Akinek pénisze van, az pasi, akinek vaginája, az nő – emiatt a kijelentése miatt támadták az ausztráliai Perth polgármesterét, Basil Zempilast a város LMBTQ-közösségének tagjai. Felháborodtak az egyébként biológián alapuló mondaton, és transzfóbiáról és intoleranciáról kezdtek el beszélni.
A polgármesternek azóta már bocsánatot is kellett kérnie a transznemű közösségtől. Azt mondta, hogy amikor erről beszélt a rádióban, akkor egy pillanatra elfelejtette, milyen pozícióban van, hogy ő már polgármester.
Zempilas kijelentésével egyébként a genderlobbi ellen szólalt fel lényegében. Utóbbi ellen egyre többen tiltakoznak.
Köztük van például a híres írónő, J.K. Rowling, aki azt írta a közösségi oldalán nemrég, hogy a nők azok, akik menstruálnak. Egy brit munkáspárti politikus, Rosie Duffield pedig azt mondta, csak a nőknek van méhnyakuk. Egy rajzfilmkészítő, Emily Arunt pedig
keresztény vallása miatt nem vállalt el olyan munkát, ahol egy transznemű zászlóval ellátott figurát kellett volna rajzolnia.
Őket a radikális genderlobbi képviselői mind megtámadták és megfenyegették, vagy kárt okoztak nekik.
A transzneműséget hirdető aktivisták ráadásul egyre többeket érnek el és próbálnak bevonni maguk közé. Erről a jelenségről és a gender ideológia tudományos alapokra helyezéséről beszélt a V4NA-nak a lengyel Ordo Iuris jogi kutatóintézet Társadalomtudományi és Bioetikai Központjának igazgatója, Filip Furman.
Egészen a babiloni időkig kell visszanyúlnia az embernek, ha meg akarja érteni, hogyan lehet az, hogy ki akarják fordítani a tudományokat egyes ideológiák miatt,
mondta el a V4NA-nak Furman. Akkoriban ugyanis a tudomány éppen azokat szolgálta, akik hatalmon voltak – nem az igazsághoz akartak vele közelebb jutni az emberek, emelte ki a szociológus.
A transzszexualitással kapcsolatban dr. Filip Furman elmondta, hogy az jelenleg pszichológiai rendellenességnek számít a betegségek nemzetközi osztályozása (ICD) szerint. Bár felreppent róla a hír, hogy már nem tartozik ebbe a kategóriába, ez valójában nem igaz, csupán más néven szerepel. A szociológus rámutatott, hogy könnyen meg lehet látni, hogy miért változott meg az erről való gondolkozás:
a politikai korrektség jegyében nem akarják megbélyegezni a transznemű embereket.
A valóság azonban az, hogy az orvosi technológia egyszerűen nem képes rá, hogy egy embernek ténylegesen megváltoztassák a nemét, jelentette ki dr. Filip Furman. Az Ordo Iuris munkatársa szerint ez az eljárás tulajdonképpen csak egy kasztrálás, egybekötve egy kis plasztikai műtéttel. Arra is rámutatott, hogy
sokan megbánják a nemváltó műtéteket később, és úgy érzik, valójában megcsonkították őket.
A szociológus elmondta, hogy a transzszexualitás mint pszichológiai probléma valójában nagyon keveseket érint, a világ lakosságának hivatalosan mindössze 0,05 százalékát.
Mégis egyre nagyobb figyelmet kap ez a közösség, aminek az oka az, hogy
a szexualitásra vonatkozó fluiditás jegyében az embereknek azt hangoztatják, hogy bármilyen neműek lehetnek.
A nemváltáshoz tulajdonképpen csak annak a kijelentése kell, tehát papír, vagy orvosi eljárás nem.
Ezzel a narratívával pedig könnyebben lehet bevonni az embereket az LMBT-mozgalomba, véli Furman. Hozzáteszi ugyanis, hogy korábban ez a közösség nem úgy működött, ahogyan azt akarták, mert mindenki megvolt a saját csoportjában – voltak külön biszexuálisok, leszbikusok és melegek, akik egymással nem keveredtek, mert teljesen más háttérrel rendelkeztek.
Ezért végül a transzneműségre kellett helyezni a hangsúlyt, mert transzneműnek bárki vallhatja magát már, így pedig bárki csatlakozhat az LMBT-közösséghez. Így a mozgalom több embert tud szerezni magának, és ők adják annak a társadalmi alapját.
Filip Furman szerint a genderséget hirdető LMBT-mozgalomnak a célja végső soron
a társadalom alapjainak megváltoztatása.
Arra figyelmeztet azonban, hogy a közösséghez vonzódó emberek valójában egy hatalomszerzésért folyó politikai küzdelem eszközei. Ennek pedig az a veszélye, hogy ha már nem lesz rájuk szükség, nagyon hamar meg fognak válni tőlük, mutatott rá a szociológus.