Bevándorló hátterű, szélsőségesen radikális bukott szocialista miniszternő nyerte a francia baloldali előválasztást

French left-wing candidate in the "popular primary" (primaire populaire) Christiane Taubira delivers a speech to her supporters gathered at the Point Ephemere in Paris on January 30, 2022 after the announcement of the results of the "popular primary" that saw her finish first and thus be a candidate in the presidential election. (Photo by Samuel Boivin/NurPhoto) (Photo by Samuel Boivin / NurPhoto / NurPhoto via AFP)

Egy guyane-i hátterű radikális baloldali politikusnő, Christiane Taubira nyerte – legalábbis papíron – a francia baloldal botrányos és zavaros körülmények között megrendezett előválasztását, de riválisai nem ismerik el a győzelmét. Christiane Taubira elvileg a Francia Köztársaság következő elnöke szeretne lenni, dacára annak, hogy fiatalkorában törvénytelen eszközökkel harcolt Guyane tengerentúli megye függetlenedése érdekében, tehát szeparatista volt. A férjét, Roland Delannon-t – akivel közösen küzdött a francia uralom ellen – pedig a 70-es évek végén be is börtönözték terrorizmus miatt. Taubira a szocialista François Hollande kormányában igazságügyi miniszter volt, noha nem jogász végzettségű. Egy maradandó alkotása volt miniszterként: miután erőszakos LMBTQ-kampányt folytatott, keresztülverte a francia parlamenten az azonos neműek házasságának elfogadását. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen – a baloldal számára fontos – dolog, ami teljesült a Hollande-Taubira páros kampányígéreteiből.

Christiane Taubira, a francia radikális baloldal híresen hírhedt jelöltje vasárnap megnyerte a baloldali előválasztást, és azonnal egységre szólított fel. Valójában pedig semmi más nem történt, minthogy lett még egy baloldali jelölt a korábbi hat mellé.

Christiane Taubira a baloldali előválasztás "győzteseként" beszél Bordeaux-ban, 2022. január 27-én Forrás: Hans Lucas via AFP/Valentino BELLONI / Hans Lucas/Valentino Belloni

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy előválasztás ide, előválasztás oda,

a baloldal többi jelöltje nem hajlandó elismerni sem az előválasztás legitimitását, sem Taubira győzelmét, és mindannyian folytatják tovább kampányukat, mintha mi sem történt volna.

A szavazásra jelentkezők 84,1 százaléka szavazott, ez összesen 392 738 szavazót jelentett.

A Taubirán kívül minden jelölt által elutasított kétes kimenetelű előválasztás eredményhirdetésekor már nem is közöltek százalékos arányokat, csak az iskolákból közismert terminológusokat használtak, így például az első helyen végzett Taubira „kiválóan megfelelt",

a zöldpárti, radikális baloldali Yannick Jadot „megfelelt" minősítéssel második lett, megelőzve a baloldal „nagyágyújaként" is ismert kommunista Jean-Luc Mélenchon-t, aki „kevésbé felelt meg".

Az előválasztás ellen leghangosabban tiltakozó Anne Hidalgo, Párizs szocialista polgármestere pedig éppen, hogy csak „átment" minősítést kapott, és ez az 5. helyre volt elég

az egyébként magabiztos, ám harmatgyenge városvezetői teljesítményt produkáló főpolgármester asszonynak.

Ugyanakkor tegyük hozzá: az öt (bizonyos értelmezés szerint hét) baloldali jelölt közül a legszélsőségesebb nyert, és a hagyományos balközép, mitterrand-i szocializmust képviselő jelölt pedig utolsó lett (Anne Hidalgo ugyanis a balközép Francia Szocialista Párt tagja).

Önmagáért beszél, hogy az egyik legbotrányosabb hátterű radikális baloldali jelölt nyerte meg az előválasztást, aki ráadásul még decemberben is úgy nyilatkozott, hogy

biztosan nem fog indulni.

