Az amerikai lap cikke megjegyzi, hogy a nemek szerinti sokszínűségre való nevelés erősödő hangú képviselőinek megjelenése nem véletlen, hiszen
a queer nők, transz és nem bináris showrunnerek által vezetett műsorok mondhatóak a leginkább felelősnek a homoszexuális és transznemű karakterek mesékbe történő beáramlásáért.
Példaként hozzák a „Doc McStuffins" alkotóját, Chris Nee-t, akire az Insider úgy hivatkozik, mint a gyermektelevíziózás Ryan Murphy-jére. Murphy volt az, aki kifejezetten homoszexuális tartalmat vitt bele főbb műsoraiba.
Az Insider szerint Nee ugyanezt tette különösen a Disney Jr. csatornán futó McStuffins (magyarul Dr. Plüssi néven ismert 2012-es sorozat) esetében, amikor
a két és öt év közötti gyermekek részére készült mesében leszbikus mesefigurákat mutatott be.
Ráadásul vannak olyan műsorok, amelyekben akár 33 nem heteroszexuális karakter is szerepel.
A lap szerint az aktivisták ezt úgy érték el, hogy megkerülték a szokásos felvételi folyamatot, és új személyzetet kerestek a stábba a szokásos szórakoztatóipari körön kívülről. Taneka Stotts, a Cartoon Network „Steven Universe: Future" genderfluid írója az Insidernek közölte, hogy
más genderfluid, nem bináris és biszexuális munkatársak megtalálásához a sorozat showrunnere inkább a Twitter és a Tumblr platformok segítségével keresett tehetségeket, nem pedig hagyományos fejvadász eszközökkel.
Az egyik transznemű showrunner, aki az Insidernek nyilatkozott, elmondta, hogy
az aktivisták nem egyszerűen a szórakoztatásban érdekeltek, hanem azért küzdenek, hogy az LMBTQ-párti tartalom megjelenjen a műsorokban.
Azt is bemutatta, hogy olyan szervezetek támogatják őket, mint például a GLAAD – egy amerikai nem kormányzati médiafigyelő szervezet, amelyet
az LMBTQ emberek rágalmazó bemutatása elleni tiltakozásként alapítottak – segítségével sikerült becsempészni az animációs filmekbe a Pride szót, ahelyett, hogy (ha már egyáltalán erről égetően fontosnak érezték beszélni) szivárványos felvonulásnak hívták volna.
Kérdéses persze, hogy egy gyermekeknek szóló műsorban egyáltalán miért szükséges egy ilyen felvonulást szerepeltetni.
Sokan vannak azonban az amerikai szórakoztatóiparban is, akik jogosan felháborodnak az ilyen tartalmakon. A Nicsak, ki beszél-filmekből ismert Kirstie Alley, Emmy-díjas amerikai színésznő és producer (azaz, egy igazi hollywoodi sztár) is aggodalmának adott hangot, azzal érvelve, hogy
ez utat nyit a pedofília elfogadottnak tekintéséhez.
Nyilatkozatában elmondta, hogy miközben tévét nézett, arra a megállapításra jutott, hogy túl messzire mentek, ezért ő nagyon sajnálja a mai kor gyermekeit. Ahogyan fogalmazott, mindennemű perverz felvétellel kell találkozniuk már egészen kicsi kortól kezdve, és ami ebben még tragikusabb, hogy ezt vannak, akik „normálisnak" mondják. Érezhetően a cél szerinte a pedofília elfogadtatása, ami egészen felháborító.
Véleménye szerint
az emberek annyira „nyitott gondolkodásúak", hogy még a pedofíliát is támogatják, mivel azok „csak szeretik a gyerekeket".
Azt hitetik az olvasók, hogy a színésznő csupán viccel, azonban sajnos nem erről van szó. A magyar gyermekvédelmi törvény szükségességéről és a fiatalokat behálózó LMBTQ-propagandáról egyébként ebben és ebben a cikkükben is írtak a Danube Institute munkatársai.