Oroszország ukrajnai hadműveletei miatt számos nyugati ország szankciókat léptetett életbe Oroszország, különösen a pénzügyi szektor ellen.
Az Európai Unió és Németország azonban még nem jutott dűlőre a szankciók, konkrétan az orosz energiahordozók importjára vonatkozó embargó kérdésében.
A német kormány ugyanis vonakodik importtilalmat elrendelni az orosz energiahordozókra, mert az súlyos hatással lenne saját gazdaságára is. De ugyanez a helyzet, ha Oroszország függeszti fel a szállításokat.
A DIW gazdaságkutató intézet elemzése megállapítja, hogy
az energiaszállítások leállása Németországban elhúzódó recesszióhoz vezetne,
amely hat negyedév után háromszázalékos GDP-csökkenésnél érné el a mélypontját.
Az alapforgatókönyv szerint a GDP-növekedést fékező hatás pedig körülbelül tíz évre húzódna el. Az energiaimport befagyasztása az inflációt pedig akár 2,3 százalékponttal is tovább erősítené.
A recesszió súlyossága tehát a koronaválság okozta recesszióhoz mérhető, de ahhoz hasonlóan célzott makrogazdasági intézkedésekkel nagymértékben korlátozható lenne.
A DIW szerint egy embargónak a német gazdaságra mért hátrányos hatása is tovább gyűrűzne a többi uniós tagországra. Ha német embargó lépne életbe, vagy Oroszország leállítaná a szállításokat, az más euróországokat is érintene, amelyek szintén recesszióba kerülnének.
Az olyan exportorientált ország esetében pedig, mint Németország, ez visszaütne és tovább nehezítené a helyzetét. Összességében pedig az így kialakult helyzet az Európai Központi Bankot (EKB) is lépéskényszerbe hozná.
Egy energiahordozó-embargó tehát súlyos nyomokat hagyna az egész régió gazdaságán: a GDP mintegy hat negyedév után jó három százalékkal csökkenne Észak- és Dél-Európában egyaránt, a gazdasági aktivitás pedig még 40 negyedév után sem érné el az ukrajnai háború előtti szintet.
Mivel az embargó termelékenységi sokként hat a gazdaságra, a termelési lehetőségek gyorsabban csökkennek, mint a lakosság jövedelme. Vagyis mivel a lakossági fogyasztás egyelőre nem omlana össze, a visszaesés mértékét nem fokoznák negatív keresleti hatások.
Éppen ellenkezőleg, még tompítanák is, mivel
a kereslet meghaladná a kínálatot, és ennek következtében az árak tovább emelkednének.
Az infláció így kezdetben több mint két százalékponttal emelkedne. Ennek ellensúlyozására a DIW középtávon az irányadó kamatláb 0,5 százalékpontos emelésével számol. Ami középtávon viszonylag hatékonyan visszafogná az inflációs nyomást. Amennyiben viszont az EKB nem emelné meg az irányadó kamatlábat, hogy ne rontson a finanszírozási és hitelezési kondíciókon, az a DIW modelljében feltételezettnél enyhébb recesszióhoz vezetne.
A DIW feltételezése szerint az uniós tagállamok költségvetési politikája az államadósságnak az embargó előtti szintre csökkentésére összpontosítana.
A fiskális politika nem hozna tehát további stabilizációs intézkedéseket a GDP csökkenésének mérséklése érdekében, de ennek köszönhetően viszont lenne némi mozgástere az embargó nemkívánatos makrogazdasági következményeinek a tompítására.
Az orosz gazdaságra egy energiaembargó súlyos csapást mérne, mivel Oroszország bruttó hazai termékének közel 30 százalékát a kőolaj, a szén és a földgáz értékesítésével teremti elő.
Még ha Oroszország képes is lenne eladni elsődleges energiahordozóinak egy részét harmadik országoknak, például Kínának, feltételezhető, hogy jelentős árengedményt lenne kénytelen "lenyelni".
Ennek megfelelően az energiaimport befagyasztása destabilizálhatja az orosz gazdaságot, és nyomást gyakorolhat az orosz kormányra, hogy hagyjon fel az Ukrajna elleni háborúval
- írja a DIW elemzése.
Fontos tényező viszont az is, hogy az import befagyasztása helyettesítő folyamatokat indítana el a nyugat-európai iparágakban, például felgyorsítaná az átállást a megújuló energiákra - mégpedig gazdaságilag visszafordíthatatlan módon; segítve ezzel a klímavédelmi beruházási programot. Ez járulékos hatásként tartósan gyengítené az oroszok pozícióját a nemzetközi energiapiacokon - bárhogy is érjen véget a háború.