Önmagáért beszél az is, hogy egyik baloldali jelölt sem akar összefogni vele. Joggal merül fel a kérdés, hogy ki is Christiane Taubira, akivel még a baloldalon sem akar együttműködni senki, és aki még a baloldalt is rendkívüli módon megosztja?

Terrorista férjjel, illegalitásban

Az idén 70 éves francia radikális baloldali politikusnő,

Christiane Taubira Franciaország Dél-Amerikában található egykori gyarmatán, ma úgynevezett tengerentúli megyéjében, Guyane-ban született.

Középiskolai tanulmányait követően elhagyja Guyane-t, és 1977-ben a párizsi Panthéon–Assas egyetemen szerez közgazdász diplomát, majd visszatér szülőföldjére, ahol megismerkedik Roland Delannon-nal, a guyane-i gyarmatosításellenes mozgalom alapítójával.

Innentől kezdve nincs megállás, Taubira folyamatosan radikalizálódik, és szélsőséges baloldali ideológiák fogságába kerül:

ő lesz az egyik leghangosabb követelője a tengerentúli megye függetlenségének.

A Franciaországtól való elszakadást hirdető mozgalom tagjai radikális akcióik miatt a „föld alá kényszerülnek", Taubirának és férjének bujkálni kell, kétnaponta váltanak tartózkodási helyet, miközben a hatóságok elől menekülnek.

Férjét a 70-es évek végén 18 hónap börtönre ítélik terrorcselekmény kísérlete miatt:

Delannon olajfinomítók felrobbantására készült Guyane-ban, a büntetését Párizs ismert börtönében, a „La Santé"-ban töltette le.

Sajátos egyébként, hogy Taubira miért vált el később négy gyereke apjától, férjétől: ugyanis 1998-ban Delannon politikai értelemben összeveszett feleségével, egy másik pártot alapított, elindult felesége ellen a helyi választáson, ezért Taubira megdühödött rá és otthagyta.

A baloldal győzelme után szocialista pártkáder lett

Miután 1981-ben Franciaországban győzött a baloldal és François Mitterrand került hatalomra, Taubira felhagyott a militantizmussal, és helyi gazdasági intézmények irányítását vette át.

Ahogy az a baloldali kurzusokban már megszokott, egy jó pártkáder mindenre alkalmas:

Taubira foglalkozott mezőgazdasági együttműködéssel, dolgozott a Francia Guyana-i Nemzeti Művészeti és Kézműves Központ vezetésében, 5 évig Guyana kisüzemi halászatának felvirágoztatása volt a feladata, míg végül, mielőtt politikai pályára lépett volna, néhány évet az Együttműködési és Külkereskedelmi Hivatalban is eltöltött.

Klasszikus baloldali politikai karrier

1992 végén Christiane Taubira, korábban terrorista cselekmény kísérlete miatt börtönbüntetést kapott férjével együtt megalapítja a szocialista-kommunista elveket valló Walwari pártot, amelynek első elnökévé is megválasztották.

Az 1993-as európai uniós választási kampányban Taubira bejutott az Európai Parlamentbe is, ahol két ciklust is lehúzott, majd visszatért radikális eszméihez és a 2002-es francia elnökválasztásokon a radikális baloldal színeiben indult el.

Pártja, a Parti radical de gauche (PRG) az elnökválasztásokon 13. lett (16-an indultak), és 2,37 százalékos, rendkívül gyenge eredménnyel zárt, ez viszont elegendő volt ahhoz, hogy a szocialisták csúcsjelöltje, Lionel Jospin ne kerüljön be az elnökválasztás második fordulójába. Taubira elindulásával valójában „meghekkelte" az elnökválasztást, a baloldal ennek köszönhetően el is vesztette a választásokat.

