Több román sajtóorgánum, így a G4Media hírportál, a Libertatea című napilap és a Prima TV beszámolói alapján, xenofób botrány söpört végig a helyi médiában és a közéletben. Ennek oka egy 2019 májusában Svédországban publikált, gyermekeknek és fiatal felnőtteknek szánt könyv, amelynek címe: Jordgubbsbarnen, ami magyarul azt jelenti, hogy Eperszedők gyermekei.
A mű címe azzal hozható összefüggésbe, hogy Romániában a tehetősebb rétegek „eperszedőknek" gúnyolják a Nyugat-Európában élő román vendégmunkásokat, függetlenül attól, hogy azok a mezőgazdasági szektorban vállalnak-e munkát, vagy sem.
A könyv írója a 49 éves, xenofóbiával, román- és romaellenességgel vádolt Sara Olausson. Az idegenellenes klisékkel, csúsztatásokkal és féligazságokkal teletűzdelt könyvet 2019 októberében felterjesztették a legjobb svéd irodalmi művek díjra (Augustpriset), gyermek- és ifjúsági könyvek kategóriában.
Sara Olausson írónő a könyvében a Svédországban élő bevándorlók gyermekeinek az életét mutatja be, bár nem írja le, hogy a bevándorlók Romániából jöttek, de kizárólag román hangzású nevek szerepelnek a műben, mint például Maria, Florin, Simona, Sorin, Aurelia és a Ionescu család. (A könyvet kiadó vállalat, a Rabén & Sjögren honlapján egyébként szerepel, hogy a történet nagyrészt Romániában játszódik.)
A gyermekekről rajzokat is közölt az írónő, ez azonban még nagyobb felháborodást váltott ki a romániai médiában, hiszen ők úgy voltak ábrázolva, mintha kivétel nélkül barna bőrűek, azaz roma származásúak lennének. Ráadásképpen
a romániai gyermekek szüleit koldusoknak és bűnözőknek titulálta, akik a svéd nagyvárosok utcáin kéregetnek és lopnak.
A 125 oldalas könyv részben egy Maria névre hallgató kislányon keresztül bemutat egy szegény (romániai) falut, ahol nincsenek munkalehetőségek, ezért a szülők Svédországba mennek epret szedni, legalábbis ezt mondják Mariának, ő azonban hamar rájön, hogy nem állítanak igazat a szülei, hiszen éppen tél van, amikor nincs eperszedési szezon. Maria pedig a szomszédoktól tudja meg, hogy a szülei valójában koldulni mentek Svédországba.
A román család életviszonyait nagyon egyoldalúan mutatja be a mű,
Mariáék például négyen kénytelenek osztozkodni a komfort nélküli, mindössze egy helyiségből álló lakáson, amelyen nincsenek ablakok, a gyermekek pedig mezítláb járkálnak, mivel a szülőknek nem futja még cipőre sem. A könyvben az is szerepel, hogy a faluban a lakások felében nincs sem elektromos áram, sem fürdőszoba, az emberek lovasszekereken közlekednek, a gyermekek pedig éheznek...
A könyvvel az általánosítás a legfőbb gond, mivel arról nem számol be, hogy nagyon sok magasan képzett romániai, főleg orvos és informatikus is vállal munkát a svéd nagyvárosokban,
a vendégmunkásokat pedig úgy mutatja be, mintha csupán a mezőgazdasági szektorban dolgoznának, vagy rosszabb esetben csak koldulásból tartanák fenn magukat.
A Prima TV Focus című műsorában nyilatkozó román nő, Ștefania Stătescu azt állította, hogy január 17-én
e xenofób tartalmú könyv miatt volt kénytelen hazatelepülni Romániába a családjával együtt.
A kétségbeesett nő azt nyilatkozta, hogy
miután a hetedikes fia elolvasta a Jordgubbsbarnen (Eperszedők gyermekei) könyvet, <
A Focusnak interjút adott az érintett, a 14 éves Mario Stătescu is. A fiatal beszámolt róla, hogy a Stockholmtól 30 kilométerre lévő, 70 ezres Södertälje városának a Ronnaskolan nevű iskolájába járt két éven át, amikor 2020. december elején a svéd nyelv és irodalom tanára bemutatta az osztálynak az Eperszedők gyermekeit. A tanár a könyvet az állami oktatási hivataltól, a Skolverkettől kapta, később kiderült, hogy valamennyi svéd nyelvet és irodalmat oktató tanár kapott a műből.
Azt követően, hogy bemutatta a tanár a könyvet,
Mario Stătescut az osztálytársai elkezdték gúnyolni, majd számos alkalommal nyilvánosan, az egész iskola előtt megszégyenítették, a roma kisebbség tagjaival, koldusokkal és bűnözőkkel azonosítva őt.
