Egy 85 éves apa szívműtétjét és 55 éves fia áttétes rákbetegsége miatt sürgős májműtétjét is elhalasztották Franciaországban

Emergency medical personnel carries a patient affected with coronavirus (Covid-19) from a military hospital to an ambulance before being transported aboard a medicalised TGV (high-speed train) to be evacuated towards hospitals of other French regions on March 29, 2020 in Mulhouse, eastern France, amid the spread of the COVID-19 (new coronavirus) pandemic. (Photo by SEBASTIEN BOZON / AFP)

Emmanuel Macron köztársasági elnök a napokban elmondott, franciákhoz intézett beszédében bejelentette, hogy ha a járványügyi helyzet azt lehetővé teszi, akkor január 20-ával kezdődően valamennyi korlátozást visszavonják. Ennek ellenére a francia egészségügyi miniszter, Olivier Véran legutóbbi sajtótájékoztatóján azt erősítette meg, hogy a nem koronavírusos betegek tervezett műtétei továbbra is elmaradnak, azért, hogy a koronavírusos betegeknek helyük legyen a kórházakban.

A Libération olyan emberekkel készített riportot, akiknek a műtéteit el kellett halasztani, gyakran többször is. A megszólaltatott betegek sorsa mögött valódi tragédiák jelennek meg.

A nem koronavírusos betegek tervezett műtétei továbbra is elmaradnak Franciaországban Forrás: AFP/Christophe Archambault

Félicien és Jacques apa és fia. A 85 éves apa szívműtétét ismét el kellett halasztani, fiának, az 55 éves Jacques-nak pedig májrák miatti műtétét programozták át, jóllehet rákbetegsége áttétes, és már február végén meg kellett volna műteni. A koronavírus-járványra való hivatkozással tavasszal kétszer is elhalasztották a beavatkozást, a nyáron megkezdett terápiát és tervezett műtétet viszont a járvány második hulláma sodorta el. „Az apám sokkal nagyobb traumákat élt meg, mint én, úgy érzem, az én sorsom most kevésbé fontos, mint az övé. Nem tudom elviselni a szenvedését. Fél, és az, hogy várnia kell, elviselhetetlenebb, mint a saját bajom" - mondta el Jacques a Libération napilap riporterének, pedig aggasztó helyzetben van ő maga is. „Lélekben nem adhatom fel...az egyetlen kérdés, amit felteszek magamnak az, hogy vajon túlélem-e a műtétet?"

Az idős édesapa arról beszél, hogy súlyos fájdalmai voltak még a járvány első hullámában, azt gondolta, hogy a korábbi szívműtétje során behelyezett fémháló (stent) elmozdult. „A televízióban látott borzalmak után úgy döntöttünk, hogy nem megyek kórházba. Úgy éreztem, hogy a vírus itt leselkedik az ajtóm mögött, csak arra vár, hogy rám vesse magát" - tette hozzá, „aztán végül szeptemberben megvizsgáltak, és megállapították, hogy egy szívbillentyű sérült meg. Ki kellene cserélni, de várólistára kerültem.

Azt ígérték, hogy novemberben sorra kerülök, de azóta sem jelentkeztek."

A 63 éves René-t hasnyálmirigyrákkal diagnosztizálták, műtétjét már kétszer halasztották el, először márciusban, majd júniusban is. Végül augusztus 18-án megműtötték. „A bőröndömet már hetekkel előtte összekészítettem, de valójában úgy éreztem magam, mint az a bokszoló a ringben, aki felkészülten várja, hogy megharcolhasson az ellenféllel. A műtétek halasztása úgy ért, mint akit megsoroztak, de még nem küldtek padlóra". A műtét során 11 nyirokcsomót távolítottak el, hamarosan kemoterápiás kezelést kap.

Emilie folyamatosan azon dolgozik, hogyan fogja vissza a dühét.

Eget-földet megmozgatott azért, hogy találjon egy olyan kórházat, ahol megműtik.

A negyvenes éveiben járó nő nyár óta vár időpontra, ráadásul két műtétre, ugyanis súlyos nőgyógyászati problémái mellett 2017-ben diagnosztizált mellrákját is műteni kellett volna. „Hetente hívtam a titkárságokat" - mondta el a Libération-nak, de nem kapott prioritást annak ellenére, hogy egy éve állandó, erős vérzése volt. Nagyon úgy tűnt, hogy a járvány második hulláma minden reményt elsodor, de Emilie azért sem adta föl,

végső kétségbeesésében egy interneten véletlenül talált email-címmel próbálkozott, és így jutott el végül egy magánorvoshoz, aki már meg is műtötte.

Forrás: AFP/Alain Jocard

A 28 éves Vivian Guerchoux veseátültetésre várt, amikor november 23-án bejelentették, hogy a többi francia kórházhoz hasonlóan a dijoniban is leállítják a valójában halaszthatatlan műtéteket is. Vivian veseátültetését januárban kellett volna elvégezni, ráadásul a fiatalembernek 2012-ben már volt egy veseátültetése, akkor az édesanyja veséjét kapta meg. Most a bátyja veséjére vár, aki szerint az „öccse állapota egyre rosszabb lesz, fájdalmai vannak, és már annak a veszélye is felmerült, hogy dialízisre kell mennie...".