A leggyengébb köztársasági elnök leggyengébb miniszterének katasztrofális 4 éve

Ebben az időszakban Taubira leginkább a rabszolgaság elleni harcra és a gyarmati múlt átértékelésére fókuszált. 2007-ben újra fontolóra vette, hogy elindul az elnökválasztáson, végül azonban a Szocialista Párt jelöltje, Ségolène Royal mögé állt, aki hatalmasat bukott a II. világháború utáni francia jobboldal egyik legsikeresebb politikusával, Nicolas Sarkozyvel szemben. Taubira látványos felemelkedése a francia szocialista párt 2012-es hatalomra jutásával érkezett el a csúcsra:

minden idők leggyengébb köztársasági elnöke, a baloldali François Hollande igazságügy-miniszternek kéri fel az egyébként mezőgazdász-közgazdász végzettségű Taubirát.

François Hollande Forrás: MTI/AP/Michel Euler

2012-16 között tartó igazságügy-minisztersége alatt Taubira botrányt botrányra halmozott.

A jogi végzettség hiánya, a kormányzati munka újdonsága óriási feladat elé állította, ezek a hiányosságok viszont kiválóan alkalmassá tették arra, hogy a baloldali, szocialista politika programpontjait szolgaian, gondolkodás nélkül végrehajtsa.

Egyik első intézkedésével megszüntette a 16-18 év közötti többszörösen visszaeső kiskorú bűnelkövetők szigorúbb büntetésének lehetőségét, azaz teljesen mindegy volt, hogy a kiskorú hány és milyen súlyú bűncselekményt követett el, ugyanúgy kellett elbírálni, mint azt, aki először követett el bűncselekményt.

A szigorításra korábban egyébként azért került sor, mert a francia külvárosokat rettegésben tartó migráns kiskorú bandaháborúk olyan mértéket öltöttek, hogy a lakosság képtelen volt tovább elviselni a helyzetet, az emberek menekültek a külvárosokból, egekbe szökött az erőszakos bűncselekmények száma. 2007-2012-es elnöksége idején Nicolas Sarkozy szigorított, ezen enyhített 2012 után a baloldal.

Tehát a baloldal 2012-es győzelmével és Taubira szakmai körökben is teljes mértékben érthetetlen intézkedésével gyakorlatilag szabad teret engedett a kiskorúak további bűnözésének.

Minisztersége idején az LMBTQ-aktivistákat is túlszárnyaló kampányba kezdett.

Ezért aztán nem csoda, ha François Hollande szinte egyetlen és legfontosabb kampányígéretét, az azonos neműek házasságát keresztülverte a törvényhozáson. A törvény, annak vitája különösen megosztotta a francia társadalmat, ez jól tükröződött a parlamenti szavazás során is, amelyen 329 igen szavazat mellett 229-en szavaztak nemmel, köztük baloldali képviselők is. A parlamenti vita szokatlanul hosszú volt, a képviselők 10 napon, 110 órán át, éjjel-nappal vitatkoztak, egy híján 5000 módosító indítványt nyújtottak be.

A jobboldali képviselők és több baloldali képviselő is elfogadhatatlannak tartotta azt a szocialista javaslatot, amely legalizálta a törvény hatálybalépése előtt külföldön kötött azonos nemű házasságkötéseket.

Ahogy Marc Le Fur, mérsékelten jobboldali képviselő fogalmazott a törvénytervezet vitája során,

ez a törvény újabb nyitott kaput jelent az illegális bevándorlás előtt.

De Taubira nem tágított. Az egy évvel később, 2013-ban benyújtott büntetőjogi kényszerintézkedésről szóló törvény pedig komoly konfliktushoz vezetett a belügyminiszterrel, aki szigorúbb intézkedéseket akart, mint az igazságügyi miniszter.

Ez a konfliktus is hozzájárult ahhoz, hogy 2016-ban, amikor Manuel Valls belügyminiszter vette át a kormányfői tisztséget, Taubirának mennie kellett.

Az akkori újságcikkek hosszan foglalkoztak azzal is, hogy a „miniszter asszony összeférhetetlen", „lehetetlen vele együtt dolgozni", ezért aztán senkit nem lepett meg, hogy szinte napok alatt kiürült a kabinetje.

