Soros György ismét erőlteti az örökjáradék-kötvényt, ezúttal a briteknél próbálkozik

Hungarian-born US investor and philanthropist George Soros delivers a speech on the sideline of the World Economic Forum (WEF) annual meeting, on January 24, 2019 in Davos, eastern Switzerland. - Billionaire investor George Soros said, on January 24, 2019 that Chinese President Xi Jinping was "the most dangerous enemy" of free societies for presiding over a high-tech surveillance regime. (Photo by Fabrice COFFRINI / AFP)

Soros György amerikai milliárdos az általa „Covid-kötvényeknek" nevezett örökjáradék-kötvény Európai Unióra való ráerőltetésével tavaly kudarcot vallott, ám – szokásához híven – nem adta fel ezt a tervét sem, hanem most a britekre próbálja rátukmálni az örök időkre szóló eladósodást.

Ismét hallatott magáról Soros György amerikai milliárdos: 2021. február 8-án a brit The Times hasábjain arról értekezett, hogy az Egyesült Királyságnak örökjáradék-kötvényeket kellene kibocsátania. Ha már az Európai Unióban nem járt sikerrel, hát továbbállt (legalábbis ideiglenesen), mint egy utazóügynök. Ország(oka)t „venne" magának a milliárdos spekuláns? – teszi fel a kérdést a Tűzfalcsoport oknyomozó riportjában.

Soros György Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

Soros írásának apropóját az adta, hogy a brit pénzügyminisztert, Rishi Sunakot amiatt támadták, hogy nem tudta fenntartani azt az eddigi gyakorlatot, hogy az Egyesült Királyság kormánya a GDP 0,7 százalékát humanitárius segélyezésre költse, ráadásul

a nehéz gazdasági helyzet miatt csökkentették a belföldi, brit állampolgároknak járó segélyeket is.

Soros ennek kapcsán megjegyezte, hogy mindez teljesíthető lenne, ha alkalmaznák a múltban az évszázadok alatt már sokszor használt (és szerinte jól bevált) módszert:

bocsássanak ki örökjáradék-kötvényeket.

Az amerikai milliárdos emlékeztet rá, hogy először 1752-ben bocsátottak ki ilyen pénzügyi eszközt, majd a napóleoni háborúkat, a krími háborúkat és az első világháborút is így finanszírozták. Hol hadikölcsönkötvénynek, hol lejárat nélküli kölcsönkötvénynek nevezték ezeket, ezért Soros szerint most sem lenne szokatlan, ha kibocsátanának „Covid-kötvényeket". Sőt, úgy véli, hogy ez lenne történelmileg a helyes következtetés és lépés.

A cikkben felsorolja és cáfolni igyekszik azokat a kritikákat, amelyek az első ötletfelvetését követően érték az örökjáradék-kötvényeket. Azt írja, hogy egyesek azt kritizálják, hogy ha a kormányzat költéseit adósságból finanszíroznák, akkor igazságtalan módon helyeznék át a teherviselést a következő generációkra. Soros véleménye alapján ez az érv alaptalan, mert a kötvények alapján nyújtott kölcsönt nem kell visszafizetni, csak az éves kamatokat. Persze

arra nem tér ki, hogy a tőke visszatérítése után is jár a kamat, ez adja „örök" jellegét.

Azzal nyugtatja az olvasót, hogy a hozam mindössze 1 százalék körül lenne, igaz, hogy azt ismét elhallgatja: hatalmas összegeknél az is jelentős mennyiség.

Azzal védi ötletét, hogy az Egyesült Királyság gazdasága tulajdonképpen már most is örökös adósságra épül, mivel a brit Központi Bank – más országok központi bankjaihoz hasonlóan – likviditásteremtő programot működtet, és így 900 milliárd font értékben vásárolt brit államkötvényeket.

A központi bank pedig örökre eladósodik, hiszen ha piacra bocsátanák ezeket a kötvényeket, azzal válságot okoznának, és a pénzügyminisztérium nem tudná őket visszavásárolni, csak megszorítások révén.

Ezért amikor a bank birtokában lévő kötvények lejárnak, akkor újakkal helyettesítik őket, ez az „átütemezés" pedig az örökkévalóságig húzható és folytatható. Tehát Soros azt mondja, ezekre

a „Covid-kötvényekre", amelyek örökjáradék-kötvények lennének,

úgy is lehet tekinteni, mint a bank által folyamatosan újravásárolt államkötvényekre...

Csakhogy! A milliárdos spekuláns ezután rátér a lényegre:

nem csak a britek számára tekinti járható útnak a nagyszerű ötletét.

Azért a briteknél házal vele, mert náluk már volt hasonlóra példa. Szerinte amiatt ódzkodnak ettől a megoldástól az európai országok kormányai, állampolgárai és a piacok, mert még ismeretlen számukra ez a megoldás. Tehát Soros azt mondja, hogy a briteknek kéne jó példával elöl járniuk, és megmutatni számukra az utat. Sőt, nemcsak Európában, hanem az egész világon alkalmazható lehetne szerinte az örökjáradék-kötvény a koronavírus-járvány okozta válság megoldására.

De nem áll meg a korábban javasolt ötleténél. Előhozakodott egy újjal is, amely szintén örökösen alkalmazható eszköz: a különleges lehívási jog (special drawing rights), amelyet először a Nemzetközi Valutaalap (IMF) használt 1969-ben. Ennek meghatározása: „Az SDR (angolul Special Drawing Rights, azaz „Különleges Lehívási Jogok") a lehetséges igény szabadon használható pénzneme a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tagjainak. Az SDR meghatározása oly módon történik, hogy a jelentősebb nemzetközi valutákat, melyeket a nemzetközi kereskedelemben használnak, egy valutakosárban egyesítik".

Soros arra hivatkozik, hogy a 2008-as gazdasági világválságra válaszul nagy arányban alkalmazták ezt a megoldást, most pedig szerinte még nagyobb szükség lenne rá. Mint írja,

a Trump-kormányzat következetesen vétózta ezt az ötletet, de – mily meglepő – a Biden-kormányzat támogatja, és már munkálkodnak is az új kibocsátáson.

Sorait azzal zárja, hogy a különleges lehívási jogokat és az örökjáradék-kötvényeket együttesen alkalmazva az országok, különösen a kevésbé fejlettek, sokkal könnyebben jöhetnének ki a koronavírus-járvány okozta gazdasági válságból.

Kérdéses, hogy mennyire lesz sikeres újabb kezdeményezése a briteknél, különösen annak fényében, hogy

Soros hatalmas vagyonát első körben az angol font spekulációs támadásával és bedöntésével szerezte meg.

Az angolok 1992. szeptember 16-át azóta is „fekete szerdának" nevezik. Sosem szabad elfelejteni, hogy ennek az embernek „semmi sem szent", mindig csak a saját érdekeit tartja szem előtt. Nem érdekli az sem, ha egy országot ezért térdre kell kényszerítenie.