Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Moldovai Köztársaság fővárosában, Chișinăuban rendkívül intenzív diplomácia folyik az orosz-ukrán háború kitörése óta, a moldáv fővárosba látogatott Várhelyi Olivér bővítésért felelős uniós biztos, Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Antony Blinken amerikai külügyminiszer, Mark Rutte holland kormányfő, Annalena Baerbock német, illetve Luigi Di Maio olasz külügyminiszter, Klaus Iohannis román és Andrzej Duda lengyel államfő. Eközben Maia Sandu moldáv államfő Párizsba ment és Emmanuel Macron francia elnökkel tárgyalt. Mi ezen látogatások jelentősége a február 24-én kezdődő katonai konfliktus kapcsán?
Barabás T. János:
Moldova nem akar NATO-tagságot, a semlegesség szerepel a jelenlegi kormány programjában, és az ország alkotmányában is.
Az ukrajnai háború biztonsági, gazdasági kockázatait az EU tudja leginkább ellensúlyozni. Az unió és ezen belül a román szolidaritás a közvéleményt is megnyugtatja.
Moldova mintegy 200 millió eurós segítségre számíthat az elkövetkező években,
ami más forrásokkal együtt már elég lehetne egy modernizációs program beindításához. Ugyanakkor nem lehet véka alá rejteni azt sem, hogy a háború a határaihoz közeledik, így biztonsági szempontból is fontos az uniós egyeztetés.
Maia Sandu moldáv államfő a napokban felszólította a Transznisztriában állomásozó, „békefenntartó" szerepet játszó orosz csapatokat a távozásra. Az orosz-ukrán háború tükrében ezen felszólítást, hogy kell értelmezni, hiszen Sandu már hónapok óta követeli az orosz csapatok kivonását a szakadár régióból?
Barabás T. János: Nem kell szó szerint érteni. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) színeiben a szakadár területen lévő mintegy 2000 orosz katona ottlétét nemzetközi szerződések teszik lehetővé, bár Moszkva már tett ígéretet kivonásukra – de feltétellel.
Az orosz óhaj az volt, hogy Moldova föderalizálódjon, de ez vállalhatatlan a chișinăui elit számára, mert a tiraspoli szavazatok és vétó blokkolná a nyugati integrációt.
Sandu elnök asszony üzenete tehát inkább egy politikai nyomásgyakorlás arra nézve, hogy az orosz fél ne erőltesse a föderatív, Moszkva-barát állam létrehozását.
Elképzelhető, hogy amennyiben az orosz hadsereg megközelíti Transznisztriát, akkor a helyi oroszbarát vezetés „kérni fogja" a felvételét az Orosz Föderációba?
Barabás T. János:
A tiraspoli rezsim már többször kérte, legyen a terület Oroszország része. Moszkva elutasította eddig ezt, mert: gazdaságilag nem akarja szanálni a válság sújtotta Dnyeszter-melléket, Tiraspol sokkal többet exportál nyugatra, mint Oroszországba, így nem lenne érdemes elvágni a Nyugattól;
a Kreml nem szándékszik elidegeníteni például közép-ázsiai partner államait (Kazahsztánt főleg) a terület státusz-változtatással; szakadár területként nagyobb regionális feszültséget – és ezzel nagyobb regionális orosz befolyást biztosíthat.
Milyen mozgások képzelhetőek el a Comrat központú, autonóm Gagauzia régióban?
Barabás T. János: Gagauzia tartományi elnöksége az elmúlt években óvatosan közeledett az EU-projektekhez, és jelenleg visszafogottan reagál az ukrajnai háborúra.
A gagauz autonómiában már legalább akkora Törökország befolyása, mint Oroszországnak.
(A gagauz egy török dialektust beszélő népcsoport, amely ortodox keresztény vallású.–szerk.)
Nem várok oroszbarát megmozdulásokra Comrat tartományi központban.
Milyen hatással lehet Moldovára nézve, ha az oroszok elfoglalják Odesszát?
Barabás T. János: Nagyon súlyos aggodalmat fog okozni, a moldovaiak bár tisztelik az oroszokat, de félnek is tőlük történelmi tapasztalataik miatt.
Meglátásom szerint nem várható Moldova elleni agresszió, de a Dunán a NATO és Oroszország határos lehet Odessza elestével, ami növelheti a regionális feszültségeket, az akár véletlen, kisebb konfliktusok kirobbanásának az esélyeit.