És akkor még nem is beszéltünk azokról a családtagokról, akiknek végig kell nézniük, hogy szeretteik a koronavírus-járvány miatt nem kaphatnak megfelelő orvosi ellátást, műtétjüket meghatározatlan ideig elhalasztották. Miközben Emmanuel Macron köztársasági elnök november 24-én este azt mondta, a Szentestét meg lehet tartani, felfüggesztik a kijárási tilalmat aznap estére, a műtétek elhalasztásában érintett családok nem boldogok önfeledten. „Az emberek boldog, örömteli ünnepeket töltenek majd el... mi pedig a legborzalmasabb karácsonyunk előtt állunk, gyomorgörcsben vagyunk az aggodalom miatt" - mondta el Vivian testvére a Libération-nak.

Más hozzátartozók egyértelműen a kormányzatot hibáztatták azért, hogy képtelen volt felkészíteni az országot a járványra.

Új beteg érkezett Forrás: AFP/Christophe Simon

De nem múlik el nyomtalanul az orvosok számára sem a vírus miatti „átprogramozás". Ha a járvány önmagában nem lett volna elegendő, az orvosi beavatkozások elhalasztása miatt a kórházak élete még inkább felfordult, ha lehet ilyet mondani. Béatrice Aussilhou, a Beaujon de Clichy kórház (Párizs külvárosa) sebésze a járvány kezdete óta naplót vezet, amelynek részleteit megosztotta a Libération újságíróival. Ebből világosan kiderül, hogy milyen súlyos problémákat okozott a nem vírusos betegek műtétjeinek elhalasztása. Október 26-án az alábbi bejegyzés olvasható naplójában: „... az első beteg egy 60 éves asszony, áttétes vastagbélrákkal, és most arról döntöttünk, hogy nem fog kemoterápiás kezelést kapni. Nem tudom, hogyan magyarázzam meg neki, hogy várnia kell. Közben rámtámadt. Megértem a reagálását, hiszen attól fél, hogy a rák tovább terjed...."

A naplóból az is kiderül, hogy az orvosok a műtétek elhalasztása miatt rendszeres fenyegetésnek vannak kitéve a betegek részéről.

És a számok alapján, amelyeket pontosan senki, még az Egészségügyi Minisztérium sem ismer,

több tízezren lehetnek hasonló helyzetben Franciaországban. Úgy nevezik őket, hogy „járulékos áldozatok", vagy a „nagy elfeledtek",

és ők azok, akikről Emmanuel Macron csak úgy tett említést, mint a „többi beteg".

A Francia Kórházszövetségben (FHF) készült egy elemzés az elmaradt/átprogramozott műtétekről. Ennek alapján a tavalyi évhez képest

a koronavírus-járvány első hullámában 58%-kal csökkent a kórházi, és 80%-kal az ambuláns (baleseti) műtétek száma, ráadásul úgy, hogy ezeket ezidáig a mai napig nem pótolták,

legalábbis azt mutatják az FHF adatai, hogy ezekre a nyári hónapokban sem került sor. A Gyógyításért felelős Főigazgatóság (DGOS) adatai szerint 2020 januárja és júniusa között a műtétek 22%-át átprogramozták, a rákos megbetegedések kórházi kezelése ugyanakkor 12%-ra csökkent. Még azokban a régiókban is, ahol a járvány első hulláma kevésbé volt drámai (Bretagne, Pays-de-la-Loire), 50%-al kevesebb műtétet tudtak lebonyolítani, mint a múlt év hasonló időszakában. November 15-ei adatok szerint drámaian csökkent a szervátültetések, és főleg a veseátültetések száma 2019-hez képest. Döbbenetes megállapítást tett Alexis Arnaud, a rennes-i kórház gyerekekre specializálódott sebésze egy nemzetközi orvosi kiadványban, amely a járvány miatt átprogramozott és elhalasztott műtétek veszélyeire hívta fel a figyelmet.

Ha Franciaország képes lenne 20%-kal megnövelni a járvány előtti orvosi kapacitását, akkor is 9 hónap kellene ahhoz, hogy a lemaradást ledolgozza.

A rákos megbetegedések kórházi kezelése 12%-ra csökkent Forrás: AFP/Lucas Barioulet

Frédéric Valletoux, az FHF igazgatója tragikus összegzésben mutatott rá arra, hogy

„ezek a drámai adatok önmagukért beszélnek. Ha egyszer majd le kell vonni a járvány tanulságait, természetesen a járvány „közvetlen" áldozataira fogunk gondolni, de a többiekről sem szabad elfeledkezni. Úgy gondolom, hogy ha a kormányzat gyáván viszonyul ezekhez az adatokhoz, az azért is van, mert ezek az adatok mutatnának rá arra, hogy mennyire is kegyetlen a helyzet".