Baranyi Krisztinának jó napja volt: robotzsaruzott egy téren, majd egy kocsma előtt

Részletesen beszámoltunk szombaton a Gyurcsány-show (előre bejelentett) előválasztási győztese, Karácsony Gergely műsoráról a Kossuth téren. Mutattunk képeket is. Most közöljük Szilléry Éva személyes élményeit a rendezvényről.

Megkopott Free SZFE-maszkok, itt-ott felbukkanó áthúzott Micimackó-fejek, „Nem lesz ez jó, maci" és hasonló feliratok között pár erőszakosabb, a miniszterelnököt gyalázó mém, néhány kellemes, közepesnek mondható dal, és jórészt bulizni vágyókból álló tömeg a Kossuth téren. Ez volt a Fudan Egyetem ellen meghirdetett tüntetés összképe szombat délután, ami inkább hasonlított egy budapesti diákgyűléshez, mert végre lehet bulizni a korlátozások feloldásával - amelyet a baloldal egyik jelöltje, Karácsony Gergely kampánya részeként hirdetett meg, papíron pedig bizonyos Jámbor András aktivista (és Karácsony beosztottja). A hívó szó a Fudan Egyetem elleni tiltakozás volt, de ha már itt vagyunk, akkor a kormány ellen is tüntizzünk kicsit – valami ilyesmi derült ki a felvonulásból. Ebben az ügyben nem született még kormánydöntés, vagyis teljesen felesleges volt az egész rendezvény, de Karácsony Gergely beszédében már kijelentette, hogy „nyugi, nem lesz"... Mindig tanul valamit az ember: Baranyi Krisztinától ezúttal azt, hogy a jobboldali újságírók „újságírónak öltözött robotzsaruk". Roppant szellemes asszociáció, még mosolygott is ezen Krisztina.

Véget ért a járvány, vizsgaidőszak van, menjünk a Kossuth térre, biztosan jó buli lesz ott - körülbelül ezt a hangulatot árasztotta az első igazi nyári napon a Kossuth tér, szombat délután. Hat óra után pár perccel értem oda, azt gondoltam, ha ez egy komoly tüntetés, akkor a metróból alig tudok majd kikeveredni a tömegtől, így az utolsó pillanatban megérkezve - láttunk ilyet, jócskán Gyurcsány Ferenc idején. Tévedtem: a tér két oldalán laza, gyülekező emberek, a Parlament és az Agrárminisztérium között lezárt területre csak oltási igazolvánnyal lehet bejutni, ebben a sávban viszonylag sűrűsödik a tömeg, a tér túloldalán szintén alig hallgatja valaki a beszédet, az Országház Látogatóközpontnál már csak lézengő embereket lehet látni, egyébként itt akadok az ellentüntetőkbe is.

A diákok mennek a Parlament elé, a Tisza István-szobornál békésen kötögető idős asszonyok, a tér közepén a baloldali szivárványkoalíció zászlói tűnnek fel, a tüntető táblákon Micimackók áthúzva, gyengébb poénok, de akad köztük gyomorforgató is.

De ki is az a Micimackó? Ő Hszi Csin-Ping kínai miniszterelnök, akit az internetes mémgyártók Micimackóhoz hasonlítottak, és ez ugyebár itt egy a kínai Fudan Egyetem ellen meghirdetett tüntetés. Ezért van a pulpituson is egy nagy sárga Micimackó, bár ezt az egész Maci-analógiát több, általam megkérdezett diák ködösen tudja értelmezni. „Van valami kínai politikus vagy miniszter, nem is tudom, aki hasonlít rá ...."- ilyen magyarázatokat kapok. Jámbor András aktivista egyébként feladja a leckét, hogy nézzünk utána a Micimackónak.

Ez a Jámbor András nevű exújságíró, aktivista, a baloldal egyik jelöltje hirdette meg - hivatalosan - a találkozót, aki azt kiáltja a térnek, hogy jövőre visszaszerzi a jövőnket és a diákvárost. Alig kivehető „Orbán, takarodj" szólal meg beszéde után a tömegből, mire a rendezvényt konferáló Barabás Richárd volt színész elégedetten megjegyzi, hogy „jaj, de rég hallottuk már ezt", és reméli, jövőre is hallani fogja majd ezeket a hangokat. Azt is mondja, hogy ő 11 éve várja már a végét ennek a kormánynak. Ezek szerint túl sok esélyt nem adott neki, hiszen 11 éve van nemzeti kormányunk, tehát ő ugyanazt gondolja most, amit akkor gondolt, érdekes felvetés egy aktualitásokra épülő kormányellenes tüntetésen. Húszéves diákokat persze könnyű hergelni a hatalom ellen, az mindig beválik, arról nem szólva, hogy a ma húszéves fiatal mit tud arról, mi zajlott ezen a téren tizenöt éve.