Félő, hogy utóbbi esetben növekedne az emigráció, és a csökkenne a befektetők bizalma. Tehát, ha a katonai konfliktus Moldovában alacsony valószínűségű is, de az információs – és gazdasági hadviselés fel fog futni.
Néhány napja Ukrajna mellett Moldova is része lett az Európai Energiauniónak. Ez a gyakorlatban mit eredményezhet?
Barabás T. János: Villamosáram ellátást, ha keletről ez a forrás eldugul. Itt elsősorban a transznisztriai Kucsurgán hőerőmű esetleges kieséséről van szó.
Mi a helyzet Moldova tervezett EU-tagságával, amennyiben a román-moldáv egyesülés mégsem következik be? Hétfőn Nicu Popescu moldáv külügyminiszter Brüsszelben is megerősítette Chișinău uniós csatlakozási terveit. Az orosz-ukrán háború eszkalálódása növelte Moldova és Románia egyesülésének esélyeit? Mit szólna ehhez az Európai Unió?
Barabás T. János: Moldova Köztársaságnak EU társult tagsága van, és e hó elején Ukrajna után beadta tagfelvételi kérelmét is.
Németország és Franciaország több alkalommal értésére adta a chișinăui kormányzatnak, hogy csak esetleges EU tagfelvételük után van értelme tárgyalni a Romániával való egyesülésről, hiszen jogi, intézményi, demokratikus sztenderdek teljesítése szükségesek a közösséghez való tartozáshoz.
A felmérések szerint
a román-moldáv uniót a moldovaiak nagy része nem támogatja, de az uniós tagságot igen.
Az ukrajnai háború minden bizonnyal a románbarát unionisták táborát növeli.
Maga az egyesülés nem szerepel Maia Sandu moldáv elnök programjában,
de a regionális események gyorsan pörögnek. Mindenképpen meg kell várni az uniós tagságot, amire a mostani, 2021-27-ig terjedő uniós költségvetési ciklusban nincs valós finanszírozási, és politikai esély sem.
Moldova egy nagyon szegény ország. Vajon még mennyi ukrán menekültet képest befogadni és ellátni?
Barabás T. János:
Hétfőn beszéltem moldovai újságíró ismerősömmel, aki elmondta, eddig több mint 700 000 ukrajnai menekült érkezett, akiknek nagy többsége már továbbutazott nyugat felé.
A 2,8 millió lakosú, valóban szegény állam nem képes ilyen óriási tömeget kezelni, ellátni, ezért segítséget kért az EU-tól és Romániától.
Az elmúlt napokban Odessza külvárosát bombázták az oroszok, várható, hogy a szomszédos ukrán tartományból nagy számban menekülnek Moldova felé az elkövetkezendőkben.
Jelenleg a pár tízezer Moldovában maradt menekült ellátása hála a moldávok segítőkészségének megoldottnak látszik, de a következő napokban már uniós támogatásra van szükség.
A mostani események tükrében milyen fejlemények várhatóak a magyar-moldáv viszonyban?
Barabás T. János:
Moldova azt a külkapcsolatát fogja erősíteni, amely az Oroszországtól való energiafüggés lazítását, és az uniós integrációt fogja támogatni. Mindkét területen sokat tehetünk moldovai barátaink érdekében: villamos energia rendszerük EU-val való összekötésében úttörő szerepet játszottunk, kétoldalú kereskedelmünk meghaladja a 100 millió eurót, ami már jelentős Chișinău számára.
Az OTP csoporthoz tartozó moldovai Mobiasbanca a harmadik legnagyobb pénzintézet Moldovában, és sikeres kisvállalkozói hitelprogramja van.
A moldovaiak kedvezően ítélnek meg minket, rokonszenvesek vagyunk számukra, bár az uniós vízum eltörlésével elfordult addig sem túl nagy figyelmük rólunk, előtérbe kerültek a nyugat-európai államok utazásban, üzletben, munkavállalásban. Moldova részéről van nyitottság kapcsolataink fejlesztésére, sok függ tehát diplomáciánktól a lehetőség kihasználására. Az OTP oly nagy cég, hogy már önállóan is megáll a talpán, és kevésbé függ kormányközi kapcsolatoktól.
