Repülő palacsinta, szárnyas hal, vadászó kobold - a tíz legőrültebb repülőgép

Stipa-Caproni a levegőben

Hordó, palacsinta, hal, napernyő – ezek mind repülőgép-formák. A hozzá nem értők számára felfoghatatlan, hogy képesek a levegőbe emelkedni az ilyen szerkezetek. Pedig ezeket a bizarr repülőgépeket tudatosan tervezték ilyen különös formájúra, például hogy fizikai jelenségeket vizsgáljanak velük, vagy hogy ki tudják használni a nevetséges forma előnyeit.

1. Dornier Aerodyne

A repülő hordót, vagyis a szárnynélküli repülőgépet Alexander Lippischnek köszönhetjük, aki élete során 50 úttörő konstrukciót tervezett. Ő épített először deltaszárnyú repülőgépet, vezérsík nélküli repülőt, csupaszárny gépet, és kísérletezett a párnahatással is. A második világháború egyetlen szolgálatba állított rakéta-repülőgépe, a Messerschmitt-163 is Lippisch zseniális agyából pattant ki.

A Dornier Aerodyne és a tervező, Alexender Lippisch Forrás: Interesting Engineering

Az Aerdyne-t 1972-ben építette meg a Dornier, részben Lippisch tervei alapján. A projektet a német szövetségi védelmi minisztérium finanszírozta. A kísérletben

egy helyből felszálló, csőlégcsavar-meghajtású, pilóta nélküli repülő, mai szóval drón katonai alkalmazási lehetőségeit vizsgálták.

Mivel a Bundeswehr hamar elvesztette az érdeklődését a hordó iránt, a projektet leállították.

Stipa-Caproni a levegőben Forrás: Wikipedia

Ez a konstrukció más mérnököket is foglalkoztatott. Az Aerodyne-t épp 40 évvel előzte meg egy hasonló elv szerint épített furcsaság, az olasz Stipa-Caproni nevű kísérleti repülőgép, Luigi Stipa alkotása. Ha az Aerodyne hordószerű volt, akkor ez úgy nézett ki, mint egy orrba vágott hordó. De repült! Igaz,

a hatalmas átmérőjű test olyan légellenállást keltett, hogy a maximális sebessége mindössze 131 km/h volt.

A csőlégcsavarral kapcsolatos tapasztalatok egyébként később segítették a turbóventillátoros hajtóművek kifejlesztését.

2. NASA AD-1

A matematikai számítások és a szélcsatorna kísérletek nagyon hasznosak, de a puding próbája az evés. Egyszerűen van olyan, hogy muszáj a fizikai valóságban is kipróbálni az adott ötletet. Ugyanezt gondolták a NASA-nál is, amikor 1979-ben megépítették az AD-1 nevű ferdeszárnyú repülőgépet.

NASA AD-1 a maximális, 60 fokos nyilazással Forrás: Wikiőedia

Egy amerikai mérnök, Robert T. Jones kiszámította, hogy

egy utas-vagy teherszállító repülőgép ezzel a megoldással, egészen 1.4 M sebességig jóval feleannyi üzemanyagot fogyasztana, mint a konvencionális, nyilazott szárnyú repülőgépek.

Ezért egy low cost projektben kipróbálták az elméletet. Annyira ügyeltek a költségek féken tartására, hogy csak egy kis sebességű, kisméretű kísérleti példányt építettek, amellyel végül 79 repülést hajtottak végre.

Az üvegszálas műanyagból készült AD-1

feltöltve alig 930 kiló, és mindössze 2 méter 6 centi magas volt.

Két kis sugárhajtóművével 270 km/h sebességet tudott elérni. Az AD-1 szárnyát egy elektromos motor mozgatta a levegőben. A kísérletek azt igazolták, hogy

45 fokos szögig stabilan lehetett vele repülni.

A maximális ferdeszög 60 fokos volt, de az üvegszálas szárny nem volt elég erős ahhoz, hogy a gép tartósan ilyen szárnyállással repüljön.

NASA AD-1. Látható a fix futómű és a két sugárhajtómű Forrás: Wikipedia

A változtatható szárnynyilazás a katonai repülésben terjedt el. Variaszárnyú gép például az F-111, F-14, MiG-23, Szu-24 vagy a Tu-160. Ezeknél mindkét szárnyat azonos szögben mozgatják előre és hátra repülés közben.

3. Nemeth Parasol

A magyar származású Steven P. Nemeth az ohiói Miami Egyetemen tervezte és építette meg ezt a felsőszárnyas gépet 1934-ben, amelyet egy 110 lóerős motor hajtott. A tervező, aki egyébként a MacCook repülőtéren pilótaoktató volt, azt bizonyította be, hogy

kör alakú szárnnyal is lehet repülni,

nem is akárhogy.

A Nemeth Parasol 45 fokos szögben emelkedett. A leszállási sebessége mindössze 40 km/h óra volt, ezzel szinte „beesett" a leszállópályára, ahogy a videón is látható.

Nemeth Parasol a repülőtéren Forrás: Disciples of Flight

Nemeth úgy írta le a konstrukcióját, hogy

hülyeségbiztos és szinte lehetetlen átesni vele.

Ha pedig mégis átesik, a kör alakú szárny szinte ejtőernyőként fékezi.

A tervező nem tudott befektetőt szerezni a gyártáshoz, ezért csak a prototípus épült meg.