A sajtótájékoztató után a Fehér Ház által kiadott hivatalos közlemény azonban szintén nem tartalmazza a felsorolásban azt a - nagy mennyiségű - uránt, amelyet az USA Oroszországból importál, hogy ellássa az amerikai lakosságot és gazdaságát olcsó villamos energiával.
Az USA a jól bejáratott egyéb kőolajimport útvonalai miatt – Kanada, Mexikó, Szaúd-Arábia – kiváltható, helyettesíthető mértékben támaszkodik csak az orosz olajimportra. Saját, nagy mennyiségű és csaknem önellátást biztosító földgázkitermelése okán pedig az orosz földgáz tiltása sem jelent érvágást az amerikai gazdaságra.
Ezért a két orosz energiahordozóra látványosan kihirdetett embargó valójában olyan termékeket érint, amelyekre az USA-nak nincs égető szüksége, míg az embargóból körültekintően kihagyott olcsó orosz urán létfontosságú eleme a jól működő amerikai gazdaságnak és a társadalmi békének.
Az amerikai villamosenergia-szektor ugyanis óriási mértékben függ az Oroszországból és annak szövetségeseitől, Kazahsztánból és Üzbegisztánból vásárolt urántól: az amerikai atomerőművekbe az urán fele ezekről a területekről érkezik. Ezért az amerikai nemzeti energiaintézet (NEI) és annak tagjai intenzíven lobbiztak az ukrán-orosz háború kirobbanása óta, hogy a Fehér Ház nehogy az orosz uránt is bevonja a szankcionált orosz energiatermékek közé.
Az orosz urántermelést és kereskedelmet a Vlagyimir Putyin által 2007-ben létrehozott Roszatom állami vállalat irányítja és felügyeli, valamint jelentős bevételt biztosít Moszkvának.
Ezért az orosz urán mentesítése az embargó alól azt mutatja, hogy Joe Biden listája a tiltott energiahordozókról nem aszerint lett összeállítva, hogy mi fog leginkább fájni Moszkvának, hanem aszerint, hogy mi fog legkevésbé fájni az USA-nak.
Az Egyesült Államokban jelenleg nem folyik urántermelés, bár az atomenergia előállításában érdekelt vállalatok régóta szorgalmazzák a hazai termelés ismételt beindítását különösen Texas és Wyoming államokban.