Távozott a kriminálpolitikai tanácsadója, majd kabinetfőnöke mellett diplomáciai tanácsadója, az igazságügyi szervezetek igazgatója, a polgári ügyek igazgatója, valamint a pecsétőr és helyettese is. Összeférhetetlenségére utal egyébként egy, a kétezres évek elejére köthető botránya is, amikor Sylvia Edom, aki 2002-2003 között parlamenti szakértője volt, „erkölcsi zaklatás, megalázó bánásmód és jogtalan szerződésszegés" miatt pert nyert ellene.

Taubirának 5300 eurós büntetést kellett fizetnie.

Egy évvel távozása előtt, 2015-ben azért még (gyorsított eljárásban) benyújtott és elfogadtatott egy EU-konform büntetőeljárás-jogi reformot is; óriási megrökönyödésre a törvény 39 cikkéből a francia Alkotmányügyi Tanács 27-et érvénytelenített (különös tekintettel a pedofíliára és az áldozatmegsegítésre vonatkozó szabályokat, amelyek a jogászok szerint köszönő viszonyban sem voltak a reform céljaival).

Meg kell találnunk a módját, hogy összefogjon a baloldal

– nyilatkozta Taubira az előválasztási győzelmét követően, miközben úgy tűnik, hogy senki sem áll szóba vele. Ugyanakkor politikai elemzők szerint jóval bonyolultabb a helyzet az amúgy is széttöredezett, sok kis pártból álló baloldalon.

Taubira baloldali előválasztási győzelme sokak szerint abszurd, hiszen még decemberben is úgy nyilatkozott, hogy nem indul el, mert nem akarja „tönkretenni" a baloldalt.

Más optikán keresztül üzent Lydia Guirous, Nicolas Sarkozy egykori szóvivője, aki szerint

Taubira nem azért indult el az előválasztáson, mert meg akarja menteni a baloldalt, hanem azért, hogy egy woke-ista, szeparatista, köztársaságellenes programot képviseljen.

Christiane Taubira accuse la Laïcité « qui écrase » …voici ma réponse!
« Taubira est la candidate du clientélisme anti-républicain.
Rappelons lui que sans laïcité, pas de mariage pour tous… et donc pas de Sainte Taubira!… » #woke#Taubira#clientelismehttps://t.co/PWg9DpTQkE

— Lydia Guirous (@LydiaGuirous) February 1, 2022

Ezt támasztja alá Taubira 2021-es botrányos szereplése is, amikor a radikális, szélsőbaloldali, polgárháborúhoz közelítő állapotokat előidéző Assa Traorét példaképnek kiáltotta ki, támogatására szólított fel.

Assa Traoré (középen) egy korábbi, a bátyja melletti tüntetésen Forrás: AFP/Hans Lucas/Antoine De Raigniac

(Assa Traoré, az úgynevezett „Adama bizottság" vezetője, a francia szélsőséges, anarchista-antifa mozgalom vezéralakja az amerikai George Floyd és saját testvére, Adama Traoré halála közötti párhuzamot hangsúlyozva Franciaországba importálta a Black Lives Matter, vagyis BLM-mozgalmat, és számos illegális, több 10 ezres, polgárháborús állapotokat előidéző tüntetést szervezett Párizsban. A súlyos zavargásokról az Origo itt és itt is beszámolt.)

Ehhez tegyük még hozzá, hogy

Taubira és a börtönviselt baloldali agresszor, Roland Delannon közös lánya, Nolywé Delannon harcos védelmezője a BLM-mozgalomnak Kanadában.

De talán egy Twitter-üzeneten keresztül lehet a legjobban megfogni az elmúlt évtizedben teljesen eltűnt Taubira visszatérését:

Taubira egy üstökösre emlékeztet, 20 évente felbukkan, három hétig kizárólag magáról beszél, majd újra eltűnik. Legközelebb 2042-ben bukkan fel.

Christiane Taubira me fait penser à une comète : elle passe une fois tous les 20 ans, on ne parle que d'elle pendant trois semaines, puis elle disparaît à nouveau.
Rendez-vous en 2042.

— Vincent « Djibril » Roger #Macroniste (@VLAuteur) January 31, 2022