A tanár minden diáknak kiosztott egy példányt a könyvből, és kötelező jelleggel meghagyta, hogy a téli vakációban olvassák azt el, majd januárban pedig közösen megbeszélik a tartalmát. Egyébként a Stătescu család nem roma, hanem román származású.
Mario elmondta, hogy
nevetség és gyűlölet tárgya lett az iskolában, emiatt nem akart továbbra is oda járni, és elkezdett az öngyilkosság lehetőségén gondolkodni, mivel már nem bírta a nyilvános megszégyenítést.
A közösségi médiában is folyamatosan gúnyolódtak rajta, még azzal is megvádolták, hogy „látták koldulni az édesanyját", ami természetesen nem igaz. Iskolaváltáson Svédországon belül nem gondolkodott, hiszen minden állami oktatási intézményben bemutatták a xenofób tartalmú könyvet.
Az egyetlen vágya az volt, hogy hazatérjenek Romániába.
Ștefania Stătescu még arról beszélt, hogy Mario fia rendőr szeretne lenni, de semmiképp sem Svédországban, hanem Romániában.
Érzi, hogy a skandináv államban koldusnak és bűnözőnek tartják őt, csak azért, mert román nemzetiségű, a könyvben pedig a románok úgy vannak ábrázolva, mint akik embertelen körülmények között, ablakok nélküli kunyhókban élnek, a gyermekeik alultápláltak és mezítláb járnak. Azt külön sérelmezte, hogy a románokat a romákkal azonosítják.
A nő hozzáfűzte,
attól rettegett, hogy a fia öngyilkos lesz, miután többször ezzel fenyegetőzött, így hazatelepültek Romániába, soha többé nem térnek vissza Svédországba.
Ștefania Stătescu az interjú lezárásaképpen kiemelte, hogy
ő és a férje is munkavállalás céljából települtek ki a skandináv államba, mindvégig dolgoztak és tisztességesen fizettek adót, soha nem koldultak, valamint büntetlen előéletűek.
A botrány hatására nyilatkozott a svéd sajtónak a mű szerzője, Sara Olausson a román Libertatea napilapnak. Az írónő elmondta, hogy
a könyvet egy koldulásból élő, Romániából származó nő és a kisgyermeke története inspirálta, akik nem messze a lakásától kéregettek.
Sara Olausson egy időre befogadta a nőt és a gyermeket, ők meséltek neki a korábbi romániai lakhelyükön, egy kis faluban tapasztalható állapotokról. Az „eperszedők" kifejezést pedig egy 1987 óta Svédországban élő román barátnőjétől, Arina Stoenescutól hallotta először. Az írónő szerint
ő senkit sem akart megbántani a könyvével, csupán a valóságot szerette volna bemutatni.
Kitért rá, nem írta le a műben, hogy Romániáról szól a történet, az viszont igaz, hogy kizárólag román neveket használt, mert az általa hallott történetekből, és a négy, romániai szegény falvakba vezető útjából inspirálódva úgy gondolta, hogy a kelet-európai országban lényegében mindenki sanyarú körülmények között él. Az írónő viszont elismerte, hogy hibázott, amiért csak román neveket használt a könyvében.
Sara Olausson a napokban a Facebook-oldalán beszélgetésbe elegyedett Mario Stătescuval, megírta neki,
sajnálja, ha megbántotta, de nem ez volt a szándéka, hanem a Svédországban élő románok tragikus sorsának a bemutatása.
A témával kapcsolatosan egy Svédországban élő másik román nő, Raluca Nedelea is nyilatkozott. Raluca Nedelea elmondta, hogy az ő két gyermekét is csúfolták a könyv miatt az iskolában, koldusokkal és bűnözőkkel azonosítva a 8 és a 14 éves fiukat. Megszólalt Arina Stoenescu is, aki szerint
a Romániából származó bevándorlókkal szemben számos előítélet él a svédek köztudatában, ezzel pedig nem lehet mit kezdeni, de a beilleszkedés érdekében jobb meg nem sértődni, ő erre tanította a saját gyermekét.
A Romániában rendkívül nagy botrányt kiváltó ügy miatt a Prima TV megkereste a bukaresti svéd nagykövetséget, illetve a stockholmi román nagykövetséget, de egyik diplomáciai képviselet sem volt hajlandó reagálni az esetre.
A történtek azt bizonyítják, hogy
Svédországban kettős mérce uralkodik a bevándorlás területén,
mert míg a jelentős részben állami segélyen élő harmadik világbeli migránsokról egy rossz szót sem lehet leírni, addig a kelet-európai keményen dolgozó embereket rendre gúny tárgyává teszik, és összemossák őket a bűnözőkkel, valamint a koldusokkal.