Hallom a szokásos lózungokat, "szétlopták", „oligarcha", „visszaszerezzük", majd egy kis váltás: színpadra lép Szabó Benedek fiatal énekes, aki már írt is egy számot az utcaátnevezésekről meg Fudanról. Egész jó kis dal. Az a refrénje, hogy: „Minket nem lehet már elrontani".

Körbenézek, a molinók és a kartontáblák egyik legnépszerűbbje igazán ocsmány kis darab, de többen lefotózzák, annyira tetszik nekik az öregúr hirdetése: aktuális Orbán-gyalázás, ezerszer ismételt szólamokkal. Humortalan, randán kivitelezett tákolmány, ennyit róla. Meg a készítőjéről is, aki nagy büszkén emelgette alkotását.

De a többség finoman fogalmaz: Kösz, de nem, Szabad piacon nincs szabadegyetem és a már említett áthúzott macifejek a levegőben.

Erőtlen felszólalások, kínaiegyetem-ellenes felhívás álarcában a kormány ellen heccelt egy- vagy kétezer elégedett fiatal, jó részük csak a partiért van kint, mert lázadni jó dolog, menő, hozzátartozik az egyetemi léthez, valódi felháborodásnak nyoma sincs a Kossuth téren. Valami nagyon hiányzik innen, amit nem lehet tapasztalni: a nép hangja. Sehol egy vidékről üzenő tábla, vagy igazi, a kormányváltást sürgető elkeseredettség. Ellenkezőleg: buli van, nyár van és szabadság. Elégedettség.

Színpadra lép Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere. Ekkor hallom meg a mögöttem sorakozó ellentüntetők jól kivehető hangját: „Ferencvárosban eddig nem volt rasszizmus, de maga rasszista hecckampányt folytat az utcanevek átkeresztelésével! Demokratának álcázott rasszista hecckampány!".

Baranyi beszél mindenről, kínai kommunistákról, üldözött keresztényekről, rablásról, ezeket rendre csendes huhogás követi, majd 2022-ben közeledő szabadságot vizionál, és bárgyú, reménykeltő mosollyal néz a felheccelt diákok szemébe. Szóvá teszi, hogy akadhat itt Fidesz-szavazó a tömegben, de a jobboldali újságírókat, „újságírónak álcázott robotzsarukként" jellemzi, ezzel megbántva egy teljes szakmát és olvasóit, akiket szerinte „ráuszított a kormány", amikor az utcanevek átkeresztelésével tiltakozott Fudan ellen.

Karácsony Gergely az utolsó felszólaló, ő most a fiatalok és a diákok legjobb barátja képében tűnik fel, többek között azt mondja, hogy a Fudan-üggyel Magyarország visszafoglalását kezdi meg, előválasztási kampányának egyfajta nyári lendületet adva. Baranyi közös szelfikészítést irányzott elő, Karácsony is marad a fotóknál: lement szelfizni a tüntetőkkel.

Ettől persze annyira jó fej volt, hogy a nagyon buzgó Szabó Tímea - aki szintén részt vett az eseményen - a Facebook-oldalára a következőt tette ki este: „Nem emlékszem, hogy Orbán Viktor valaha csinált volna ilyet." Miközben teljesen abszurd az összevetés egy kétharmaddal harmadszor is megválasztott miniszterelnök és egy több mint egy éve működő főpolgármester között, itt azért kommentáljuk a felvetését Szabó Tímeának.

Mi emlékszünk: láttuk Orbán Viktort, már miniszterelnökként, testőr nélkül - vagy láthatatlan testőrrel - egyedül szelfizni, vadidegen emberekkel. És ha kell, meg is mutathatjuk neki, amikor (például) egy sípálya melletti hüttében, egymagában laptoppal dolgozik, majd az őt megszólító szimpatizánsokkal szelfizik.

Kellemes buli volt a szombati, jó nyárindító, majd lassan elhagytam a teret, a városban folytatódott a nyárindító laza hétvége.

A Tóth Kocsma előtt véletlenül belebotlottam Baranyi Krisztinába, megkérdeztem, miért nevez robotzsaruknak minket, úgy nézek én ki, mint egy robotzsaru?

Hát... - ennél több nem jött ki belőle, meg egy zavart mosoly, hogy nevessünk együtt a rosszul sikerült poénon. Mert hát nem látta bennem sem a zsarut, sem a robotot, de azt hozzátette, hogy ha a propagandát mondom, akkor én is robotzsaru vagyok. Ja, értem.

Karácsony Gergelynek egyébként végül nem lett jó napja, mert távozóban a Deutsche Welle angolul akart tőle interjút kérni, és hiába ajánlotta fel Bohár Dániel újságíró, hogy segít fordítani, Karácsony inkább a kocsijába menekült. Baranyi Krisztinának viszont gyönyörű szombatja volt: beszélhetett egy téren, ahol emberek voltak, robotzsaruzhatott, és utána talán még be is mehetett a kocsmába.