolították le az Egyesült Államokban, tény, hogy Joe Bidenre rekordszámú szavazat érkezett: soha ennyien nem szavaztak még elnökjelöltre Amerikában: több mint 79 millióan. Ugyanakkor az örökranglista második helyén Donald Trump áll, aki közel 74 millió szavazatot gyűjtött, 12 millióval többet, mint négy éve, és 5 millióval többen, mint a rekordot tartó Barack Obama 2008-ban.
A csatatérállamokban, melyek az Elektori Kollégium sajátosságai miatt végső soron eldöntik a választás végkimenetelét, igen közeli volt az eredmény, Biden győzelmét végső soron kevesebb mint 150 ezer szavazatnyi különbség hozta meg az öt legszorosabb államban. Mindebből látszik az, hogy Joe Biden annak ellenére tudott győzni, hogy Trump korábbi szavazótábora nemhogy gyengült volna, hanem jelentősen megerősödött. Ez egyrészt jelentős politikai teljesítmény a demokrata jelölt részéről, de azt is jelenti, hogy
a "trumpizmusnak" távolról sincs vége, hiába bízott ebben az amerikai fősodor.
Hogyan sikerült Joe Bidennek oly mértékben kibővíteni a demokraták szavazótáborát, hogy a republikánus bázis jelentős erősödését is ellensúlyozva győzni tudjon? Három elemből áll össze a siker nyitja.
Azonban a Joe Biden mögött álló szövetséget Donald Trump leváltásának vágya hívta életre, azonban nehezen elképzelhető, hogy az elnök távozás után is fenntartható lenne.
A neoliberálisok és a marxista baloldal szinte mindenről nagyon mást gondolnak, kezdve a gazdaságpolitikától a külpolitikáig bezárólag. Ami összekötné őket – a szélsőséges politikai korrektség, vagy a szexuális devianciák ünneplése – túlságosan kevés kohéziót ad ahhoz képest, amikor majd arról kell dönteni, hogy milyen programokra költsék az amerikai büdzsében szereplő irdatlan összegeket.
A várható szakításhoz jelentősen hozzá fog járulni a szélsőbaloldali mozgalom utcai eleme.
Az anarchista ANTIFA már most elutasítja Joe Bident, míg az inkább klasszikus marxista Black Lives Matter olyan számlát nyújtott be a Demokrata Pártnak, melyet aligha lesznek képesek kifizetni. A neoliberálisok nem lesznek hajlandóak porig rombolni és a semmiből újjáépíteni az amerikai gazdaság és társadalom egészét a BLM „antirasszista" programja mentén. Márpedig ők éppen ezt követelik. Már tavasszal ismét számítani kell utcai zavargásokra, főleg akkor, amennyiben lesz egy George Floydhoz hasonló szikra. Nincs okunk azt feltételezni, hogy nem lesz.
Eközben Trump szavazóbázisát nemcsak a washingtoni elit és a baloldali politika zsigeri elutasítása tartja össze, hanem a jelenleg még hivatalban lévő elnök iránt érzett őszinte rajongás is.
Donald Trump az amerikai történelem korszakos alakjává nőtte ki magát.
Ellenfelei talán pontosan ezért gyűlölik annyira, mert látják azt, hogy az amerikai nép egy jelentős része tűzön-vízen át hajlandó őt követni. Mindez jelentős összetartó erőt és politikai erőforrást jelent a Republikánus Pártnak, de azon az áron, hogy el kell fogadniuk Donald Trump vezetését a jövőben is. És ne felejtsük el, a jelenlegi elnök újraindulhat az elnöki posztért 2024-ben, ezt semmi sem tiltja. Épp ezért, hiába számítottak sokan arra, hogy a republikánus pártelit az első adandó alkalommal hátat fordít Trumpnak, ezt egész egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, mert ezzel a lépéssel saját szavazóiknak is hátat fordítanának.
