Halkó Petra és Kosztur András kiemelték, hogy
Ukrajna nem a konfliktus egyik résztvevője, hanem a tárgya a nagyhatalmak rivalizálásának.
Ilyen értelemben fontosnak tartják a geopolitikai szempontokat és világpolitikai játszmákat megvizsgálni. Kelet-Közép-Európa kulcsfontosságú terület az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország számára globális pozíciójuk megerősítéséhez, így
amennyiben Ukrajnában konvencionális fegyveres konfliktusra kerülne sor, az az egész térségre kihatna. Mindennek ellenére Európának jelenleg nincs széke a tárgyalóasztalnál; mindez pedig magáért beszél az érdekérvényesítési képességeit illetően
– vélték a szakértők.
Kosztur rávilágított, hogy bár Oroszország és Kína összefogása rendkívül nehéz helyzetbe hozná a nyugati világot, a nyugati szankciós politika pontosan az orosz-kínai szövetségnek ágyaz meg, míg Amerika hezitál, hogy ki a számára erősebb ellenfél, s kivel érdemes szövetkeznie ellene. Halkó ezt azzal magyarázza,
hogy Amerika a saját ideológiai csapdájába esett: mattot adott magának, ugyanis egyszerre kell erőt demonstrálnia – főleg egy olyan katonai kudarc után, mint Afganisztán – és a békepárti „jóember" szerepében tetszelegnie.
Mindaddig, amíg Amerika nem a pragmatikus kompetenciáinak visszaépítésére fekteti a hangsúlyt, veszít befolyásából és versenyképességéből.
Magyar vonatkozásban hangsúlyozták, hogy az országnak nem érdeke, hogy akár egy hideg, akár egy konvencionális háborús helyzet alakuljon ki. Kosztur András szerint Magyarországnak ebben a helyzetben is a nemzeti érdekeket kell előtérbe helyeznie, mert ez az egyetlen módja annak, hogy elkerülje, hogy Ukrajnához hasonlóan csak egy zseton legyen a világpolitikai játszmákban. Halkó úgy vélte, hogy a nyüzsgő nemzetközi rendszerben mindemellett az olyan kompetenciáknak az elsajátításának van itt az ideje, mint az adaptáció, önállóság és tudatosság, mert ezek tudják biztosítani a XXI. század új világrendjének alakulásában, hogy egy ország ne a globális folyamatok elszenvedője, hanem alakítója legyen.
Nézze meg a videót!