A II. világháború utolsó heteiben már csak Hitler fantazmagóriájában volt esélye a náci győzelemnek. A vereség a legtöbb náci vezető számára egyértelmű volt, ezért is lehetett, hogy a német Nemzeti Bank aranykészletének nagy részét már a berlini csata előtt Ausztriába menekítették. Ezt a kincset találták meg az amerikaiak a Merkers-sóbányában.
Csakhogy a Nemzeti Bankban még hatalmas értékek maradtak: Németország aranykészletének több mint 6 százalékát, valamint sok millió márkát és külföldi valutát papírpénzben, még itt őriztek. Walther Funk jegybankelnök rábeszélte Hitlert, hogy ezt is vigyék az Alpokba. 1945 áprilisában egy újabb teherautó-konvoj érkezett a bankhoz, és 90 rúd aranyat, illetve rengeteg készpénzt rakodtak fel. A Birodalmi Biztonsági Főhivatal (Reichssicherheitshauptamt, RSHA), a náci biztonsági szolgálatokat egyesítő csúcsszervezet 52 zsákját is elvitték. Mai árfolyamon 3 milliárd dollár értékű volt a szállítmány, amelyet aztán az egyik utolsó különvonat menekített ki Berlinből.
Április 16-án a szovjetek a Seelöwe-magaslatoknál áttörték az utolsó komoly védelmi vonalat, átkeltek az Oderán és már Berlin peremkerületeit támadták. Április 20-án, Hitler 56-ik születésnapján Martin Bormann birodalmi miniszter el akarta indítani a Seraglio-hadműveletet, Hitler evakuálását Berchtesgadenbe, hogy az alpesi erőd területéről folytassa a háborút. Két nappal később, 1945. április 22-én Hitler visszautasította, hogy elhagyja Berlint. Valószínűleg idegösszeomlást kapott a bunkerben, magán kívül üvöltött a tisztekkel, és gyávának nevezte a Wehrmachtot, az SS-t valamint a tisztikart. Ez volt a Bukás c. film egyik legemlékezetesebb jelenete:
Így a Seraglio-hadművelet nélküle zajlott le, mert azok a náci vezetők, akik még Berlinben voltak és nem akartak a Führerrel együtt öngyilkosságot elkövetni, menekültek a fővárosból.
Ernst Kaltenbrunner, az RSHA vezetője már 20-án elhagyta Berlint és Ausztriába utazott. Ő és a törzse a saját menekülésüket tervezgették, ehhez pedig pénz kellett. És a Nemzeti Bankban még mindig sok pénz volt. Kaltenbrunner telefonon utasította az egyik berlini alárendeltjét, Josef Spacil SS-Standartenführert, az RSHA kettes szekciójának vezetőjét, hogy egy különítménnyel menjen a bankba és mindent, amit ott talál, szállítsa Ausztriába.
Spacil cseh származású könyvelő volt, aki már 1931-ben belépett az SS-be. A végzettségének megfelelően adminisztratív és pénzügyi beosztásokban dolgozott, leszámítva egy rövid időszakot, amikor 1940-41-ben a hollandiai német rendőrség főnöke volt. Az RSHA-ban a megszállt országok kirablásának megszervezéséért felelt.
A precíz könyvelő Spacil április 22-én néhány teherautóval a Nemzeti Bankhoz hajtott. Mivel az akció nem a német kormány és a Funk jegybankelnök felhatalmazása alapján zajlott, a banki alkalmazottak nem akarták teljesíteni Spacil követelését a pénz átadásáról. Erre a Standartenführer pisztollyal kezdett fenyegetőzni, majd az őt kísérő SS-katonák berohantak az épületbe és fegyverrel kényszerítették a banktisztviselőket a páncélterem kinyitására. Az alkalmazottakat hassal a földre fektették, amíg kifosztották a trezort és zsákokba pakolták az ott talált ékszereket, drágaköveket, kötvényeket. Az összes maradék külföldi valutát is magukkal vitték. Spacil zsákmánya összesen 131 millió dollár volt, mai értéke elképesztő: 2 milliárd dollár.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!