Mindez egyben azt is jelenti, hogy esély sincs arra, hogy a két vezető párt egy nagyszabású kompromisszummal rendezze jelentős ellentétektől terhelt viszonyát, és ezáltal csökkentse a társadalom belső feszültségeit. A republikánusoktól azt fogja elvárni a saját bázisuk, hogy legalább akkora elánnal harcoljanak Biden ellen, mint tették azt a demokraták Trump ellen. Az alsóházban ráadásul jelentősen csökkent a demokraták előnye, és amennyiben a republikánusok megőrzik többségüket a szenátusban, a demokratáknak esélyük sem lesz arra, hogy átvigyék törvényjavaslataikat, ennél fogva pedig az elnök számára is csak a rendeleti kormányzás marad.
A 2020-as választás tovább súlyosbítja az amerikai társadalom megosztottságát. Az egyetlen esély arra, hogy csökkenjen a társadalmat belülről marcangoló feszültség az lett volna, hogy a választási rendszer gyorsan, megbízhatóan produkáljon egyértelmű eredményt. Ennek még a látszata sem volt meg. Ezért hiába harsogja azt az amerikai fősodor, hogy az idei volt "minden idők legtisztább választása", ezzel csak saját hitelüket rontják. Szögezzük le: minden jel arra utal, hogy rendszerszintű szavazathamisítás nem történt, azonban tucatjával érkeznek hírek arról, hogy egyes választók visszaéltek a levélszavazás adta lehetőséggel, és elhunyt hozzátartozóik nevében is szavaztak, vagy éppen saját nevükben kétszer – mivel két állam regisztrált szavazólistáján is rajta voltak. A techóriások által a konzervatívok ellen bevetett cenzúra - Joe Bident támogatva - mindenki számára egyértelmű volt, mint ahogy az is, hogy a hagyományos médiumok egész egyszerűen a Biden-kampány részét képezték.
Egyenlő esélyekről tehát szó sem volt.
Mindez ahhoz vezet, hogy Bident az amerikai társadalom fele nem fogja elfogadni legitim elnöknek. A demokraták által négy éve Trump ellen bevetett "Nem az én elnököm!" szlogenre érkezni fog a "Nem elnök!" válasz, immár Joe Bident állítva célkeresztbe. Nehéz lesz így kormányozni, és két év múlva, a félidős választások után pedig egyenesen lehetetlenné válhat. 2022-ben, az idei sikereikre építve, a republikánusok visszavehetik az ellenőrzést az alsó ház felett, még akkor is, ha a neoliberális-marxista politikai szövetség odáig fennmarad. Amennyiben demokrata belviszály előbb tör felszínre, a konzervatívok hatalmas többségbe kerülhetnek a törvényhozásban.
A rossz hír az, hogy ilyen körülmények között csak a külpolitika marad Joe Biden számára, hogy érvényesülni tudjon. Aki elhinné azt a mantrát, hogy Bidennel visszatér a hagyományos, mértéktartó, racionális amerikai külpolitika, az nem követte figyelemmel az elmúlt negyed évszázad eseményeit. Bidennel azok a beavatkozáspárti héják kerülnek ismét hatalomra, akiknek a közel-keleti háborúkat köszönhetjük, és akik Líbiából rablóbandák által uralt rabszolgatelepet csináltak. Ami következni fog az rossz lesz mindenkinek: az USA szövetségeseinek, a kalandor külpolitika áldozatainak, és Amerikának magának is.
Az amerikai külpolitika ez irányú változása hazánknak sem kedvez, hiszen minimum a migrációs nyomás növekedésével kell majd számolnunk, de vannak olyan térségek, ahol egy gátlástalan amerikai kaland számunkra katasztrofális következményekkel is járhat. Arról nem is beszélve, hogy a neoliberális-marxista politikai szövetség "elveit" és "értékeit" naphosszat fogják rajtunk követelni, legalábbis addig, amíg egymás ellen nem fordulnak. Nehéz időszak következi.